Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A templomot a falu birtokosai, az Apafiak építették Szűz Mária tiszteletére a 13. században. Először Henrik nevű plébánosa kapcsán említik 1289-ben, majd 1317–1320 között a pápai tizedjegyzék részére készült számadásban is szerepel. A 14. században az Apafiak a templomot háromhajóssá alakították át. A szentély gótikus stílusban sokszögzáródásúvá épült át, melyet keresztboltozat fed, zárókövekkel. A bordás boltozat egy négyzetes keresztboltozatból és az oltársokszögből áll. A bordák konzolokon nyugszanak, egyesek levéldísz mintázatot mutatnak Néhány konzolt gótikus díszorommal ellátott baldachinok ékesítenek, ezek alatt szobrok helyei találhatók. A szentély déli falán egy kerek négykaréjos rózsaablak látható. A sekrestye egy csúcsíves ajtón keresztül közelíthető

meg. Alatta kripta rejtőzik, amelybe Apafi Mihályt, feleségét, fiát és menyét temették el.

A templom évszázadokon keresztül kegytemplom volt. 1405-ben egy zarándok a szentélyfalra karcolta fel látogatásának időpontját, mellyel akaratlanul az itt előkerült falfestmények datálásához nyújtott segítséget.

A 23,15 méter hosszú hajó famennyezetes volt, ezt 1792-ben síkmennyezet váltotta fel. A hajó falában gótikus ablakok nyílnak, amit az oldalhajóktól 4-4 ívelt csúcsíves árkád választ el. A főhajó északi falát a 14. század közepén freskókkal díszítették. Ezek öt sávban, 53 képben jeleneteket ábrázoltak a Genezisből, Jézus gyermekkorából, a szenvedéstörténetből, megjelenéseiről a feltámadás után és a Mária legendákból. Az Ó- és Új-testamentumi jelenetek szembenálló elrendezése azt a benyomást kelti, hogy a két Testamentum jeleneteinek összefüggéseit figyelembe vették. Az almakeréki freskók a legnagyobb fennmaradt falfestések Erdélyben.

1375-1405 között a szentélyt is kifestették. Ezek teljesen befedték a boltozatot és a szentély falazatát. A képek témáját a Bibliából merítették. Ezek: Mária a hírnökkel, aki bejelenti neki, hogy babát vár; Jézus születése, Jézus a Templomban, a királyok imádata, lábmosás, utolsó vacsora, Gecsemáni kert, Jézus elfogása, Jézus Kajafás előtt, töviskorona és korbácsolás, kereszthordás, keresztre feszítés, Júdás a főpapok előtt. Az északi falon: Jézus a megnyílt sír előtt és a mennybemenetel. A poligonális zárókő körüli mezők a következő jeleneteket ábrázolják: A szent szüzek Krisztina, Dorottya, Orsolya, Katarina, Klára, Lucia és Ágota, ezen kívül egy próféta, egy szeráf és egy pelikán, fiúval. A déli oltártér falon a Szent György legenda, valamint Mihály arkangyal, Szent Ferenc, Szent István, Szt. Imre és Szt. László valamint két dominikánus, ezen kívül Mária megkoronázása és Szent Kristóf látható. Az almakeréki

freskók analógiája megtalálható Észak Olaszországban, Csehországban és Dél Tirolban.

A szentély szárnyasoltára a 15. század közepe táján készült. Közepén Mária trónol, angyalokkal körülvéve, kétoldalt az alapítók képe, valamint szent vértanúk, Mária életéből vett jelenetek, Szent György és Szent Mihály látható.

1792-ben a középhajó tetejét javították, 1882-ben a szentély freskóit részlegesen lemeszelték. Feltárásuk 1913-1914-ben zajlott, ekkor a falfestéseket szabaddá tették és javítási munkálatokat végeztek a templomon.

A templom védelmi rendszere a 15. század vége és a 16. század eleje között épült ki. A tornyot védelmi szinttel és lőrésekkel látták el. Az erődítés kialakítása során a szép nyugati csúcsíves kaput a toronynál befalazták. A templomot bástyatornyokkal megerősített védőfallal vették körül. Mindezek helyreállítva ma is láthatók.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 558.