Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Románia területén, az al-dunai Orsova városától délkeleti irányban a hatalmas hegyek szorításából kitörő folyam bal partján terül el Szörényvár {Turnu Severin} forgalmas települése. Annak belvárosában, a folyó felé lejtő magaslaton kereshetjük fel a középkori vár részben konzervált falait, amelyeket szabadon látogathatunk.

Leírása:

A szélesen hömpölygő Duna bal partján, egy alacsonyabb magaslaton észak – déli irányban, szabálytalan téglaalap alakú területet zárnak magukba Szörényvár falai. A felszíni maradványokból következtethetünk, hogy a középkorban déli irányban még tovább folytatódtak falai, valószínűleg egészen a folyó partjáig, hogy az ott létesített kikötőt ellenőrzésük alatt tarthassák a várbeliek. Eme részeket azonban napjainkra már lebontották a folyóparti közlekedés megkönnyítése végett. A középkori várrom legfontosabb részét a négyszögletes, vastag falú öregtorony alkotta az udvar északkeleti sarkában. A több emeletnyi magas építménynek csak az északi oldala áll konzervált formában. Tőle déli irányban az egykori várkápolna kicsiny épülete, félköríves szentéllyel. A többi épületeknek csak alapfalai kandikálnak ki a több méternyi magas törmelékhalmok alól. Mivel még napjainkig {2007} nem került sor az erősség teljes mértékű régészeti feltárására, csak feltételezhetjük, hogy előbb a belső vár tömbje került kiépítésre, amit a későbbiekben egy külső falszorossal erősítettek meg, ennek falait szögletes és félkörű tornyokkal tagolva. A legkülső védőművet vizesárok alkotta, amelynek keleti oldalában tekinthetjük meg a római amfiteátrum feltárt alapfalait.

Története:

A zordon hegycsúcsokkal koronázott Déli-Kárpátokból keleti irányban átfurakodó Duna folyama a sík területre érkezve szélesen elterülve hömpölyög végső célja felé. Ezen a helyszínen már a Római Birodalom idején is felismerték a hadászati jelentőségű folyón való könnyű átkelés lehetőségét, így Traianus császár parancsára időszámításunk szerint 102-ben húsz hatalmas pillérre támaszkodó kőhidat verettek. Ez elpusztult a népvándorlás forgatagában, de a helyszín a középkor évszázadaiban is nagy katonai befolyással bírt. A Kárpát-medencét uralmuk alá hajtó Árpád-házi uralkodók idejéből először IV. Béla király alatt értesülünk, hogy a keletről érkező kun törzsek 1227-es meghódolása miatt létrehozták a terület ellenőrzésére hivatott szörényi bánságot. Hadi szerepe a vidékre szintén igényt tartó bolgár cárság támadásai miatt értékelődött fel.

1233-ból maradt fenn okleveles említése Lukács szörényi bánnak, akinek hatalma Havasalföldnek az Olt folyóig terjedhetett ki, amelynek alávetett lakosságát a vlach {későbbi román nép} alkotta. A kun és vlach népek között domonkos rendi szerzetesek kezdték meg a katolikus hitre való térítést, de a magyar uralmat az 1241 – 42-es tatárjárás vihara elsöpörte. Csak a mongol lovasseregek elvonulása után próbálta ismét megszervezni a magyar király ezt a tartományt, most már a szörényi bán felügyelete alatt Litvaj hátszegi román vajdára és a tőle függő kenézekre bízva a vidék igazgatását. 1247 – 1250 között a johannita lovagrend is megjelent, de nem bírták teljesíteni a tatárokkal szembeni védelem követelményeit. A szörényi bánok névsora csak töredékesen ismert. 1272-ben Litvaj román vajda el akarta szakítani a területet a magyar koronától, de a megtorló hadjáratban csatát és életét vesztette. 1291-ig ismét magyar bánok kormányozták, de hatalmuk egyre csökkent, fokozatosan a havasalföldi román vajdák vették át az irányítást, míg a magyar uralom központja a Kárpátok nyugati oldalán emelkedő Miháld várába került át. Az országot darabokra szétszaggató tartományurakat több évtizedes küzdelemben legyőző Anjou Károly király 1330-ban hadjáratban próbálta legyőzni a havasalföldi vajdát, de a vöröstoronyi szorosban vereséget szenvedett. Így a szörényi bánság a vajda uralma alá került. 1368-os forrás szerint Nagy Lajos király a szörényi várban székelt, a következő esztendőben pedig formálisan is elismerte, hogy eme vidék a havasalföldi vajda fennhatósága alá tartozik. 1419-ben gyökeresen megváltozott a helyzet, amikor Luxemburgi Zsigmond király al-dunai hadjárata során benyomulva Bulgáriába, legyőzött egy török sereget majd visszacsatolta Szörény várát a magyar királysághoz. A következő évtizedekben fontos királyi végvár, a szörényi bán kormányzása alatt. 1429 – 1435 között az uralkodó a német lovagrendet bízza meg a török támadásoktól egyre sűrűbben fenyegetett erődítmény őrizetével. 1439 májusában Habsburg Albert király a vitézségével kitűnt idősebb és ifjabb Hunyadi Jánosra bízta a szörényi bánság várainak parancsnokságát. Megkapták a terület honorbirtokát is, vagyis szolgálati idejük időtartalma alatt ők szedhették be a lakosságra rótt földesúri adókat és szolgáltatásokat. Miután testvéröccse elhunyt, az idősebb Hunyadi János egyedül viselte a szörényi bán hivatalát, Jagelló Ulászló király szolgálatában egyre feljebb emelkedve a méltóságok között. Erdélyi vajda majd Magyarország kormányzója {gubernátor} minőségében számtalan hadjáratot vezetett a déli irányból támadó oszmán hadak ellen.

Szörény vára is betagolódott az al-dunai végvárrendszerbe, amely katonai védelmi feladatát jól teljesítette Hunyadi Mátyás király uralkodása idején. Hanyatlása a XVI. században, a Jagellók alatt következett be, az elégtelen fegyveres erővel és hadi anyaggal rendelkező végvárakat sorra vette be a török. A későbbiekben már az Oszmán Birodalom belső vidékének számító terület hadi jelentősége lecsökkent, a várral egyre kevesebbet törődtek, romba dőltek falai. A 2007 őszi terepbejárás tapasztalatai szerint a vérzivataros évszázadokat túlélt kővár részben konzervált védőművei Szörényvár {Turnu Severin} belvárosában, a Duna partjának közelében emelkednek.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 475-476.