Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Torna vára

Torna erősségét egy kopár, sziklákkal borított 375 méter magas hegyre építették fel a XIV. század közepén birtokosai. A szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos várak közé tartozik, amit a XVI. században – az ágyúk hadrendbe állításának idején – bástyákkal erősítettek meg. Az erősség bejárata az ÉNy-i oldalon, egy hatalmas, 3 méter vastag falú rondella mellett nyílik. A bástya lőréseiből ágyútűz alatt tarthatták a várbeliek az Ny-i oldalról felvezető lankás utat.

A védőmű külső falához szögletes U-alakú építmény tartozik, alján nyílással, valószínűleg ez lehetett az árnyékszék (?). A hatalmas bástya udvarára belépve, bal kéz felől – magasabb szinten – állt egykoron egy újabb kapu. Valaha itt sorakoztak a gazdasági helyiségek és raktárak. Csak a K-i oldalon nyúlik az ég felé egy emeletes épület csonkja.

A lerombolt kapun keresztül feljutunk a nagyjából téglaalap területű felsővár udvarára. Fölénk magasodik az egykori öregtorony négyzetes tömbje. Elpusztított csonkján jól megfigyelhetők az emeleti ajtó és ablaknyílások. Gerendáit és felsőbb szintjeit a császári zsoldosok robbantásai tették tönkre. A K-i irányba haladva nagyméretű, emeletes palota egyetlen megmaradt kőfala fogad minket. A pusztuló épület falában az egykori ablakok egyre növekvő, alaktalan nyílásai sorakoznak.

A felsővár D-i és K-i oldalát szűk falszoros határolja, aminek a sarkait, szintén XVI. századi, kisebb-nagyobb méretű rondellák védelmeztek. Az itt elhelyezett ágyúkkal lőhették a védők a meredek hegyoldalt felkapaszkodó ostromlókat. Az elmúlt években történt bejárásaink szerint a várudvart borító hatalmas bozótot kiirtották, a szétszóródott köveket is összegyűjtötték. A 2019 őszi bejárás alkalmával jelentősebb rekontrukciós munkálatokat és több falszakaszra kiterjedő állagmegóvás munkálatait tapasztaltuk.

A vár története:

Az Árpád-házi királyok idején még Tornagörgő településen állt a királyi uradalom székhelye, mely az őt kiszolgáló birtokok magánkézbe való adományozásával egyre szegényebb lett. 1357-ből származik az, az oklevél, melyben Luxemburgi Zsigmond király engedélyt adott a Tekes nemzetséghez tartozó Egyed előkelőnek és testvéreinek, hogy a tulajdonukban lévő Torna mezővárosa feletti kopár hegyen maguknak várat építhessenek.

Az új kővár szolgált a következő évtizedekben földesúri birtokközpontként szállásul a Tornai nemesi famíliának. 1406-ban fiú utód hátrahagyása nélkül kihalt a család, ezért a várbirtok visszakerült a királyi Kamara kezelésébe. Rövid ideig a lengyel Moscic báró zálogát képezte, majd 1409-től más uradalmakért cserében özdögei Besenyő Pál és berencsi {Tornai} István nemes urak tulajdonába került át. Ez utóbbi felvette a Tornai családnevet, így ő lett a második Tornai família megalapítója.

1435 végén – Pál bán fia, Miklós halála után az uralkodó – jogellenesen – lefoglaltatta, és a nádorispánnal magának ítéltette oda a birtokot. Zsigmond rövidesen a feleségének, Cillei Borbála úrnőnek adta át, kitől 1438-ban az új király, Habsburg Albert elkobozta és jogos tulajdonosának, Tornai István bárónak adatta vissza.

Az 1440-es esztendőkben állandó fegyveres háborúskodás zajlott Tornai Szilveszter földesúr és a közeli Jászó prépostságát megszállva tartó cseh husziták között, melynek során 1453-ban még a várát is megostromolták, mely támadásukat csak nagy nehézségekkel sikerült visszavernie.

1476-tól a korszak leghatalmasabb főnemesi famíliája a Bebek család szerezte meg. A törökkel vívott vesztes mohácsi csata utáni belháborús időkben Bebek György báró a két király közül annak a pártjára állt, aki nagyobb adományt ígért neki. 1566-ban éppen az erdélyi János Zsigmond-párti volt, mikor is Habsburg Ferdinánd király serege megostromolta és elfoglalta a főúr hatalmában lévő Krasznahorka, Szendrő, Pelsőc, Szádvár és Torna várait.

A tornai várbirtokot rövidesen a Mágóchy és a Káthay famíliák kapták adományul. Maga az erősség, bár tulajdonosai igyekeztek fejleszteni a korszerűbb, ágyúkkal vívott hadviselésnek megfelelően, már nem számított nagyobb hadászati fontosságú helynek, sorsa a Felvidék kulcsának tekintett, közeli Kassa városának urától függött.

Így 1605-ben Bocskai István felkelő hajdúi, majd 1619 – 1626 között Bethlen Gábor erdélyi fejedelem csapatai előtt nyitott kaput a kis létszámú helyőrség. Mivel idáig nem ért el a török hódoltság, a hadi krónikák a Habsburg császári ház elleni felkelések során említették meg Torna várát és az érte folyt véres csatákat.

1671-ben a Wesselényi-féle összeesküvésbe keveredett Káthay famíliától elkobzott erődítménybe császári zsoldosok vonultak be, kiktől 1675-ben bujdosók foglalták el. Strassaldó császári generális, kassai főkapitány katonasága azonban még az ősz folyamán visszafoglalta.Három esztendő múltán, mikor Teleki Mihály erdélyi kancellár serege a vár alá érkezett, az őrség magyar katonái felkoncolták a német zsoldosokat és átadták az erdélyieknek a posztot.

Egy korabeli feljegyzés szerint rövidesen idevonuló Schultz császári generális csapatai harc nélkül szállták meg a kurucok által kiürített várat, amit a bevonuló Habsburg fegyveresek puskaporral több helyen is felrobbantottak. Az így használhatatlanná tett Torna várát többé nem említették meg a hadi krónikák lapjain.

Források:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996} 445.446. old.

Burgen und Schlösser Slowakei {1990} 200. 201. old.

Legeza László Szacsvay Péter: Felvidéki utakon I. {1994} 126. kép.

Ludovit Janota: Slovenské hrády II. {1935, hasonmás 1996} 224 229. old.

Csorba Marosi Firon: Vártúrák kalauza III. {1983} 293. 294. old.

Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások {1980} 165. old.

Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra I. {1996} 118. 120 old.

Csorba Csaba: Regélő váraink {1997} 259. 262. old.

Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia a Zsigmond korban {1977} 162. 163. old.

Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIII. XIV. századi Magyarországon {1977} 164. old.

Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994} 680. old.

AB ART press: Hrady a známky na Slovensku {2002} 130. 131. old.

Szatmári Tamás