Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Dédes vára, Dédeskő, Dédesvár

A vár romjait Dédestapolcsánytól 4,5 km-re délre, az 597 méter magas meredek oldalú Várhegy sziklakúpján találjuk. A várhegy része a nagy kiterjedésű késő bronzkori Verebce-tető erődített településének, amelynek az északi részét képezi. A hegycsúcs stratégiai szempontból rendkívül alkalmas volt várépítésre, a körös-körül meredek oldal már önmagában is védelmet biztosított. A várhegy kiugró tömbje a Kisvár-sziklával uralja a környéket.

A kétrészes, keskeny vár felső része mintegy 27 × 45 méter kiterjedésű területen helyezkedik el. A legmagasabb, ÉNy-i sarkán a falsíkból kissé kiugró, négyzetes torony csonkja áll. Ugyanitt az ÉK-i övezőfal jelentős része, továbbá téglafalazatú ciszterna is található.

Alatta, mintegy 5 méterrel egy nagyságrendileg 5 × 30 méteres alsóvár DK-i, rézsűs sarkának jelentős, kb. 4–5 m magas falai állnak. A sziklakúp ÉK-i oldalán egy kissé kiugró rész van, itt a legkevésbé meredek a hegyoldal. Itt lehetett a vár bejárata. Ezt egy, a hegytetőről ÉK-felé lefutó hosszú fallal védték, amely fal bár szinte teljesen elpusztult, de a nyoma a terepen elég jól kivehető. Vastagsága 2 m körüli, hossza kb. 85 m, alul sziklában végződik.

Feltárás hiányában a vár pontos alaprajzi elrendezése nem ismert. Vázlatos helyszínrajzát és leírását 1975-ben Dobosy László készítette el. A vár felmérését Sándorfi György és Nováki Gyula  végezte el 1977–1979 között.

2009 tavaszán a torony még addig álló északi falszakasza leomlott. Falazatának egy részletét ezt követően megerősítették, visszafalazták. A torony melletti munkálatok alkalmával elvégzett feltárás során előkerült egy korábbi, talán a 13. századi várnak küszönszintig visszabontott nyoma.

2018-ban került sor újabb feltárásokra a Bükki Nemzeti Park megbízásából. Ezúttal a korábban már vizsgált torony keleti felének teljes kutatása történt meg. Az épület szabályos négyzet alaprajzú, közel 5 x 5 méteres belvilágú, alapfalai 2,3 méter szélességűek. Ilyen vastag alapokon eredetileg egy több emelet magas torony állhatott. A falakat a sziklafelszínre építették, a szálkőzet barázdáit földes kiegyenlítő réteggel igyekeztek járhatóvá tenni.

A Várhegy és rajta vár területe napjainkban fokozottan védett terület.  Sajnos mind a torony, mind a még álló falszakaszok állapota is jelenősen romlik. Állagmegóvás nélkül Dédesvár romjai így a múló idővel szemben vesztésre állnak.

Dédes település neve "Dedus" alakban 1221-ben jelenik meg és a borsodi várhoz tartozott. Nevét egy Dedus nevű várjobbágyról kaphatta. Egy 1240-es határjárásban több helyen szerepel a "vár elhagyott erdeje", a "várjobbágyok földje" mint helymegjelölés. A dédesi várjobbágyok 1247-ben az őket védelmező Miskolc nembeli File zágrábi prépostnak, Tamás ispánnak és Imrének adják el Dédes kő egyharmadát várépítés céljára.

Azonban kérdéses, hogy az erősség ekkor felépült-e, mivel magát a várat, Dédeskő néven először 1254-ben említik, mint Ákos nembeli Ernye bán birtokát. A vár keletkezését azonban az a tényező is bonyolítja, hogy a közeli Kisvár sziklán is egy erődítmény csekély maradványait találták a szakemberek.

A várat egy hamis oklevél szerint 1268-ban István ifjabb király Miskolci nembeli Panith bánnak adta tartozékaival együtt és adományát 1271-ben megerősítette.

1316-ban Ákos nembeli István fiai Csák Máté oldalára álltak, ezért a király 1319/1320-ban Dédest megostromoltatta és elfoglalta. Ettől kezdve királyi birtok, királyi várnagyai 1322-től ismertek. 1325-ben a király a várat át- vagy újjáépíttette. 1320 után Drugeth Fülöpé és Vilmosé volt tisztségül.

A 14. sz. második felétől a diósgyőri uradalomhoz tartozott, 1427-től zálogban Borbála királynéé, aki 1431-ben Diósgyőr és Cserép várakkal együtt Dédest is zálogba adja Rozgonyi Istvánnak. Albert király 1438-ban örök adományul adja a Pálócziaknak, akik Mohácsig a vár urai.

1537-ben János király Perényi Péter számára ad adománylevelet a várra és tartozékaira, amelyet akkor a Pálóczi rokonság révén Perényi már ténylegesen birtokolt. Perényi Gábor örökös nélkül halt meg, halála után a király a várat Erdőhegyi Boldizsárnak adományozta.

1567. április elején Bárius István a vár kapitánya, amikor Hasszán temesvári basa Dédes alatt nagy sereggel megjelent és megkezdte a vár ostromát. A védők tizenöt napon keresztül hősiesen védekeztek, de látható volt, hogy nem tarthatják már sokáig magukat. Bárius a vár közepén lévő torony alá hordatta az összes puskaport és egy hosszú kanócot vezetett oda, hogy legyen idő katonáinak az elvonulásra. Éjjel mindnyájan elhagyták a várat, amely a nagy örömmel bevonuló törökökre robbant.

Ettől fogva Dédest mint „castrum dirutum”-ot (leromlott vár) emlegetik s nem is építik már újjá.

Források:

Nováki Gyula - Sárközy Sebestyén - Feld István : Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az ókortól a kuruc korig
Magyarország várainak topográfiája - Miskolc 2007

Dobosy László: Várak, várhelyek és őrhelyek Ózd környékén

Gál-Mlakár Viktor – Sárközy Sebestyén – Szörényi Gábor András: Régészeti kutatások Borsod-Abaúj-Zemplén megye váraiban, 2009.

Szörényi Gábor András: Versengés egy bükki sziklatetőért – Dédes 1567