Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Oroszlán-kő, Cáki (Csáki) vár

Gánttól 6 km-re északra, és a Gánthoz tartozó Kőhányáspusztától nyugatra 2,5 km-re, a Pusztavámot Kőhányáspusztával összekötő erdészeti úttól délkeletre, egy fennsík északnyugati széléről kinyúló kis hegynyúlvány sziklagerincén 326 méter tszf. magasságban találhatók Oroszlán-kő várának romjai. A hegycsúcson álló erődítés ma fákkal, bokrokkal benőtt erdős területen van, megközelíteni egyedül csak délkeletről, a hegygerincen lehet.

A minden oldalról nehezen megközelíthető hegycsúcson álló szabálytalan sokszög alaprajzú várból mára csak az északi és nyugati fal maradt meg erősen lepusztult állapotban. Az északi oldalon megfigyelhető a felmenő fal leomlott kőtörmeléke. A csúcs alatt 5-6 méterrel lejjebb egy ún. alsó terasz figyelhető meg, amely teljesen körbeveszi a várat. Ezen a szinten, a vár észak nyugati és délkeleti végén található egy-egy nagyobb méretű 1,5-2 méter magas földsánc. A többi részén is megfigyelhető ez, de nem ennyire markánsan.

A fal alapjai az északi oldalon az alsó terasz szintjéről emelkednek, így erről az oldalról 3-4 méter magasak, míg a vár középső részén, a falak által körbevett ún. felső terasz szintjétől csak fél méterre emelkednek ki. A vár nyugati részén lévő 3 méter magas földhalom is valószínűleg falmaradványokat rejt maga alatt. A hegycsúcson álló erődítés ma fákkal, bokrokkal benőtt erdős területen van, megközelíteni egyedül csak délkeletről, a hegygerincen lehet.

A várat a legtöbb Fejér megyével foglalkozó történeti-topográfiai munka megemlíti. A 19. század legvégén Nácz József még sokkal jobb állapotban találta, mint ahogyan az ma látható. Tompa ék alakúnak írja le, északi részén lejtős udvarral. A vár területét 40,5 × 14,5 méteresnek, a falak magasságát 5-7 m magasnak, vastagságukat 2 méteresnek állapította meg. A megyei monográfiában Károly János viszont Oroszlánkő váráról azt fejtette ki, hogy az szerinte a korai krónikairodalomban szereplő 11.sz.-i) Csákvár várával azonos. 1968-ban közzétett összefoglalásában G. Sándor Mária a vár első említését 1440-ből származtatja, később azonban ettől jóval korábbra datálták a vár keletkezését. A vár részletes terepbejárására és felmérésére 1996-ban Terei György és Tolnai Gergely vállalkozott. Egyértelműen közvetlenül a várra vonatkozó okleveles forrás nem ismert.

Első (valójában a vár említése nélküli) említése, in Vruslanku alakban 1298-ból való, amikor a majki prépost Oroszlánkőn foglalta írásba (Hontpázmány nb.) Szegi Iwanka ispán végrendeletét, ahol jelen volt (Csák nb.) Márk özvegye és két fia, István és Péter. Legközelebb 1326-ból van adatunk Oroszlánkőre, amikor ugyanezen István fiai, Péter és István átadták a királynak csereként a Vértesben lévő váraikat, melyek tartozékai között Chet azaz Orozlanku falu is szerepel. A kettős elnevezés alapján Györffy György arra következtetett, hogy a Csákok Trencséni ágához tartozó Márk, vagy már apja I. Máté, Cset falu felett építette fel az Oroszlánkő nevű várat, melyet valószínűleg III. András 1295 után, –amikor Márk fia Istvánt „fortissimus tirannus”-nak, azaz közellenségnek kiáltott ki, – leromboltatott. Oroszlánkő ugyanis később várként nem szerepel.

Hatházi Gábor egy 1323. évi oklevélben szereplő, egy 1290–1299 közötti birtokügylet adataiból, – melyben a Csókakői vár hegyét a várral és az attól nyugatra fekvő faluval együtt Csák nb. Márk fia István mester megveszi a rokon Csák nemzetség dudari ágához tartozó nemesektől – arra következtetett, hogy Oroszlánkő, mint a Csákok vértesi várrendszeréhez tartozó vár eredetileg Márk fia István vára lehetett. Ennek lerombolása után azonban újjáépítés helyett 1295 –1299 között a jobb fekvésű, stratégiailag is megfelelőbb Csókakő várát vette meg a rokon dudari ágtól. A későbbiekben Oroszlánkő az egykori vár nevét megőrizve, mint birtok Gesztes várának tartozékaként szerepel. Így találkozunk vele 1440-ben, amikor Rozgonyi János zálogként kapja meg a gesztesi váruradalmat, majd hasonlóan 1460-ban, amikor Rozgonyi Újlaki Miklósnak adja át a birtokot.

Ugyancsak tartozékként szerepelt 1473-ban is, amikor Mátyás király Gesztes várbirtokát Török Ambrusnak adományozza. A vár végleges elpusztulását csak felgyorsíthatta az a körülmény, hogy 1743-ban Eszterházy József új telepeseinek megengedte, hogy a vár területéről követ hordhassanak el, majd a 18. sz. közepén szintén innen vittek építőanyagot a majki remeteség építéséhez.

Terei György – Nováki Gyula – Mráv Zsolt – Feld István – Sárközy Sebestyén
FEJÉR MEGYE VÁRAI az õskortól a kuruc korig - Magyarország várainak topográfiája 3. kötet