Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Lugos - LugojRomániaHorvát-SzlavónországKrassó-Szörény vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

Lugos – Lugoj

Leírása:

Lugos vára egyike azon sok száz erődítményünknek, aminek napjainkra csak történelmi híre maradt fenn, de a helyszínre kilátogatva már nyoma sincs. A Temes folyó két partján terül el a modern nagyváros, annak utcái és épületei azonban nem árulkodnak az egykori vérzivataros eseményekről. Így régészeti kutatások hiányában csak a korabeli forrásokra támaszkodhatunk Lugos várának elképzelésében. 1661-ben nagyobb sereghez csatlakozva itt járt Evlija Cselebi török világutazó, aki a következőket jegyezte fel: „Jelenleg a temesvári ejáletben külön szandzsákbégi székhely. Vára egy tágas síkon a Temes folyó partján négyszög alakú palánkvár. Körös-körül a Temes folyja be árkait. A várnak egy kapuja van. A várárok felett díszes felvonóhíd, melyet minden éjjel felhúznak. Belső vára is négyszög alakú, kőépítkezésű kis vár, külön árokkal. Kelet felé néző kapuja van. Ennek árka fölött is felvonóhíd van.”

Bár Evlija sokszor túlzó, keletiesen kiszínezett szövegei nem mindig fedik a valóságot, mégis Lugos váráról megállapítható, hogy egy négyszögletes, kisméretű kővárból és azt körülfogó, a XVI. századi palánkvárakkal egyező módon emelt külsővárból tevődött össze, ami a Temes folyó É-i partján emelkedett. A török hódoltság idejének gyakori háborúi miatt magát a mezővárost is palánkművek oltalmazták, ezek azonban a végvárral együtt napjainkra elenyésztek. A XVIII. században nagyarányú betelepítésekkel igyekeztek a puszta vidéket ismét műveltté tenni. Ennek során Lugos városába, a folyó É-i partjára románok, míg a D-i oldalra németajkú lakosok költöztek be.

Lugos várának helyrajzi beazonosításához még térképek szolgálnak segítségül. Ismert Marsigli hadmérnök rajza a XVII. század végéről, amin a négyzetes kővár körüli, szabálytalan sokszög területet kerítő olaszbástyás palánkvárat vázolja fel az erődített településsel egyetemben. Az I. katonai felmérés {1776} mappáján azonban már nem ábrázolják a lerontott végvárat. Az 1900-as évek várostérképén a folyó É-i oldalán, az egyik hídra vezető utcát „Óvár utcának”, míg napjaink román nyelvű atlaszán magát a hidat „Cetatea Veche” {Vár-hídnak} említik. Így feltételezhetjük, hogy ebben a városrészben emelkedett a lugosi végvár, de természetesen maradványait csak régészeti kutatással lehetne megismerni.

Története:

A középkori várak esetében gyakori eset, hogy egymáshoz közeli erődítmények adatai összemosódnak a későbbi évszázadok során. Így történt ez Lugos vára esetében is. Történeti elődjét a tőle DK-i irányban, a Temes folyó menti dombsorok egyikén emelkedő Zsidóvár {Jdioara} jelentette. A korabeli forrásokban a XIV. század elejétől ismert kővárban állomásozó királyi őrség jelentette a központi hatalmat a környező, főként román lakosság felett. Várnagyául magas udvari méltóságokat, például a bolgár bánt vagy az asztalnokmestert nevezte ki az uralkodó. Ezzel szemben Lugos településen a kora középkorban nem létezett semmiféle erődítmény, lakosai mezővárosi kiváltságok birtokában élték mindennapjaikat. Az 1440-es esztendőben említették meg hetivásárát, amelyre messzi vidékekről érkeztek a kereskedők. Közelebbről ismeretlen időpontban a folyó É-i partján létesítettek egy négyzetes alaprajzú kővárat. A kicsiny erődítmény hadi szerepe csak a XVI. században, a törökkel vívott vesztes mohácsi csata utáni időszakban értékelődött fel, amikor a lassan önálló állammá váló Erdélyi Fejedelemség határzónáját jelentette az egyre nagyobb területeket uralma alá hódítani akaró oszmánnal szemben. Ekkoriban bővítették ki a nagyobb helyőrség számára elegendő térrel rendelkező palánkvárral. Az itt állomásozó zsoldosok elsődleges feladatát a rabló-fosztogató török és tatár lovasportyák visszaverése jelentette. A lugos-karánsebesi bánság, mint önálló katonai körzet védelmezte Erdély belső vidékeit. 1551-ben Izabella özvegy királyné a Habsburg Ferdinánd királlyal kötött egyezmény értelmében átadta az uralkodó biztosainak, akik zsoldosokat rendeltek védelmére. A következő esztendőben azonban ennek megtorlásául hatalmas török sereg ostromolta meg, majd foglalta el a közeli Temesvárt. Az innen kiinduló portyázók előtt meghódolt Lugos és Karánsebes lakossága, megfizetve a követelt adókat. 1602-ben az Erdélyt megsarcoló Basta generális hatalmába került, aki az egykoron a dunántúli Pápa végvárában vitézkedő Berenhidai Huszár Pétert nevezte ki várkapitányul. A következő esztendőben Bektás török pasa és Székely Mózes hatalmas serege vette ostrom alá Lugost. A város lakosai meghódoltak előtte, sőt a várbeliek nagy részét is maguk mellé állították. Így az erősséget könnyűszerrel elfoglalták, Huszár Péter pedig foglyul ejtették. A táborbeli tatárok olyan hevesen követelték a híres vitéz kiadását a pasától, hogy az nem mert ellentmondani nekik. Vadállati üvöltés közepette vérét vették az ősz hajú magyarnak, majd megitták azt, mert hitük szerint így beléjük költözik annak bátorsága és ereje. A halottnak aztán fejét vették, megnyúzták fejbőrét, majd kitömve elküldték a nagyvezérnek. Lugos végvára azonban a következő esztendőben ismét a keresztény haderők birtokába került. Mint határvidék, a továbbiakban is gyakran cserélt gazdát, szinte lehetetlen követni a hadi eseményeket. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem ezt a végházat is kénytelen volt kiszolgáltatni a szultánnak, elkerülendő egy nagyobb bajt okozó háborút. Bécs városának 1683-as sikertelen ostroma után a török hatalma megrendült Magyarországon, több évtizedes hadjáratok során megkezdődött kiűzésük. Erdély fejedelmei igyekeztek a nagyhatalmi erők között egyensúlyozni, mert még nem bíztak abban, hogy véglegesen megszabadulhatnak az isztambuli Porta függésétől. Ez a hadi eseményeket tekintve jogosnak is látszott. Hiszen elég a Lugos várát érintő ostromokat végignézni. 1688-ban Pax császári ezredes szállta meg a szabad elvonulás fejében posztjukat feladó töröktől. 1690-ben már félholdas lobogót lenget tornyain a szél, a következő évben ismét a császáré. A török ellentámadás során Thököly Imre és maradék kurucai vívják, sikeresen. Végleg csak 1695-ben került a Habsburg hadvezetés birtokába. A hosszú csatározásokat lezáró karlócai békekötés pontjai szerint le kellett rombolni többek között a lugosi erődítményt is, erre 1701 után került sor. A sokat szenvedett településre a XVIII. században német és román lakosság költözött, akik az üszkös romokat elegyengetve lakóházakat építettek az egykori vár helyére. Így napjainkra a felszínen nyoma sem maradt Lugos várának.

Irodalom:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996}

Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok {1990} .

Révai Nagy Lexikona 13. {1915}

Takáts Sándor: Bajvívó magyarok {1979}

{Szatmári Tamás}

GPS: É 45° 41.387 (45.689781)
K 21° 54.218 (21.903631)

Megközelítése: Országunk valamelyik déli határátkelőjénél {pl. Nagylak, Battonya vagy Gyula} Románia területére lépve, előbb Aradra, majd onnan D-i irányban Temesvárra kell eljutnunk, hogy K-i irányban autózva a főúton megérkezzünk a Temes folyó két partján elterülő Lugos városába. Napjainkra már nyoma sem maradt a törökkori palánkvárnak, aminek maradványai a folyó É-i partján, a „Cetatea Veche” {Vár-híd} környéki utcák kövezete alatt rejtőznek.

Várak.hu mobil applikáció
Új feltöltések, frissítések
14OktSopronkeresztúr - Nádasdy várkastély
11OktVilonya - templom
10OktSzihalom - Árpádvár
08OktMecseknádasd - Schlossberg
07OktTorna - templom
06OktNógrádsáp - templom
03OktDivény - Balassa várkastély  ▪  Divény - Vár
Ajánlott látnivalók
Tatárka
NógrádsápTatárka
városfalak
Modorvárosfalak
Keresési előzmények
Lugos - Vár