Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A 13. századi eredetű, Mária Magdolna tiszteletére szentelt templomot plébánosával kapcsolatban először 1283-ban említik. Valószínűleg a román kori kis köríves ablak a templom keleti részén, valamint a központi hajó egyik oszlopán faragott fej ebből a korai templomból maradt fenn.

A 15. században átépítették a templomot. Eredetileg háromhajósnak épült, de csak az északi mellékhajó maradt meg. A déli mellékhajót a főhajó magasságáig emelték, s az árkádokat megszüntetve, egyetlen, barokkos mennyezetű csarnokot alakítottak ki. Az északi hajó oszlopfői közül a középsőről egy asszonyfej (feltehetően apáca) tekint le, egy másikon macskafejet faragtak ki.

A késő gótikus szentély sokszögzáródású, 8,5 méter hosszú és 6,25 méter széles. Mennyezetét hatszögű csillagboltozat fedi. Csupán északi falrészének falfestményeit tárták fel eddig. Ezen a Napkeleti bölcsek és Jézus születése látható, egy felirati szalagon gótikus kisbetűkkel az 1481-es évszám olvasható. Más helyen szentelési kereszt ábrázolásának töredéke látszik.

A 15. század közepéről származó, 6,2 x 7,4 méter átmérőjű gótikus harangtorony három oldalán csúcsíves árkád húzódik. Előcsarnokát egyszerű hálós boltozat fedi. Az első emeleten egy nyugati empóra maradékai ismerhetők fel, fölötte magasabb emeletet építettek, amely a középhajóba nyílt. Ezen az emeleten egy kőcsipkés ablak maradványa figyelhető meg.

A torony alatti főkapu szintén a 15. században készült el. Alatta az árkádok nyílásait és a kapu feletti rozettát a török időkben befalazták.

1500 körül a templom épületét védelmi emelettel látták el, a harangtorony ablakait pedig lőrésekké szűkítették le. A ma látható, szabálytalan sokszög alaprajzú kerítőfal is az 1500-as évek jellegzetességeit viseli. Két négyzetes alaprajzú torony erősíti a lőrésekkel és szuroköntőkkel ellátott falazatot, amelyre fa gyilokjáró épült. A déli oldalon áll az ötemeletes kaputorony csapóráccsal.

A 18. században a kaputornyot egy dongaboltozatú bejárattal látták el, a gyilokjárót pedig lebontották. 1906-ban a keleti „Kis bástyát” és a várfal egy részét elbontották és a helyére egy konyhát építettek a közösségi terem számára.

(Karczag Ákos)

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 569-570.