Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

„…Bijela falutól valamivel délebbre fekszik Szircs (Sirač) [3] települése, egy középkori várépítmény jelentéktelen romjaival. A vár feladata az alatt lévő szoros védelme volt. A 14. századtól e település is a Szencsei-Tibold család birtoka volt, amit 1343-ban, mint possessio Zirch említenek meg. Később a szentlelki Kasutellánfiak tulajdona lett, majd újból a Tiboldok kezében volt. Az okiratok szerint, itt egy castellum állt, melynek castrummá történő átépítésére, Kasztellánfi Gáspár kapott engedélyt 1430-ban. A vár már 1542-ben a törökök kezére került, majd a török kiűzése után, a várat Csarnojevics Arzén kapta meg egy időre.

A vár védelmi értékét leginkább a fekvése képezte, mivel csak egy oldalról volt megközelíthető… [3] Vjes. hrv. arheol. društva, XI. str. 51.”

„…Szircs egy középkori birtok volt a törökök bejövetele előtti időszakban, melynek központja a hasonnevű vár volt Pakráctól északra, a Bijela patak völgyében. A törökök, kezén 1543-1687-ig volt, s ez idő alatt gyakran csatároztak érte. Végül, a Draskovics horvát bán és Dünewald császári generális vezette császári csapatok 1687-ben elfoglalják és elpusztítják Szircset. .A török alóli felszabadulás után Szircs először az Udvari kamarához tartozott, majd a császári udvar 1695-ben formálisan odaajándékozta Csarnojevics Arzén pátriárkának, de az, ténylegesen sohasem vette birtokába. I. Lipót király eztán 1702-ben Szabini Máriának, Kötten Iván Jakab, Felső Ausztria kamarai prokurátor, özvegyének adományozta, hogy aztán tíz év múlva a birtok visszaszálljon a kamarára. Mária Terézia királynő, Szircsot 1748-ban odaadta Toussainti Ferenc bárónak, 20,000 forint megfizetése mellett, aztán, 1763. június 30-án a gazdaságot daruvári Jankovich Antal vette meg 40,000 forintért…”

Engel Pál adatai szerint:

Szircs (Sirač) Hr A 14. század végéig a Szencseieké volt, 1388-89-ben a szentléleki Kasztellánfiak birtokába került. Castellum (1423), castrum (1457-). 1423-tól említik, a Kasztellánfiaké volt (1457, 1472). 1516-ban Ádámfi Miklós magvaszakadtával Bornemissza János szerzett rá adományt. A vár alatti település Szt. Mária plébániatemploma a szencsei főesperesség alá tartozott (1334-1501)

A vár mai állapota:

A Daruvártól alig 10 kilométerre található szircsi várromot, az elmúlt 5 évben többször is felkerestük – legutoljára, 2010. 05. 08-án. Az első és az utolsó látogatás óta eltelt időben szinte a teljes várat kiásták, s a kapukörnyék, valamint az északi oldal külső falszakaszának kivételével, teljesen feltárták, majd az addig a föld alatt rejtőző falakat, a járószinttől kb. 1 m magasra felfalazták. A nagyrészt feltárt várról kiadványt még nem jelentettek meg, de a polgármesteri hivatalban, kérésre a rajzokat bemutatják. Erre sajnos, csak hétköznap és munkaidőben van lehetőség.

Szircs vára az öregtorony nélküli várak típusába tartozik, a fő védelmét az elhelyezkedése és a torz ötszög alaprajzú, váltakozó vastagságú, kb. 1,9 m vastag palástfalak adják. A palástfalakon belül, a falaknak támaszkodva egy épületsor húzódott végig. A vár bejárata délkeleten, két épületszárny között nyílott. Kaputoronynak nyoma nincs, így csak egy falba vágott kapu lehetett. Ez nem zárja ki, hogy a két oldalsó épület fala, egyben egy kaputorony fala is lehetett. Ezt a kaput utólag egy kapu-szorossal látták el, melynek bejárata nyugatnak nyílhatott. Az itt visszafalazott párhuzamos falcsonk, már egy kaputoronyra utal. A kapu-szorosnak a szikla fölé meredő falában, egy konzolokkal ellátott nyílást készítettek, melyek talán egy árnyékszéket tarthattak. A torz ötszög alaprajzú, torony nélküli, kapu-szorossal ellátott várat, utóbb egy, a belsővár alakját kövező külső falívvel vették körül, melyre egy szabálytalan patkó alakú tornyot helyeztek, valamint a korábbi kapu-szorost is ellátták egy kisterületű, félkör alakú toronnyal. A külső falívet pillérekkel erősítették meg. Ennek a külső falövnek a bejárata egyelőre nincs feltárva, így csak feltételezhető, hogy valahol északon nyílhatott, majd innen az út a belsővár és a külsővár fala közti szorosban haladhatott a már említett, korábbi fal-szorosig. A patkótornyos külsővár, támpilléres falai előtt, egy kb. 3 m széles egyenes terepszakasz húzódik, melynek déli részén, a korábbi kapu-szoros kapuja előtt, egy kb. 1,5 m hosszú falcsonk látható, ami alapján, a külsővárat egy újabb, jóval vékonyabb övező fal keríthette. A helyszín alapján, valamiféle contrascarpa funkciója lehetett. Ettől kijjebb a terep már rézsűbe, majd természetes alakzatokba vált át. A korai, utóbb félkör alakú toronnyal erősített kapu-szoros falának alját, egy újabb, jóval, vékonyabb fallal védték, mely egy alsó udvarszerűséget fog körbe. A félkör alakú torony lábánál található holtteret, egy harántfallal küszöbölték ki.

/Szatanek József/

Forrás:

Gjuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, (1920. Zágráb. 112-113 oldal)

Prof. Mladen Obad Ščitaroci tud. dr. - Bojana Bojanić Obad Ščitaroci tud. dr.: Dvorci i perivoji u Slavoniji, od 

Csánki 1893. 43., Gerecze 1906. 1108., Koppány 1999. 225, 248., Margalits I. 28, II. 334., Szabo 1920. 112-113.,