Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Homoród (Hamruden, Homorod) község 4 km-re keletre fekszik Kőhalomtól, az Oltmelléki hegysor K-i részében, az É-ról érkező Nagy-Homoród és az ÉK-ről jövő Kis-Homoród patakok találkozásánál. A falu közepén magasodik az igen jó állapotban fennmaradt templomerőd.

A szász település alapítását a XIII. századra teszik, először azonban jóval később, a kőhalmi katedrális járulék regiszterében említik 1400-ban. 1488-ban Hamoroden néven, 1520-ban Homorod, 1532-ben Hameruden, 1658-ban Hameroden formában szerepel.

A környék viszontagságos sorsában az erődtemplom is osztozott. 1623-ban tűzvész pusztította el a falut, a templomot és az erődítést. 1658-ban török csapatok égették fel a települést, majd 1663-ban a kozákok és tatárok okoztak nagy károkat átvonulásuk közben. 1669-ben „Honnes Mertenin”-t felakasztották a falu főterén, mert a templomvárban álló lezárt ládából 100 aranyat és több fehérneműt lopott. 1685-ben a helységben egy török pasa táborozott.

A XIII. századból származik a román stílusú, Szent Péternek szentelt templom (1270), mely eltérően a többi, XIII. századi román stílusú templomoktól, már építésekor egyhajós csarnoktemplom. Négyzetes szentéllyel és félkörös apszissal (9,8 x 5,8 m), csarnokkal (10,4 x 9 m) és a nyugati oldalán toronnyal épült. A szentély boltozata keresztbordázatú. A boltozat négyszögletes keresztmetszetű bordái enyhe hegyesszögben megtörnek, és egy zárókőben találkoznak, amit napraforgó rozettával díszítettek. A szentélyt kezdetben három kis, ma befalazott ablak világította meg. A nyugati tornyot a templom elé emelték. A torony keresztboltozatú földszintje egy előcsarnokot képez, amibe egy háromszorosan bélletelt félköríves kapu vezet be. A második toronyszinten épült a nyugati karzat, ami egy félkörös árkádon keresztül nyílik a templomba.

1500 körül a templomcsarnok eredeti fatetejét gótikus boltozatra cserélték. A csarnok sarkaiba négy oszlop utánzat került. Ebből a boltozatból egy zárókő megmaradt. A szentély fölé egy hatalmas nyolcemeletes torony épült, a templomvár öregtornya. A torony oldalhossza 11 m. A falvastagság 3 m a torony lábánál és a negyedik emeleten 2 m. A második szintnek boltozatos mennyezete van. A falakon hosszú, keskeny lőrések nyílnak. A románkori diadalívet befalazták, a nyugati torony két oldalépületet kapott. Az északi oldalépületnek gótikus félköríves kapuja van faragott kőből, háromszorosan osztott testtel. A tornyon lőrések és faborítású gyilokjáró figyelhető meg.

Mivel a szentélyt a XVI. századi erődítések során a diadalív alatt a hajótól elfalazták s föléje hatalmas zömök falú tornyot emeltek, ezáltal a szentélyt elfoglalta az erődítés, és a templom belső tere leszűkült. Ezért a déli oldalán 1792-ben (más vélemény szerint 1784-ben) a nyolcszög felével záródó tágas szentélyt építettek.

A régi szentély külön helyiségként maradt fenn. Freskóit nem meszelték be, és így három kor falfestményei díszítik. Az első, legrégibb erdélyi román-kori festményen Krisztus megdicsőült alakját az evangélisták jelképei veszik körül. Alatta egy dicsfénnyel ékesített női fej látható tornyos épület mellett. A következő rétegben a 12 apostol képe vehető ki. A diadalív előtt a szentély déli falán a Krisztus a kereszten; Levétel a keresztről, Piéta, Sírbatétel maradt fenn, nagyon rossz állapotban. A harmadik réteg a boltívek között található, az utólag épített boltívek miatt nagyon megrongálva. Az északi falon: Fájdalmak férfia, Mária és egy angyal, aki szövegszalagot tart. Az első réteg képeit XIII. századinak tekintik, a másodikat XIV. századinak, míg a harmadikat az 1420-as évekre teszik, mivel az az 1419-ből származó székelyderzsi díszítéseivel mutat rokonságot s szerzőjük ugyanaz: Ung Pál.

1792-ben a templomot tűzvész pusztította, a templomcsarnok gótikus boltozata beomlott, ezután kazettás sík mennyezetet kapott. A 18. században a csarnok falazatához festett ácsolatú karzatokat építettek. 1880-ban teljes körű javításon esett át az épület. 1932-ben a harangokat a nyugati toronyból a szentély tornyába helyezték át.

A templom erődítményeinek építése a 15. századra nyúlik vissza. Ennek során a templomot egy dupla négyszög alaprajzú fallal vették körül. A belső kerítőfal 7-8 m magas. A négy sarokban szuroköntővel ellátott négyszögletes tornyokat emeltek, melyeknek befelé lejtő, lapos tetejük van. Két lekopott erkély megmaradt. A külső falazatnak nincs tornya. Ez fogja közre a falszorost, ahová ostrom esetén a marhákat hajtották. A kerítőfal lőrésekkel és kiöntőkkel van ellátva. A belső udvarba vezető bejárat fölött a nyugati oldalon egy lövész őrtorony épült, ami 60 cm-re kiemelkedik a falsíkból. Az északi és keleti oldalon a gyilokjáró megmaradt.

1657-ben a belső fal északnyugati oldalán egy ötszögű négyemeletes tornyot építettek. A 10 m magas falazat egy vörös-kék árnyalatú díszítést kapott. Három latin felirat említi meg az építési dátumot, 1657-t. A toronynak fával fedett gyilokjárója és zsindellyel fedett teteje van. 1788-ban újraépítették a gyilokjárót. A 19. században a kerítőfal keleti részét lebontották, helyén iskola épült. 1899-ben az északkeleti tornyot is elbontották és a helyén új iskolát építettek fel.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 648-649.