Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Temesvár

Temesvár (Timişoara) városa a Bánság központi részén, a Temesköz területén sík vidéken, a K-ről érkező és itt DNy-ra forduló Béga- (hajózási) csatorna két partján fekszik. Egykori erődítményeinek maradványai még megfigyelhetők itt-ott, a modern nagyváros házaitól övezve. Az erődrendszer napjainkban is látható részlete a Mária Terézia bástya, míg a közérkori erősség jelentősen átépített emléke a Hunyadi-várkastély.

A Temesköz egykori kiterjedt mocsarainak egyik nagyobbacska szigetén már a római korban állt egy őrtorony, mely a szomszédos kis kolóniát volt hivatva védelmezni. Ennek közelében később, a X. században, sáncokkal és sűrűn levert cölöpökkel védett földvár épült a Temes (most: Béga-csatorna) melletti területre. A temesvári vár (és várispánság) első írásos említése egy II. András király idejében, 1212-ben kelt adománylevélben történt (Castrum Temesiensis).

1318-ban (más forrás szerint 1315-ben) a régi földvár mellé, annak meghagyásával, Károly Róbert építtetett egy kőből rakott, négyszög alaprajzú várkastélyt, melyet itt-tartózkodása idején maga és családja használt is. A kastély körüli várfalak találkozásánál kör alapú bástyák erősítették a védelmet. A régi földvár délkeleti tornyát kaputoronnyá változtatták, s a régi és új vár közötti árokban folydogáló Temes vize felett hidat építettek, amely így összekötötte a két szomszéd erősséget.

Zsigmond király idejében, 1397-ben, a temesvári várban a közelgő török veszedelem elhárításáról tartottak országgyűlést a rendek. Az I. Ulászló által 1441-ben temesi főispánná (és Nándorfehérvár kapitányává) kinevezett Hunyadi János az 1443-ban bekövetkezett hatalmas földrengésben leomlott várépületeket és falakat rendbehozatta, megerősíttette, és parancsot adott újabb nagyszabású védelmi építkezésekre. Ekkor a leromlott kastélyt is helyrehozták és bővítették. A várba négy kapun át lehetett ki- és bejutni (Erdélyi- vagy Karánsebesi-, Lippai- vagy Prajkói-, Aradi- és Vizitorony-kapu). A temesvári várban nevelkedett az 1446-ban kormányzóvá választott Hunyadi János kisebbik fia Mátyás, kinek haláláig (1490) a Hunyadiak kezén maradt Temesvár.

Az itteni várat először a Dózsa György által vezetett sereg ostromolta 1514-ben, de a Báthori István által védett erősség felmentésére érkező Szapolyai János erdélyi vajda súlyos veszteséget okozva a parasztseregnek, azt szétverte, s maga Dózsa is ekkor esett fogságba. 1552-ben Ahmed pasa hatalmas túlerőben lévő serege támadta Temesvárt, melyet hosszas ostrom után annak maradék védői feladtak, az elvonuló várvédőkre azonban a törökök rárontottak, többségüket megölték, Losonczy István temesi főispán várkapitányt pedig elfogták és lefejezték.

Ezt követően a törökök több mint másfél évszázadra befészkelték magukat a várba és a városba, mely rövid időn belül teljesen elvesztette korábbi magyar jellegét. A törökök által kijavított erősséget 1596-ban Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem hadai vették ostrom alá, amivel aztán - segítség hiányában - idővel felhagytak. A következő évben szintén sikerrel álltak ellen a falak a Jósika István erdélyi kancellár által irányított ostromnak. Az erős várat végül csak 1715-ben sikerült - három hónapos szakadatlan ostrom után - Savoyai Jenőnek visszafoglalni.

A meg-megújuló támadásokat igencsak megsínylő várat 1722-1765 között építették teljesen újjá, de falaiba beépítették a Hunyadi-várkastély egyes részeit is. A Vauban-rendszerű, csillag formájú vár falait kilenc bástya védte, a várfalak körül pedig sáncokat emeltek. Az új vár falain három kaput (Erdélyi, Bécsi és Péterváradi) alakítottak ki. Az 1718-ban kötött pozsareváci békét követően a törökök kivonultak a Temesközből és a Szerémségből, lemondtak Belgrádról.

A felszabadult terület Temesi Bánság néven önálló (határvédő) közigazgatási egység lett. Mária Terézia idejében, 1778-ban a terület visszakerült Magyarországhoz, s az egykori Bánságból kialakították Krassó, Temes és Torontál vármegyéket, Temesvár pedig II. József rendeletére 1781-ben szabad királyi város címet kapott. Az 1848-49-es szabadságharc idején Bem tábornok hadai sikertelenül vették ostrom alá Temesvárt, a több mint száz napon át tartó heves támadásokat a császári erők rendre visszaverték.

A temesvári vár egészen a XIX. század végéig fennállt, a város terjeszkedése miatt ekkor kezdték el lebontani, s mára lényegében csak egyetlen bástyája maradt épen. Ez a vár keleti oldalán levő Mária Terézia bástya. Ezen kívül látható még a vár nyugati oldalán levő Jenő-bástya egy darabja a mai piac mellett és egy kisebb, kazamatás épületmaradvány a vár északnyugati részén levő Erzsébet és Károly bástyák között, az egykori kapun kívül.

A főtértől délre eső városrész legfőbb látnivalója a főtér és a Béga-csatorna között félúton látható Hunyadi-várkastély. Eredetijét Károly Róbert építtette 1318-ban, majd később Hunyadi János alakíttatta át. A honvédek 1849-es ostroma annyira megviselte az épületet, hogy 1856-ban teljesen újjá kellett építeni (a homlokzatán látható római számok is erre utalnak). A várkastélyt 1872 óta múzeumként használják.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 453-457.

A temesvári középkori lakótorony

A 2009-es régészeti kutatás alkalmával a Hunyadi kastély belső udvarában kevesebb mint fél méternyire a mostani járószint alatt, felfedezték a középkori lakótorony romjait, amely a kastély létezésének első szakaszára, a XIV. század elejére tehető. A lakótorony téglából készült murus „dacicus” (tulajdonképpen hellenisztikus, tégla homlokfalazattal, a fal közepét fa kötőgerendák és malterbe helyezett tégladarabok alkották) rendszer szerint, facölöpökre helyezett alappal melynek célja az agyagos, mocsaras talaj tömörítése volt. A torony alaprajza megközelítőleg négyzet alakú, 11 méteres oldallal és 3,6 méter vastag falakkal. Belsejében megmaradt a földszinti padló szintje. A torony sarkai gyámpillérekkel vannak ellátva, az északi oldalon levőket utólag köralaprajzú saroktornyocskákká átalakították át. A XV. században a tornyot téglafallal vették körül, amelyből később kialakult a négy saroktornyos késő középkori kastély. A lakótornyot védőárok vette körül, 20 méter távolságra tőle, az aktuális épület keleti oldalán.

Forrás:

Kopeczny Zsuzsanna - Donjonul medieval de la Timişoara - 2010