Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Barkó vára

Barkó (Brekov) település Homonnától 6 km-re délnyugatra, a Laborc jobb partján található. A vár a községtől délnyugatra emelkedő 280 méter tengerszint feletti masasságú hegytetőn áll. A hegycsúcs ovális, nyújtott alakú, ezért a középkori vár falai is ennek alakját követik.

1250 körül a Laborc folyó völgyében házasság révén nagyobb terület jutott a Kaplyon nemzetség birtokába, melyből a családtagok megszervezték a nagymihályi váruradalmat, melyből a családtagok megszervezték a nagymihályi váruradalmat. A következő évtizedekben ennek védelmére két kővárat is emeltek, északon Barkót, míg a déli részén Vinnát.

A legelső, napjainkig fennmaradt oklevél 1307 előtt említette meg a barkói erősséget, mely Kaplyon nembeli Jakó és András nemes urak tulajdonát képezte, akiktől a Nagymihályi família származott. A várbirtok később csere útján Petenye fia Péter báróhoz került, kinek zsarnok tartományúri hatalmát 1317-ben a vidéket megszálló Anjou Károly Róbert király serege számolta fel. Az uralkodó a hadjáratot győzelmesen végigvivő Drugeth Fülöp szepesi ispánnak, mint honorbirtokot adományozta oda a várat.

1342-től ismét a királyi Kamara kezelésébe került, de már a következő esztendőben Nagy Lajos király, örökbirtokként adta oda a Drugeth bárói famíliának. Övék 1486-ig, mikor a, a hozzá tartozó minden jobbágyfaluval egyetemben a korszak leghatalmasabb vagyongyűjtő bárói családjának, a Szapolyaiaknak a fennhatósága alá került.

Szapolyi János király 1527 szeptember 27-én a tokaji vesztes csata után ide menekült, majd tovább indult Erdély felé. A környék várait elfoglalta a győztes Habsburg Ferdinánd király zsoldos hada, melyből Barkót a hűségére tért Drugeth család ismét megszerezte.

Barkó vára a középkor évszázadaiban nem volt jelentősebb fontosságú hely, mindvégig megmaradt földesúri birtokközpontnak, mely váruradalommá összefogta a környező jobbágyfalvakat. Mivel távol feküdt a török hódoltság véres hadszíntereitől, nem épültek ki a 16. században a korszerű, ágyúkkal vívott hadviselésnek ellenálló bástyás védőművei.

Egy 1567-es krónika szerint János Zsigmond választott magyar király, Erdély urának katonasága megostromolta és felgyújtotta a Drugethek várát, mely a főnemesi családon belüli perekkel kapcsolatban többször is szerepelt a híradásokban.

1605-ben Homonnai Drugeth Bálint zempléni főispán a birtokosa, akit Bocskai István erdélyi fejedelem az utódjának jelölt, de a nemesi rendek ellenállása miatt nem szerezhette meg a méltóságot.

Bethlen Gábor idején, 1619 – 1623 között viszont már, mint ellenség jelentek meg az erdélyi hadak, akik ellen Drugeth György lengyel zsoldosokból szervezett egy támadó sereget.

Barkót a végzetes pusztulás 1644 márciusában érte utol, mikor I. Rákóczi György erdélyi fejedelem csapatai megostromolták és elfoglalták, majd a győztesek felrobbantották az erősség épületeit és védőműveit. Amíg az alsóvár jórészt elpusztult, addig a felsővár épületei két emelet magasságig állnak, csak a födémeket semmisítették meg.

A következő évszázadokban a középkori kővár falai egyre jobban pusztultak, míg végűl az ezredfordulót követő évtizedben megkezdődtek a vár helyreállítási munkálatai, amelyek jelenleg is zajlanak. Napjainkban azegykori erősség rendezett környezetben várja a látógatókat.

A vár leírása:

Az erősség két részre osztható, a sziklacsúcson létesített korai felsővárra és az azt félkörben övező, későbbi időpontban emelt alsóvárra. Ennek udvarát a négyzet alakú kaputornyon keresztül lehet megközelíteni. A várudvart egy kőfal osztotta ketté, aminek kapuján át érkezünk a felsővár alá. A nyugati oldalon gazdasági épület falai állnak. A hegy fennsíkját övező falak jórészt elpusztultak.

Barkó várának legkorábbi része a felsővárban 18 x 13 méteres területet övező várfal Ny-i, derékszögű sarkában emelkedő, torony formájú épület lehetett. Ez a felsővár az 1330-as évektől egy több helyiséges palotával és alsóvárral bővült. Mivel birtokosa, a Homonnai Drugeth bárói família rendelkezett más, jobban megközelíthető várral is, Barkónak csak, mint környező jobbágyfalvak uradalmi központjaként volt jelentősége. Mivel távol esett a török hódoltság véres csatamezőitől, elmaradt a 16. században országos méretű szinten végzett átépítési hullámból is. Ezért nem létesítettek benne az ágyúk elhelyezésére alkalmas bástyákat.

Források:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. 1996 273-274. old.
Ludovit Janota: Slovenské hrady I. 1935, reprint 1996 99-103. old.
Burgen und Schlösser Slowakei 1990 53-54. old.
Csorba-Marosi-Firon: Vártúrák kalauza III. 1983 307-308. old.
Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon 1994 83. old.
Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond… 1977 96. old.
Engel Pál: Az ország újra egyesítése. I. Károly küzdelmei - Századok 1988 116. old.
Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások 1980 181. old.
Csorba Csaba: Legendás váraink 1999 21-23. old.
Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIII-XIV. századi Magyarországon 1977 104. old.
Gerő László: Magyarországi várépítészet 1955 211. old.
AB ART press: Hrady a známky na Slovensku 2002 22-23. old.

Öszeállította: Szatmári Tamás / aktualizálta az MVA - 2023-ban /