Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Csesznek

A község felett emelkedő sziklás Várhegy tetején találjuk a szabálytalan alaprajzú, kelet-nyugat irányában hosszan elnyúló, belsőtornyos vár tekintélyes romjait.

A völgy délkeleti tövénél induló út 10-15 m magas sziklához lapuló sikátorban vezet, melynek végében áll - Giulio Turco rajzán két toronnyal ábrázolt - az alsó várba vezető főkapu.

A külső várkapu nyomtalanul eltűnt, csak az óratorony mellett találunk alig felismerhető alapfalakat. E kaputól indul ki a várat csaknem szabályos félkörben körülzáró külső fal, amely a Várhegy keleti oldalán épült, különálló hatalmas őrtorony sarkáig ér. A falnak ma már csak nyomai vannak meg.

A várkapun belépve az egykori alsó vár fennsíkjára érünk, amelynek nyugati sarkában egy istállóépület állt. A délnyugati sarok védelmére a külső várfalban kisebb négyszögletes őrtornyot építettek, melynek maradványai most is láthatók. A vár udvarát kelet felől, a külső fallal csaknem párhuzamosan húzódó várfal védte, amely a felső vár bejáratánál csatlakozott a felső udvar falaihoz.

Az alsó udvaron át balra kanyarodva az északkeleti sarokban a felső vár egykori felvonóhidas bejárata tűník fel, amely alatt farkasverem volt. Abelső várba vezető sikátorszerű falszoros közepén kisebb híd vezetett a palota felvonóhidas kapujához. A kétemeletes palota nagy része elpusztult, csupán a két vége maradt meg. Minden emeletet 4-4 helyiség foglalt el. Itt találjuk a vár legrégibb magját, a nagyjából ötszög alaprajzú öregtornyot, amely a belső épület nyugati végében emelkedik.

A különálló, a felső vártól keletre látható magános, kétemeletes tornyot a várépülettel fedett folyosó kötötte össze. A torony és a vár között ma is látható egy falazott oszlop, amely a feltevések szerint a két épületet összekötő folyosó, vagy pedig a felvonóhíd támpillére lehetett.

A vár vízellátását a felső vár keleti végében levő, helyiségbe zárt, faragott ívben hajló kövekkel bélelt ciszterna látta el, amelyhez egy patkó alakú, vízszűrőként működő kis téglaépítmény csatlakozik.

Az OMF által megindított régészeti kutatást 1967-1969 között Pámer Nóra régész irányításával végezték, a vár feltárása és helyreállítása még most is folyik, befejezése után újabb adatokkal bővül a vár építéstörténete.

A cseszneki vár építésének pontos idejét nem ismerjük, feltehető, hogy IV. Béla király engedélye alapján az itt birtokos Csák nemzetség építette a tatárjárást követően. A helység 1234-ben már szerepel okleveleinkben, míg vára, illetve tornya Koppány Tibor szerint 1263-ban épült. A vár első ízben csak egy 1300-ban kelt oklevélben tűnik fel, amikor Cseszneki János fiai közösen használták.

Az 1308., illetve 1323.évi oklevél szerint Cseszneki János unokája, Rédei Fejes János, maga és fia nevében átengedte a várban, illetve annak tornyában bírt részüket a Csák nemzetségből származó Márk mester fis II. István fiai, III. Péter és III. István pázmándi birtokaiért ,,in Castro Chezny et in munitionibus seu turribus in monte aiusdem Cheznyk".

Károly Róbert király három évvel később, 1326-ban III. Pétertől és III. Istvántól csereként vette vissza Csesznek, Csókakő, Gesztes és Bátorkő várakat tartozékaikkal együtt, s értük nekik, valamint örököseinek Dombó és Nyék várakat adta azok uradalmaival együtt. Az így lett királyi várat Zsigmond 1392-ben Garai Miklós bánnak és testvérének Jánosnak adományozta cserében a Csesznek és a két Kőszegi várért, a macsói bánság területén levő váraikért.

Amikor Garai Jóbbal a család 1482-ben kihalt, Csesznek ismét a királyé lett, melyet Mátyás 1483-ban kincstárnokának, Szapolyai Istvánnak adományozott. Ennek halála után fia János, a későbbi magyar király örökölte, aki 1526-ban enyingi Török Bálintnak adta. Ferdinánd királynak Buda ellen küldött vezére, Fels Lénárd szállta meg Cseszneket, amely 1542-ben 3200 forintért Csaby István egri főkapitány zálogbirtoka lett. Csaby egy év múlva meghalt, a birtok özvegye kezére került, aki 1550-ben királyi őrséget kért a vár őrizetére. Amikor 1552-ben Veszprémet a török elfoglalta, Csesznek végvár lett, melyben 1554-ben 20 lovas és 50 gyalogos katona volt. A török 1561-ben eredménytelenül ostromolta. Győr 1594-ben török kézre került. E hírre az őrség harc nélkül feladta a cseszneki várat, melyet 1598-ban Pálffy, Nádasdy és Schwarzenberg csapatai foglaltak vissza.

Csesznek 1605-ben feltehetően meghódolt Bocskainak, 1619-ben pedig Bethlen Gábor vezérei, Haller György és Fekete Péter előtt nyitotta meg kapuit. 1606-ban a bécsi, 1622-ben pedig a nikolsburgi béke alapján ismét császári birtok lett. III. Ferdinánd 1636-ban Esterházy Dánielnek, Tóti Lengyel Jánosnak és Boldizsárnak adományozta a cseszneki uradalmat, amely 1645-ben teljes egészében az Esterházy családé lett.

A Wesselényi-féle összeesküvés felfedése után a vár császári kézre került, és német őrséget helyeztek el benne.

1683-ban Thököly Imre seregei szállták meg, de még ebben az évben újra az osztrákoké lett.

II. Rákóczi Ferenc csapatai foglalták el 1704-ben, de 1705-ben a császáriak, kiktől még ebben az évben visszafoglalták a kurucok, és még 1709-ben is kezükben tartották.

A szatmári békekötés után a hadi jelentőségét vesztett vár az Esterházy család birtoka maradt. A várat 1820 körül villámcsapás okozta tűzvész pusztította el, ezután gondoskodás hiányában romlásnak indult.