Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

KIRÁLYHELMEC

Felső-Bodrogköz természetes és hivatalos központja, a Kishegy és a Nagyhegy vulkáni eredetű magaslatai tövében terül el. A település neve, mint kisebb majorságé, gazdaságé (praedium Helmech) a 1214-ben keltezett leleszi alapítólevélben bukkan fel először. Ebből kiviláglik, hogy korábban királyi birtok volt, ahol királyi engedéllyel piac működött, és talán valami ítélkező hely is volt itt. A leleszi premontrei konvent csak rövid ideig birtokolhatta, mert a mongol pusztítás után, tehát a 13. század második felében, több birtokos szerezte meg. Már mint kialakult település (possessio Helmecz) szerepel egy 1323-ban végzett határjárásban, amikor Károly Róbert az Ákos nembeli Micz bánnak adományozta. Az Ákosok mellett a 14. században még a Borsvai, a Bolyi és a Helmeczi családok is társbirtokosok voltak. 1403-ban a Leleszt is elfoglaló Pálóczi nemzetség szerezte meg, amely fő birtokos maradt 1526-ig. Mellettük kis részeket mondhatott magáénak az Újfalussy, a Zbugyay és a Peleytey nemzetség. A település fejlődését az is mutatja, hogy 1461-ben már mint mezőváros (oppidum Helmecz) szerepel az okiratokban. 1526 után Perényi Péter a sárospataki birtokaihoz csatolta és várkastélyt építtetett, amely csak két évtizedig állt (romja a mai Csonkavár). Fia Gábor még megtartotta a század közepe táján, de 1598-ban már Báthory István a birtokos. Az 1600-as évek elején a Báthoryak mellett a Daróczy, a Telegdy, a Gobóczi és a Nyári családok is szerepelnek. 1654 tájékán már Rákóczi birtok és I. Rákóczi György özvegye Lorántffy Zsuzsanna jelentékenyen fejlesztette. II. Rákóczi Ferenc 1697-ben eladta a leleszi konventnek, amely így visszaszerezte ősi birtokát, és a hűbéresség megszűnéséig (a 19.

század közepe) kis megszakítással meg is tartotta. A híres szőlőket egyébként még a 18. században is zömmel a főurak és nemesek birtokolták. A mezővárosban legszámottevőbb foglalkozási réteg a szőlőmunkásoké volt, akik fizetésért végezték a bérmunkát. Jelentősnek számított még a dohánytermesztés, ami viszont a helybéliek kezén volt.

Királyhelmec már a 18. század végén járási székhely volt, és polgári fejlődése a 19. század második felében indult el, mint járási mezővárosé.

Több forrás ( ) szerint Királyhelmecen már 1414-ben, vagy 1497-ben( ) volt egy vár, de ezt megerősítő adatot nem találunk, és az objektum sem azonosítható hitelesen. 1526 után, amikor Helmec Perényi Péter birtokában került, épült meg egy reneszánsz várkastély. A tények és adatok fényében elfogadható, hogy azt az építményt, melynek maradványait ma „Csonkavár” néven ismerjük. A maradványokból azonban sok mindenre következtethetünk. Adjuk át a szót a szakembernek: „A helyszínen lakóépület maradványai láthatók, melyek téglalap alakúak. A falak vastagsága az északkeleti oldalon 180 cm, a délkeletin a 9 méter hosszúságban megmaradt válaszfalé pedig 1 méter.

Az építmény kétszintes volt. Az első szinten, az északkeleti falon megmaradt két boltíves ablak az ívek fejtett kőből és téglából készültek. A délkeleti falon ugyancsak fejtett kőlapokból készített boltív maradványai vannak, amely valószínűleg utólag lett beépítve. Az épület sarkai nagy, faragott tufakockákból készültek, melyek méretei 35-40 x 60-70 x 40 cm. A fennmaradt részek szerint csak a 16. század elején épülhetett." A mindmáig élő hagyomány szerint a vár alatti alagutak több kilométerre nyúltak, várakat kötöttek össze. A föld alatti építmények valóban léteztek, és egy részük ma is megvan. De ezek nem alagutak, hanem pincék voltak. (Királyhelmec környéke ma is borvidék.) Nem épültek egyszerre, hanem több évszázadon át. Az alagútszerű pincerendszer nem ritkaság a középkori városokban, sőt sok falu is büszkélkedhet ilyesmivel: elég csak a szomszédos Kisgérest említeni. Királyhelmec a 16-17. században sok vihart élt meg, a lakosság pusztult, szegényedett, részben kicserélődött, sok pince elavult, elfelejtődött, beomlott. Semmi sem utal arra, hogy a helmeci várkastély része lett volna egy nagyszabású védelmi rendszernek, amire a többi várral megvalósított esetleges föld alatti összeköttetés mutatna. Perényi Péter építőkedve és művészetszeretete közismert. A siklósi vagy sárospataki vár remekeit nézve bizony elszorult szívvel gondolunk arra, hogy ha kicsiben is, de valami hasonló állhatott egykor a Csonkavár dombján. 1538-ból van egy okiratunk, amely megerősíti a helmeci vár(kastély) létét. Szó szerint idézem: „Intriduct. et Statut pro magnifico Petro de Peren super totalibus Castris Patak et Ujhely, nec non castellis Czeke et Helmecz vocatis in Comitatu Zempleniensi existen.” (Stat. sub. Lra. P. No. 58.); Dongó Gyárfás Géza fordításában: „Bevezető és beerősítő levele mlsgs. Perényi Péter számára 1538-ból Patak és Újhely várairól egészben, nemkülönben a Zemplén vármegyében létező Czéke és Helmecz nevezetű várkastélyokról” (Megvan a P. betű alatt az 58. számnál a zempléni levéltárban Sátoraljaújhelyen). A helmeci várkastélyt - királyi parancsra vagy inkább az országgyűlés rendelete (Corpus Juris I. kötet, 425. oldal – hivatkozva a nagyszombati egyezményre) leromboltatják, pontosabban 1548-ban elrendelik lerombolását, mert pusztulása leghamarabb 1558.

után kezdődhetett, amikor a császáriak elfoglalják a Bodrogközt. Valószínűleg csak megbonthatták, és pusztulni hagyták, köveit más építkezéseknél felhasználva. A 17. század végén kelt leírás szerint: „vagyon egy puszta vár, a város mellett.” Mai romja Királyhelmec város egyik szimbóluma.