Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szamosújvár - Armenierstadt - GherlaRomániaErdély és PartiumSzolnok-Doboka vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Archívum
  • Térkép

SZAMOSÚJVÁR - GHERLA

Szamosújvár
Vármegye: Szolnok-Doboka 
Ország: Románia
Régió: Erdély és Partium
Helységnév 1: Szamosújvár 
Helységnév 2: Gherla 
Helységnév 3: Armenierstadt 
Megközelítése:
Románia területére az ártándi határátkelőn belépve, induljunk el keleti irányban Nagyvárad {Oradea} majd Kolozsvár {Cluj-Napoca} érintésével. Innen északkeleti irányban az E 576-os főútvonal egyenesen Szamosújvár {Gherla} településre vezet minket. Itt a település északi részén találhatjuk a műemléket, amely azonban napjainkban is zárt épület {börtön} így nem látogatható. 
Leírása:
Mivel Szamosújvár erődítménye modern világunkat igen jelentős mértékű átépítések után érte meg, eredeti állapotának felidézéséhez legjobb, ha segítségül vesszük a korabeli hadmérnöki térképeket. Domenico da Bologna itáliai hadmérnök tervei alapján, a közeli Bálványosvár lerombolt köveiből kezdték el a nagyszabású munkálatokat az 1530-as években. Alaprajza szabályos négyzet volt, a nyugati oldalán kisebb megtöréssel. Sarkait egy-egy olaszbástya védelmezte, rajtuk megfelelő elhelyezést nyertek az akkori idők haditechnikájában alkalmazásra került tűzfegyverek. Egykorú feljegyzések szerint a bástyák homlokfala 40 métert, a közöttük lévő kötőgátak pedig 72, illetve 83 méter hosszúságot tett ki. A korabeli várépítő mesterek a 3 méter falvastagságú és 10 méter magasságú várfal előtt még kialakítottak egy alacsonyabb védőművet is, így ezzel a falszorossal megkettőzték a védelem erejét. Az erődítmény belső területén emelkedett Martinuzzi bíboros fényesen berendezett, reneszánsz díszítéssel ellátott palotája és kápolnája. Az udvar többi részén a népes szolgaszemélyzet és a helyőrség szállásait, gazdasági helyiségeit és állatállományának istállóit helyezték el. Az olaszbástyás várat vizesárok oltalmazta, 35 – 50 méter szélességben és átlag 2 méter mélységben. Ebbe az északi oldalon egy elővédőmű nyúlt bele. A felvonóhíddal biztosított kapu a déli oldalra nyílt, hosszú fahíd vezetett át a vizesárkon. Ennek feltöltésére a közeli Kis-Szamos folyóból ástak ki a robotmunkára rendelt jobbágyok egy hosszabb csatornát. Az egykorú feljegyzések szerint még a déli oldalon egy nagyobb területű külsővár is feküdt, ahová a gyakori háborúskodások idején bemenekülhettek a pórnépek, életüket és vagyonukat mentve. 
Miután Szamosújvár a XVIII. században elveszítette katonai jelentőségét, fokozatosan lebontották védőműveit. Kiszárították és feltöltötték egykori vizesárkát, helyére parkot alakítva. Keleti bástyáinak anyagából húzták fel a háromemeletes börtönszárnyat. A bejárati rész, valamint a reneszánsz palota és kápolna környéke azonban még őrzi az egykori erődítmény arculatát. 
Története:
A Kis-Szamos folyó völgyének ezen szakasza az eddig végzett régészeti kutatások szerint már ősidők óta kedvelt letelepedési helyéül szolgált az embereknek. Az 1901-ben végzett ásatások napvilágra hozták a Római birodalom idejében létesített Congri nevezetű erődöt, ahonnét a légiós katonaság ellenőrzése alatt tartotta a leigázott Dácia tartomány népét. Az Árpád-házi uralkodók idejéből az első, napjainkig fennmaradt oklevél 1291-ben tett említést a helységről, amely a közeli fontos átkelő után a Gerlahida nevet viselte. Ekkoriban még a közeli Bálványosvár tartozékát képezte, lakossága ide tartozott leróni a különböző adókat és szolgáltatásokat. A XV. század elején Szántai Laczk Jakab erdélyi vajda mondhatta a magáénak, majd 1456-ban a Bánffy főnemesi család szerezte meg. Mivel 1467-ben Bánffy László és Zsigmond részt vett a Hunyadi Mátyás király elleni összeesküvésben, a viszályból győztesen kikerült uralkodó elkobozta és kedvelt hívének, Várdai János váradi püspöknek adományozta oda a virágzó mezővárost. Katonai jelentőségre a XVI. században tett szert, amikor Szapolyi János király bizalmas tanácsadója, Martinuzzi Fráter György barát egy erődítmény építését rendelte el. Domenico Bologna itáliai hadmérnöktervei alapján az akkori idők legmodernebb hadviselési elveinek megfelelő várat emeltek. Építőanyagát jórészt a közeli, már felhagyott Bálványosvár bontásából nyerték. Erről Tinódi Lantos Sebestyén a következőket jegyezte fel Krónikájában: „Szertelen erős várat ott fundaltatá. Mert alattomban a koronát vadászá, ezért Újvárat olasszal csináltatá, hogy egész Erdélyt azután abból bírná.” Miután János király 1540-ben elhunyt, a gyermekkorú János Zsigmond gyámjaként, az erdélyi területek felett korlátlan hatalommal bíró György barát Szamosújvárott rendezte be egyik rezidenciáját. A pompázatos reneszánsz palotában őrizték kincseit. Miután 1551-ben Martinuzzit Alvincon meggyilkolták, hatalmas vagyonát a Habsburg Ferdinánd király szolgálatában álló Castaldo zsoldosvezér kaparintotta meg. Az egykorú források szerint 250 ezer magyar forintot, 889 márka veretlen aranyat, 2453 márka ezüstöt, aranyláncok és ezüstedények garmadáját pakolták társzekérre az idegen zsoldosok. De elhajtották György barát 300 lóból álló ménesét is. Az elkobzott szamosújvári váruradalmat Ferdinánd király az általa kinevezett ecsedi Báthory András erdélyi vajdának adományozta oda, aki az egri vár hősies védelme után posztjáról leköszönt Dobó Istvánt nevezte ki várkapitányul. Rövidesen Erdélyben megváltoztak az erőviszonyok, a II. Szulejmán szultán hathatós közreműködésével visszatért Izabella királyné hívei kerekedtek felül. Kendi Ferenc serege ostrom alá vette a várat, amit végül Dobó István 1556 novemberében kénytelen volt feladni. Dobót börtönbe vetették, ahonnét később sikerült megszöknie. Szamosújvár a következő időkben a mindenkori erdélyi fejedelmek birtokát képezte, akik igyekeztek modernizálni a védőműveit. 1594 augusztusában Báthory Zsigmond fejedelem elfogatja a Habsburg-párti terveit ellenző „törökös párt” vezéreit. Parancsára a szamosújvári erősség börtönében kivégzik saját unokatestvérét, Báthory Boldizsárt, valamint Kovacsóczy Farkas tanácsost. A XVII. század elején Basta császári generális garázda zsoldosai dúlták fel, kegyetlenül bánva a környékbeli pórnéppel. A korabeli adatok szerint 1619 és 1652 között többször is munkálatokat végeztek az épületen. 1661-ben a II. Rákóczi György fejedelem elleni bosszúhadjárat során a török sereggel érkezett falai alá Evlia Cselebi világutazó. A következőket jegyezte fel róla: „Vára egy nagy tó partján hatszögletű, erős építkezésű szép vár, hét új bástyafala van. Felszerelése és ágyúi jó karban vannak. Hatezer német katona volt benne, mégis amikor a győzelmes sereg alája érkezett a papok a bástya fölé a béke zászlaját tűzték ki. A lőrések felett én szegény, hét szolgámmal elénekeltük Mohamed ezánját, s a győzelmi zászlókat kitűztük. A házakból, a templomokból minden értékes dolgot elvittünk, s ezt a virágzó várost felégettük, így leírhatatlan sok zsákmányhoz jutottunk.” A dúló-fosztogató oszmán csapatok elvonulása után a szultáni vazallus, Apafi Mihály fejedelem birtokába jutott az erősség. 1670-ben hadmérnökök felvették az alaprajzát, innen ismerjük legrészletesebben az egyes épületek és védőművek korabeli elhelyezkedését. Szamosújvár megszenvedte a Rákóczi-szabadságharcot, kuruc érzelmű lakosságát a császári zsoldosok sanyargatták. Magát a várat azonban nem rombolták le, szükség volt rá, mint a központi Habsburg uralom egyik támaszpontjára. Végül 1786-ban döntés született róla, miszerint átalakítva börtönként hasznosítják a katonai jelentőségét elvesztett objektumot. 1841-ben már az egykor oly sokszor ostromolt vár árkainak kiszárításáról szóltak a híradások, majd sorra bontották le bástyáit és várfalait. 1856-ban új, háromemeletes épületszárnnyal bővítették ki a keleti oldalon, ezzel megsemmisítve az ott elhelyezkedő védőműveket. Leghíresebb lakója az alföldi puszták betyárja, Rózsa Sándor volt, aki sokesztendei raboskodás után itt halt meg. Sírja a rabtemetőben napjainkig fennmaradt. A történelmi épületegyüttes jelenleg is börtönként működik, így nem látogatható. 
Irodalom:
Kádár József: Szolnok-Doboka vármegye monográfiája {1905} 
Kovács András: Késő reneszánsz építészet Erdélyben {2003} ---------------- 50.-- 54. old. 
Kőváry László: Erdély régiségei {1892} ------------------------------------ 161. – 167. old. 
Kisari Balla György: Karlsruhei térképek a török háborúk korából {2000} -------- 486. old.
Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok {1990} --------------------------- 261. – 264. old. 
Szalai Béla: Magyar várak, városok, falvak metszeteken II. {2006} ------- 254. és 339. old. 
{Szatmári Tamás}
GPS: É 47° 2.179 (47.036312)
K 23° 54.509 (23.908484)
NVA
Kőnig Frigyes - Végvárak a Magyar Királyságban
Civertan Studió - Vár-webáruház