Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A Szebeni-havasok Resinári hegysorának K-i végében, az É-ról érkező Szeben (Cibin) folyócska és a Ny-ról jövő Cód patak találkozásánál fekszik Nagytalmács (Talmesch, T�lmaciu) falu, nevét 1265-ben említik először „Tolmach” néven.

A Vöröstoronyi-szorost védő három vár (Talmács vára, Vöröstorony, Lator-vár) közül az északi erődítménynek, Talmács várának (vagy Koronavárnak, Landskron) romjai koronázzák a településtől délre eső hegy tetejét. 1370-ben Nagy Lajos király a szebeniekhez küldött rendeletében arra kötelezi a várost, hogy a Vöröstoronyi-szoros védelmére itt várat építsenek. Az 1376-ra már felépült erődítmény helyén korábban egy megerősített kolostor állt, melyet néhány évvel a rendelet kiadása előtt Vlaicu havasalföldi vajda pusztított el, rést ütve ezzel a szoros amúgy is gyengének bizonyult védelmi rendszerén. 1376-ban Schatfeneck János a várnagy. A megépült erős kővár 1453-ig királyi várként szerepelt - s mint ilyen az erdélyi vajda igazgatása alá tartozott -, ekkor V. László király az addig Fehér vármegyéhez tartozó várat a szorost védő másik két erősséggel - Vöröstoronnyal és Lator-várral -, valamint a hozzájuk tartozó hét faluval együtt a szebeni szász székhez csatolta. A király ugyan elrendelte a talmácsi vár lerombolását - miként ezzel egyidejűleg a másik kettő megerősítését is -, de ez nyilván nem következett be, mert 1535-ben Majláth István erdélyi vajda erővel elfoglalta a János királlyal szembeszegülő szebeniek által őrzött Talmács várát, ámbár ezután a vajdának elzálogosított várat 1539-ben Szeben városa 2000 forintért kiválthatta, s így az ismét a szászok birtokába került. Hogy a vár mikor pusztult el, nem tudjuk.

Manapság a várba látogatót a K-i oldalon a kaputorony tekintélyes romja fogadja. A hegytető alakját követő, ovális formájú, 100 x 45 m-es alapterületű vár D-i oldalán mély árok húzódik. A keleten, délen és nyugaton állt tornyoknak ma már csak csekély csonkjai meredeznek. A vár külső kerítőfalának alapjai itt-ott még állnak, a belső épületek szinte teljesen elpusztultak.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 346.