Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

DiósjenőMagyarországNógrád megyeNógrád vármegye - Csehvár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Légifotók
  • Archívum
  • Térkép

Csehvár

A Börzsöny-hegység keleti szélén, Diósjenő nyugati vége felett 2 km-re emelkedik a körben meredek oldalú Csehvár hegye (tszf. magassága 523 m), mely csak északnyugati irányban csatlakozik a szomszédos Vörös-kő nevű hegycsoporthoz egy mélyebben fekvő nyereg révén.

A vár 32 × 18 m átmérőjű központi platójának alakja ovális, itt több bolygatás nyoma látszik, különösen feltűnő a délnyugati szélén egy nagygödör. A plató területének szélén élesen levágott perem követhető körbe, földsánc, vagy álló körítő fal nyoma a felszínen nem látszik, itt csak kő-, tégla- és habarcstörmelék található középkori cserepekkel.

Keleti szélébe egy 7-8 m széles leszakadás mélyed, amelynek alsó végétől kissé lejtő, keskeny terasz indul a hegyoldalba, dél irányába, de ez a déli oldalban már fokozatosan eltűnik. Valószínű, hogy ez volt a feljáró út a vár központi részébe és ez esetben a keleti oldal leszakadt része lehetett a vár bejárata.

A központi plató alatt mintegy 10-15 m-el alacsonyabb szinten földsánc fogja körül a várat, melynek belső magassága 0,5-1 m körül váltakozik, külső oldala a rendkívül meredek hegyoldalban folytatódik. Nyugat felé, a hegynyereg irányában egy 10 m széles nyílás jelzi az egykori átjárót. Ennek közelében az  északnyugati oldalon is található egy hasonló méretű nyílás, de ez a meredek hegyoldal felé nyílik. A sáncon kívül, a bejárat előtt két bizonytalan eredetű rövid terasz figyelhető meg. A sánccal bezárt terület legnagyobb átmérője 110 m.

A vár a szak- és népszerűsítő irodalomban a 19. század elejeóta gyakran szerepel. Először 1826-ban, majd 1851-ben említik. 1889-ben Könyöki József szerepeltette az általa felmért várak listájában, azonban rajzokat nem ismerünk tőle. Nagy Iván adatai szerint a huszita Akszanath emelt itt erődöt. Az 1930-as években Mikszáth Gyula foglalkozott a környék földrajzával, a Csehvár sáncát és a tetőn látható falmaradványokat is említi. A megye műemléki topográfi ájában Aggházy Mária foglalta öszsze a településre és a várra vonatkozó adatokat. Szerinte a várat a husziták építették.

Az 1950-es években Patay Pál járt a helyszínen, ahol 15. századi cserepeket talált. 1961-ben szerzőtársával, Gajzágó Aladárral a vár ismert történeti adatait is összegyűjtötte. 1964-ben Horváth István végzett szemrevételezést a vár területén. Gádor Judit 1967-ben vázlatosan felmérte és enneksorán a felszínen középkori kerámiát és épülettörmeléket figyelt meg.

Első szakszerű felmérését Sándorfi György végezte el az 1970-es években, Nováki Gyula közreműködésével. Az ekkor készült felmérési rajzot, a vár leírását és a történeti adatokat a börzsönyi várakat feldolgozó könyvükbenközölték. Nováki 1990-ben a várat, kissé részletesebben, újra felmérte a felesége segítségével. Ennek közlésére 1992-ben került sor.

Történelmi összefoglaló:

Jenő vára az írott forrásokban egy birtokcsere kapcsán merül fel először, amelyről csak jóval későbbi oklevélből értesülünk. IV. László (1272–1290) és III. András királyok 1282 és 1295 körüli privilégiumait a Torna megyei Szád várnak Jenő várért és Torna (Torna m.) birtokért történt elcseréléséről egy 1406. évi oklevél említi. A várat eszerint valószínűleg Tekes(Thekus) komáromi és sárosi ispán (1244 –1261) építtette, akinek fiaitól váltotta magához IV. László a fent említett csere útján.

Ez egyéb források alapján valószínűleg 1274 és 1277 között történhetett, s mindezt III. András király 1295 körül, majd I. Lajos is megerősítette. Később királyi vár volt, amelynek várnagyai 1295–1299 között ismertek. A várat ezt követően másfél évszázadig nem említik, feltehetően a 14. század elején elpusztulhatott. Diósjenő helység ezután királyi udvarnokfalu, amely 1389 előtt Mezőlaki Zámbó Miklósnál volt zálogban, majd nem sokkal 1389 után Szécsényi Simon szerezte meg a birtokot, így a közeli Hont megyei salgói uradalom tartozéka lett.

Később, 1437-től ezzel együtt a lévai Cseh család birtoka. Jenőn 1456-tól említenek ismét erődítményt a történeti források, immár fortalicium-ként, amikor azt Újlaki Miklós erdélyi vajda az országgyűlés határozata alapján 2200 forintért váltotta meg a cseh Peter Axamittól, majd ugyanezért az öszszegért ismét a lévai Cseheké lett.

1457-ben lévai Cseh László összes birtokával együtt Újlaki Miklósnak adta át. 1458-ban lévai Cseh László kártérítést vállalt a váci püspöknek azokért a károkért, amelyeket a várból familiárisai a püspök birtokán okoztak. Ugyanő 1459-ben Tarcai Jánosnak és Temesközi Bálintnak zálogosította el Jenő birtokát minden tartozékával. Temesközi a következő évben azért perli Lévait, mivel jenői castellumát nem őriztette megfelelően, s így a Nézsaiak cseh zsoldosokkal foglalták el, akik jelentős pusztítást végeztek a környező birtokokban.

Utoljára akkor szerepel a jenői fortalicium, amikor 1463 előtt lévai Cseh János annak felét a tartozékokkal együtt elzálogosította apósa, guti Ország Mihály nádor részére. Amikor 1470ben guti Ország Mihály és lévai Cseh János már az újabb zálogbirtokostól, zágorhidai Tárnok Jánostól perlik vissza Jenőt és egyéb birtokokat, már nem említik a várat.

Noha sem a Csehvár területén, sem a tőle északra, szintén Diósjnőhöz tartozó Kámor területén nem volt régészeti ásatás, az ismert adatok alapján több értelmezési lehetőséggel is számolhatunk. Lehetséges, hogy amíg az Árpád-kori Jenő vára a Kámor hegyen lévő erősséggel azonosítható, addig a településhez közelebb lévő Csehvárat inkább a 15. század közepén felbukkanó huszita erődítménnyel hozhatjuk kapcsolatba.

Ugyanakkor az sem zárható ki, hogy a Csehvár is egy Árpád-kori erősség „újrahasznosításának” köszönheti nevét. Mindezek megerősítése vagy cáfolata csak egy jövőbeli régészeti kutatástól várható.

Források:

Nováki Gyula, Sándorfi György, Miklós Zsuzsa: A Börzsöny hegység őskori és középkori várai - 1979, Akadémia Kiadó

Nováki Gyula – Feld István – Guba Szilvia – Mordovin Maxim – Sárközi Sebestyén:

Nógrád Megye Várai az őskortól a kuruc korig Magyarország várainak topográfiája 4. kötet

GPS: É 47° 56.737 (47.945621)
K 19° 0.763 (19.012712)

Információk: Diósjenőt ÉNy-ra elhagyva a Királykút felé haladó erdei műúton, a behajtani tilos tábláig tudunk kocsival feljutni. Itt a tábla előtti részen lehet parkolni, vagy a Diósjenői Szabadidőpark parkolóját lehet választani.

Innen a "Piros" jelzésű túraösvényen, vagy a kevésbé kaptatós "Zöld" jelzésű túraútvonalon, kb. 40 perces közepes túrával érhetjük el a várat.  A "Zöld" jelzésen haladva, a várhegy mellett a piros jelzésre térni, mert csak ez megy fel a várhoz.

Várak Kastélyok Templomok évkönyv