Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Várfalva, Torda vára - Ó-Tordavár

Torda városától 12 km-re DNy-ra, a Várfalva (Moldoveneşti) község feletti meredek dombon emelkedett valaha a vármegyének nevet adó Torda vára. Helyét korábban Torda városában, ill. Tordaaknán keresték, Zsigmond király 1394-ben kelt oklevele azonban – melyben „Turdawar alias Varfalwa” szerepel – bizonyítja, hogy Várfalvánál állt egykor.

A vár a környező magasabb hegyek és az Aranyos folyó közötti, nem túl magas, de a tájból látványosan kiemelkedő, enyhén hullámos felületű lapos dombtetőn, egy rézkori-bronzkori település helyén épült a 11. század eleje körül. Az egyik legrégibb várispánságnak számított. Telepítése részben a Szamos és Maros vidékének megerősítését szolgálta, valamint összefüggött Désakna értékes sóbányáival, melyet a rómaiak után a népvándorlás korában is használtak. A várat az 1075. évi garamszentbenedeki alapítólevélben említik először („castrum, Ðuod vocatur turda”).

Az erődítmény 11-12. századi fennállásának idejéből az ásatások során több lelet is előkerült, melyek tökéletes összhangban vannak a váralján feltárt temető I. Istvántól I. Lászlóig terjedő pénzekkel jól datált sírjaival, majd Könyves Kálmántól a váraljai templom köré temetkező várnép korhatározó sírleleteivel.

Feltehetően a tatárok második betörése során, 1285-ben pusztult el a vár. 1289-ben IV. László a kézdi székelyeknek adományozta a tordai királyi vár Aranyos nevű földjét (így keletkezett a székely Aranyos-szék).

A 190 x 100 m-es alapterületű, szabálytalan ovális sánccal övezett erődítmény maradványai a dombtetőn még ma is megfigyelhetők. A 11. században emelt, szélestalpú sáncában egykor kazettás fa-fal állt, melyre a 12. században a római-kori Potaissa maradványait felhasználva 120 cm széles, szabálytalan méretű kőtömbökből falat emeltek.

Kváderköveit sajnos még a 20. században is szekérszámra hordták le a faluba az ottani építkezésekhez, napjainkban falmaradvány a felszínen már nem észlelhető.

A vár belterülete ma kaszáló, valamint a falubeliek felparcellázott veteményesei és egy fakunyhó látható még rajta. Terepalakulatok itt-ott épület helyét sejtetik.

A sánc legjobban a vár K–DK-i részén figyelhető meg, a többi oldalon az évszázadok során jórészt elpusztult a peremeken és bozótos telepedett meg rajta. A D-i oldalon egy rövid szakaszon magasabb sáncmaradvány áll, talán itt lehetett a vár bejárata.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 491-492.