Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Alsórákos - RacoşRomániaErdély és PartiumNagy-Küküllő vármegye - Tepő vára

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

Alsórákos – Tepő vára

Alsórákos (Racoş) községtől 2 km-re K-re, a Rákosi-Tepő 820 m magas csúcsán állt valaha Tepő vára.

Segesvártól a Bogáti-hágó felé vezető 13-as főúton Kőhalom község után, balra leágazás vezet Alsórákos faluba. Egyes térképek szerint eljuthatunk ide Barót irányából, az Olt-szorosa felől is, ez az útvonal azonban még terepjáróval is nehezen járható. A főutcán a falu végéig gyalogolunk, majd a kőbánya mellett ÉK-i irányban a messziről is jól látható vár felé vesszük az irányt. A várba jelzett út nem vezet, ezért „toronyiránt” felkapaszkodunk a sziklás hegyoldalon, a hegytetőre. Ezen a túrán magas szárú bakancs viselete a sziklák közt megbújó kígyók miatt feltétlenül ajánlott, valamint érdemes elkerülni a hegy ÉK-i oldalában lévő barlangot, az itt tanyázó medve ugyanis nemigen kedveli a turistákat… 
A várról okleveles adatok nem maradtak fenn. Az előkerült leletek alapján a 12. század eleje körül épült és még a 14. században is használták.
1997-ben a Székely Nemzeti Múzeum megbízásából Dénes István és Bordi Zsigmond Loránd végzett leletmentő ásatást a maradványok között.
A piramis alakú triászkori, fehér mészkőből álló várhegy 100 m-re emelkedik ki a puhább kőzetekből felépített térszínből. Csúcsáról szemmel tartható az egész környék, az Olt-szoros bejárata Erdővidék felől, és el lehet látni a Dél-Hargita irányába, vagy egészen a Bodoki-havasokig. Fentről, D-i irányba tekintve nagyszerű kilátás nyílik az Olt túlsó partján sorakozó várhegyekre is: az Ürmösi Töpe csúcsán egykor dák erődítmény állt (hallstadt-kori előzményekkel), a Durdulya-sziklán szintén vár épült az őskorban, a tőle DNy-ra fekvő Mihály-vára pedig Árpád-kori, 12-13. századi erősség volt. 
Tepő vára hadászatilag előnyös helyen épült és gyakorlatilag bevehetetlen volt. A hegytetőt a DNy-Ny-ÉNy-É-i oldalon egykor ív-alakban vette körül a vár kerítőfala. Az É-i részen, ahol a várút felkanyarog, az erdő védelmében maradt meg a várfal a legépebben. Itt, kb. 15-17 m-re a hegytető alatt, könnyen felismerhető a fal vonala, amely ma egy párkányt képez. A fal helyét a mészhabarcs törmelék is elárulja, sőt, egy helyen néhány kősora 1 m hosszan kibukkan a felszín alól. A várfal az ÉK-i oldalon hirtelen derékszögben D-i irányba fordul. Itt, a falak által bezárt részen egy 10 x 10 m-es terület mintha mesterségesen laposra lenne kiképezve. Feltehetően valamilyen építmény (fából emelt torony?) állott ezen a helyen a várút figyelésére. A fal a K-i oldalon ezután még kb. 30 méteren keresztül vezet egyenesen D-i irányba, majd megszakad. A K-i és D-i sziklaélek között szinte függőleges, járhatatlan sziklafalak vannak, ahol nem volt szükség várfalra. A vár falainak összhossza 174 m, a körbe zárt terület kb. 3000 m2. 
Az 1997-es ásatás során, a vár ÉK-i vége közelében a kerítőfalat kutatóárok vágásával vizsgáltak meg. Itt a feltárt, ép falfelület 0,90 m magas volt, a belső falfelület 0,60 m mélységben érte el a sziklát. A lejtős, egyenetlen sziklás oldalra épített várfal vastagsága 1,80 m.
Az előkerült régészeti anyagból érdemes megemlíteni egy Árpád-kori fazék töredékeit, valamint egy 14. századra keltezhető, félbe törött csillagtarajos vas sarkantyút. 

Forrás:

Karzcag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 74.


GPS: É 46° 1.170 (46.019497)
K 25° 28.239 (25.470657)
Várak.hu mobil applikáció