Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Torda - TurdaRomániaErdély és PartiumTorda-Aranyos vármegye - ref. templom

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép

A mint az általános helyrajzi részben előadtam, Ó-Tordáról három párhuzamos főutcza vonul Új-Torda felé. Ez az egész várost hosszában átszelő Varga-utcza a nyugoti oldalon, a Gát-utczából kiágazó Nagy-utcza a középen és végre a piacztér északkeleti szögletéből kiinduló Kolozsvári-utcza. E két utóbbi Új-Tordának Egyháztér nevű terjedelmes vásárterére nyilik. Ez az Egyháztér pedig egy szabálytalan négyszögben alakult terjedelmes piacz, melyet több magánház és középület keretel be három oldalról, keleti oldalán pedig – de az Egyháztérre kirugólag – van a szemnek kellemes nyugpontot nyujtó, a régésznél érdeklődést keltő azon ódon templom-kastély, a melynek falai és bástyái az új-tordai ev. ref. egyházat köritik. E templom-kastély köridomú s kerülete 300 lépés, falai most csak 21/2 öl magasságúak, de eredeti magasságuk legalább még egyszer ennyire tehető, úgy, hogy az – egészen faragatlan s alig idomitott kőből épült – falak eredeti magassága legalább 5 öl volt. E körfalból köröskörül félköridomú bástyák szökelltek ki, a melyek annak védképességét igen nagy mértékben fokozták. E köridomú bástyák épitészeti idomuknál fogva régi korra mutattak, minthogy tudvalevőleg a városépitészetnél a köridomú erődök és bástyák megelőzték a négyszög-idomú erődöket s azok négyeg-bástyáit. Az új-tordai templomerőd körbástyáiból most csak egy áll fenn; hajdan ágyúk elhelyezésére szolgált nagy lőrései ablakokká alakittattak át, s hol egykor ágyúk és szakállosok moraja dörgött, most a harangozó-várnagy tekintget szét, kinek lakásul szolgál. De eredetileg még másik 4, sőt valószinűleg 5, tehát összesen 6 ily falból kiszökellő félkör-bástya támaszkodott e védfalakhoz, melyek idővel eltüntek, de hármának nemcsak földdel szinelő alapfala látszik, hanem fölfedezhetők azon, most befalazott faragott kőszegélyzetű kis csúcsíves ajtócskák is, a melyeken át a kastély belsejéből e bástyákba lehetett jutni. A nyugati oldalon lebontott ástya helyén beillesztett kőlapra e felirat ven bevésve:

Renovatum Anno 1740. Tempore curatoris Joannis Kőmives.

Alkalmasint ezen újitás alkalmával bontattak le a most csak alapfalaik és bejárataik által jelölt bástyák. Hogy a keleti oldalon lenni kellett két ily bástyának nyomai most fel nem fedezhetők, annak oka az, mert azok a papi veteményes kertbe esvén, a kertművelés akadályául szolgáló alapfalaik kiszedettek; de kellett ez oldalon is a többieknek megfelelő ily bástyáknak állaniok, mert nem lehet föltenni, hogy ez oldal megerősitésére kevesebb figyelmet forditottak volna, mint a többiekre, miután ez semmi természeti vagy fekvési előnynyel a többiek felett nem birt, az egész kastély térhelyen feküdvén. Az itt állott bástyát illetőleg szomorú történeti vonatkozást találunk Enyedi István krónikájában, a ki feljegyezte, hogy a midőn 1601-ben Basta vad hadainak támadásakor a tordaiak Csipkés György főbirájukkal az új-tordai kastélyba huzódtak, az azt ostromló hajduk a kastély hátulsó részén befalazott kaput beütve, hatoltak a kastélyba és gyilkolták halomra az oda bevonult tordaiakat. E hátulsó kapu pedig nem volt más, mint az ez oldalon volt körbástyába szolgált ajtó, mely a bástya lebontásakor befalaztatott, a mely berakás a várfalakkal nem levén szerves összefüggésben, könnyen betörhető volt. A bástyák közeinél hatalmas oldaltámok vannak a védfalakból kieresztve, a mik azok szilárdságát és tartósságát nem kis mérvben fokozták.

A kastély bejárata a déli oldalon volt, egy emeletes tömör négyeg-bástyán át. E kapubástya az akkori hadászat minden műfogásaival meg volt erőditve; belső felén rostélykapu, melynek csusztató válluzata még most is megvan.

Oldalain és emeletén mindenfelé irányuló kisebb-nagyobb lőrések puskák és szakállosok számára, kivül zúzművel (machicouli) tetőzött felvonó-hid, melynek csigája még most is ott van a bástyafal hosszukás üregében. Ezen felvonó-hidszerkezet arra látszik mutatni, hogy hajdan az egész kastélyt külső sáncz övezte körül, a mibe a közel lefutó Rákos és Sós-patak vize belevezethető volt, s a mi annak védképességét mindenekfelett fokozta, mert a viztelt sánczok képezték hajdan az erőditések főfő védszerkezetét. Az itt lenni kellett sánczokat most egészen betöltötték, de egykori lételüket igazolja azon a kapu-bástyán megmaradott egyetlen csiga, a mi a felvonóhid egykori lételét kétségtelenné teszi. Felvonó-hidat pedig vársáncz nélkül képzelni nem lehet, valamint folyó közelében levő erődsánczot sem a nélkül, hogy háború idején a vizet bele ne eresztették volna.

A kastély, mely egykor vész idején a lakosoknak nyujtott védelmet, most azok gabnáját, szalonnáját és féltettebb holmiját védelmezi tűzvész és tolvajok ellen, mert (a szászok modorában) a kastély falaihoz belülről köröskörül (újabb keletű) kis záros kamrák támaszkodnak, melyekből mindenik új-tordai lakos csekély bérért egyet lefoglalhat. Az egész egy felelős várnagy felügyelete alatt áll, ki egyszersmind a harangozó tisztét is viseli, bár hangzatos várnagy czímét el nem engedi. A kastélyon – bár részletesen átkutattam – semmiféle régibb feliratot vagy évszámot – mely keletkezése idejére nézve tájékozhatna – nem találtam; de szerkezete, épitészete s főleg bástyáinak alakzata egyaránt a XV.

századra mutat s igy a Zsigmond király korában való keletkezésére vonatkozó hagyomány igazoltnak látszik.

Az egyház, a mely e kastély közepén foglal helyet, egyike a régi alakjából kivetkőztetett ódon épületeknek, azonban ez még se idomtalanittatott ugy el, mint Ó-Torda egyházai s helyreállitását némi műértelem vezette; itt mégis legalább – a szentélynél – tekintettel voltak a stylszerűség követelményeire s a kiújitáskor dívott műalakra. Mint minden régi egyház, ugy ez is helyesen van keletelve. Keletre néző szentélye sokszögűleg záródik; ablakai csucsívesek, bár egykori díszművezetük ma már ki van tördelve, csakis a letördelésnek látszanak csonkán maradt részei. A szentélyt igen szépen alakitott szövedékboltozat tetőzi, melynek díszes gerinczei és hevederei szép idomzatú s faltőszerűleg lenyujtott gyámkövekre vannak nyugasztva. Azonban e szövedék-boltozat sem az eredeti, ezen késő gótkori jelleget alkalmasint egy későbbi alapos kiigazitás alkalmával öltötte magára, mert az egyház a késő gótkort megelőzőleg épült az átmeneti korszakban. Erre útal köríves diadalíve is, s igy hihetően ez egyház és védkastélya is az ó-tordaival együtt a templomépitésben kedvét találó Zsigmond király idejében emeltetett. Azonban ezt megelőzőleg volt már a régi Új-Tordának – talán épen e helyen – korábbi temploma és parochialis egyháza, melynek papjairól a pápai dézsmák regestrumában az 1332-ik évről emlékezés van.

A szentély tehát, habár a késő gótkor modorában, de mégis stylszerűleg újittatott meg; nem igy a hajó, mert ez szemsértő és izlésellenes barokkstylben van átalakitva, illetőleg elidomtalanitva, esetlen támfalakra fektetett törpe dongaboltozattal; pedig hogy ez is hajdan fellövellő merész boltozattal volt tetőzve, azt a külső oldaltámok mellett a padláson levő hosszfalban látható boltfészkek is bizonyitják, sőt itt régi freskófestés nyomai is jelentkeznek. Ezek egy köríves friese alakzatát tüntetik fel, a mi ismét romanizáló alakitásra mutat, az egyház keletkezési korából. De nemcsak szép régi boltozata törpittetett le s régi freskói meszeltettek be, hanem ez egyház is átment a Tordán szokásos megcsonkitáson. A midőn méreteit vizsgálnám, nem tudtam sehogy megérteni, hogy a szentély 12 és a hajó 14 lépés szélessége mellett a hajó hossza ép olyan, mint a szentély hossza, vagyis egyaránt 25 lépés. Ily aránytalanság régi stylszerű épületnél nem található, elfogadott épitészeti elv levén az, hogy a hajó hosszmérete rendszerint a szentély kétszeresét szokta kitenni. Itt tehát az ó-tordai kastély egyházával ellentétesen a hajó egy része bontatott le s a szép arányaival ható egyház ekként 25 lépéssel megrövidittetett. Erről biztos meggyőződést szereztem, a midőn az ily nagyobb egyházaknál elmaradhatlan oldalkaput keresve, az északi hosszfal mentén, azt nem szokott helyén (közepén), hanem a hajó hátsó részénél levő két végső oldaltám közt találtam befalazott állapotban. Az ily oldalkapu – ha csak egy volt – mindig a hajó hosszfalának közepén szokott elhelyezve lenni. Ott is volt az eredetileg s szélére ugy jutott, hogy a hajó hátsó részéből 25 lépésnyit lebontottak s a templomot ennyivel megkicsinyitették. Az igy megröviditett hajóhoz aztán odaragasztották az újabb keletű négyegtornyot. Ez az oka annak is, hogy a homlokzati főkapuzatnak (portale) ma már semmi nyoma nem található, mivel az a lebontott hátsó hajórészszel együtt szintén eltávolittatott.

Ha már most a hajó hiányzó (lebontott) részét odagondoljuk, akkor az egyház eredetileg 75 lépés hosszú volt, a miből 25 a szentélyre, 50 a hajóra esett, tehát ez is ép állapotában, ép oly tekintélyes és terjedelmes egyház volt, mint Ó-Torda ódon egyházai. Ez önmagában is tanusitja, hogy a régi Új-Torda a mostaninál jelentékenyebb volt, mert a templomokat régen a népesség arányához mérték. De miután Basta népét elfogyasztotta s a templomot is megrongálta, az új telepedők igen nagynak találván azt, saját igényeikhez mérten megkisebbitették. De megmaradt a szentély északi oldalához támasztott sekrestye is a szentélyéhez hasonló szép szövedék boltozatával s keletre nyiló csucsíves ablakával. A szentélybe nyilt átszelt lóherívvel záródó ajtó most el van falazva, miután a sekrestye szalonna-raktárul szolgál. E sekrestye északra néző falába egy feliratos kő van befalazva, a minek felirata azonban nem a templom épitésére vagy újitására vonatkozik, hanem valamely épitési anyagul felhasznált régi sirkőnek a töredéke, mert összefonódott s bajosan olvasható betű-alakjai a XVI. századra utalnak. A feliratból ennyi kiokoskodható:

Tendimvs hvc omnes, Metam Ðuae properamvs ad unam. Omnia svb Leges mors vocat atra svas.

Egy ideig – mint fennebb előadtam – ez egyház is az unitariusoké volt, miután Új-Torda lakói is János Zsigmond idejében áttértek volt az unitarius hitre, a mikor Stárai Miklós volt papjuk, később azonban midőn az új települők által az ev. reformáltak száma felszaporodott, a templom is e hitfelekezet kezére ment át s azon maradt egész napjainkig. Az egyház alatt altemplom (kripta) is van, elfalazott ajtaja most is felismerhető a szószékhez vezető lépcső közelében.

Részlet Léstyán Ferenc : MEGSZENTELT KÖVEK, A KÖZÉPKORI ERDÉLYI PÜSPÖKSÉG TEMPLOMAI c munkájából :

ÚJTORDAI PLÉBÁNIATEMPLOM Az újtordai templom építésének idejéről nagyon régi adatot őrzött meg Torda megye levéltára. (Comit. Torda f. 4., num. 1.). Eszerint 1204-ben épült Szent László tiszteletére. Teljesen összhangban van azzal a ténnyel, hogy nem sokkal előbb avatták szentté László királyt. (Beke i.m. 187.)

1332-ben papja, István a pápai tizedjegyzék szerint 80 dénárt fizet, majd ismét 8 fontot finom ezüstben, 1333-ban 30 dénárt, 1334-ben 2 pensa dénárt, majd ismét 2 pensa dénárt, 1335-ben 2 pensa dénárt. (Beke: i.h.; Orbán: i.m. 243.; Documente. XIV. C., III. 122, 160.)

1393-ban Mátyás Péter a plébános. (Orbán: i.m. 142.)

A templom keletre néző szentélye sokszögre záródik. Ablakai csúcsívesek, de díszműveit kitördelték. A szentélyt hálóboltozat fedi, de ez újabb, mint maga a templom, mert a diadalív román kori köríves. Bár az sem lehetetlen, hogy az 1204-ben épült templom a mainak elődje. A hajót barokkosan, esetlen támfalakra emelt dongaboltozattal teljesen átformálták. A régi, magasabb boltozat maradványai csak a padláson láthatók, ahol falfestmények nyomai is látszottak.

Az átalakításkor – úgy látszik – a hajó egyharmadát lebontották, ennyivel megrövidítve. Megmaradt viszont a régi sekrestye szép hálóboltozatával és csúcsíves ablakaival. Egykori várfalából csak lemorzsolódott töredékek maradtak meg és két átalakított bástya. Tornya újabb. (Orbán: i.m. 142, 143.; Debreczeni: Erd. ref. templomok és tornyok 8.)

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 817-818.

 

GPS: É 46° 34.803 (46.580051)
K 23° 46.370 (23.772840)
Várak.hu mobil applikáció