Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Báthory vár

A Szilágyságban, a Magura-hegy déli tövében, a Kraszna-patak partján fekszik az egykori Kraszna vármegye központja, Szilágysomlyó (Şimleu Silvaniei).

A település feletti Magura-hegyen a 14. század első felében emelték Somlyó várát, melyet 1551-ben Mohammed beglerbég romboltatott le. Ez az erősség nem épült fel többé, helyette Báthori István a városban építtette fel a ma is látható reneszánsz várat.

1599-ben is az ő kezén találjuk. Testvére, András nem sokkal fejedelemmé választása után, 1599-ben hadakat küldött a vár védelmére, amit ennek ellenére Basta császári tábornok elfoglalt. 1602-ben Náprágy Demeter erdélyi püspök a fejedelem birtokának mondja, 1612-ben Báthori Gábor testvérének, Andrásnak adományozta.

Somlyó utolsó birtokosa a Báthoriak közül Báthori Zsófia volt, aki 1670-ben Somlyót elzálogosította Bánffy Dénesnek és feleségének, Bornemissza Annának. 1672-ben Bánffy Dénes zálogosította el Gyerővásárhelyi Gyerőfi Györgynek. Visszaváltása után – még 1676 előtt – I. Apafi Mihály fejedelem zálogbirtoka lett. 1677-ben az özvegy Bánffy Dénesné Bornemissza Annát iktatták be a vár és uradalmának birtokába, amely ezután e család kezén maradt.

Károly lotharingiai herceg 1687-ben elfoglalta Somlyót és német őrséget helyezett el benne. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején, 1703-ban a kurucok foglalták el és 1710-ig maradt a kezükön. Ekkor Rabutin vette ostrom alá a várat, amit Gyulai István és Balog Péter parancsnoksága alatt 2000 kuruc védelmezett. Rövid harc után a császáriak a várat elfoglalták, sok kurucot levágtak és fogságba ejtettek.

Az erődítményből a szatmári békeszerződés után, 1711-ben katonai élelmezési raktár lett, pincéjében rabok sínylődtek. Az osztrákok nem tartották fontosnak a vár karbantartását, így az lassú pusztulásnak indult: a várudvar közepén lévő épületek annyira omladoztak, hogy azokat le is kellett bontani. A 18. század végén a város és a romosodó vár még mindig a Bánffyak birtoka volt.

A város közepén található kastély északi oldalából ma csak a külső vár kapubejárata és egy ehhez csatlakozó hosszabb falszakasz áll. A déli oldalon a belső palotaépületből két hengeres torony illetve a külső vár két négyszögű bástyája maradt fenn. A kastély nagyméretű pusztulása miatt Báthori István építette reneszánsz kastélyról csak egy 1687-ben készült felmérés alapján, illetve az épület inventáriumai alapján lehet képet nyerni. Az ezt megelőző fázisról még ennél is kevesebb adat áll rendelkezésre: a korlátozott méretű mentő ásatások ilyen szempontból nem bizonyultak eredményesnek.

Az 1687-es felmérésen egy téglalap alakú négyszárnyas épület látható, amelynek három sarkán kerek, egy sarkán szögletes torony található. E kerek tornyokból maradt fenn a déli oldalon kettő. A nyugati szárny egy kissé kiugrik a déli oldalon, ez talán a korábbi kúriára utal. Ezt a palotaépületet övezi egy külső, négy ó-olasz típusú bástyákkal ellátott falgyűrű, amelyet egy árok vesz körül. 1660-ban talán ennek az ároknak a külső oldalán építhettek ki még egy palánk védművet.

Az inventáriumok szerint a belső palota kétszintes, a bejárat fölött van még egy helység (talán egy torony). A felső szinten (első emeleten) említik a reprezentatív helységeket, köztük az ebédlőpalotát. A földszinten konyha, sütőkamra és raktár helységek voltak. A külső vár háromszintes kapuépületének tengelyében van a félköríves záródású főkapu, amelynek frízében a Báthori és Bebek címer fölött Báthori István monogramja (SB) és az 1592-es évszám volt. Az első emeleten reneszánsz, fogrovatos keretű ablakok találhatók, amely fölött a védelmi emeletről keskeny, fektetett téglalap alakú lőrések nyílnak. A külső vár déli oldalának fennmaradt sarokbástyái ágyútornyokként szolgáltak, míg a belső palotaépület saroktornyaiban lakóhelységek voltak

Jelenkor:

A vár a korabeli reneszánsz várakhoz hasonlatosan négyszög alaprajzú volt, négy sarokbástyával. Falainak egy része romos állapotban ma is áll, emeletes homlokzati része, boltozatos reneszánsz kapujával, aránylag ép állapotban látható. A 20. században a kapubástyát helyrehozták, s a kapu fölötti termekben rövid ideig vendéglő működött.

Az 1992-ben létesített Báthory István Alapítvány egyik céljának jelölte meg vár megőrzését, és anyagilag és munkával is hozzájárult ahhoz, hogy 2006-ban elkezdődhettek az állagmegóvási munkálatok, illetve a várudvar és vár teljes régészeti feltárása. A Magyar Várarchívum Alapítvány 2011 tavaszi bejárásakor a terület még feltárás alatt volt. A kutatóárkok nyitva voltak, több falszakaszról sikerült anyagot gyűjteni. Ezek a képek jelenleg az archívumban találhatók.

Ezt követően a helyreállítási munkálatok elakadtak. A hajdanán gondozott a várkert gazossá és bozótossá vált. Szerencsére a közelmúltban a helyzet pozitív irányba változott. A vár területe a 2024 őszi bejárásunk alkalmával, a korábbi látogatásoktól eltérően, már rendezett és szabadon látogatható volt. A várudvar korábbi ásatási területei és épületek feltárt falszakaszai egyenlőre visszatemetésre kerültek. A látható részeken az állagmegóvási munkálatok, a látottak alapján lassan, de haladnak.  Még rengeteg tennivaló van hátra, de a település önkormányzata és a Báthory István Alapítvány, a lehetőségeik mentén elszántan dolgozik a vár megmentésén.

Források:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 442-443.

Keserű László: Szilágysomlyó, Báthory vár, Terepbejárási feljegyzések - 2024 - www.varak.hu