Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

MeduračaHorvátországHorvát-SzlavónországBelovár-Körös vármegye - Megyericse

  • Történelem
  • Alaprajzok
  • Archívum
  • Térkép

MEGYERECSIE-MEZZRECHIA-MEGERYUCHE

Međurača –Vojvodska livade (Hercegrét), Megyerőcz, Megyericse


Elhelyezkedése:

A hercegréti (Vojvodske livade) várhely, a mai Međurača településtől nyugatabbra, kb. 500-600 méterrel lévő, Varošnak nevezett településrész területén, egy vízjárta, bozóttal benőtt helyen helyezkedik el. A vár kör alakú volt és még az 1955-ös esztendőben is látható volt két, meglehetősen magas sánca, melyek egy központi földhalmot fogtak körbe. A harmadik sáncnak csak a nyomai maradtak meg. A központi földhalmot 1928-ban, egy „kutató” túrta szét, aki az akkori tulajdonostól kapott engedélyt arra, hogy ezen a helyen „kincseket” keressen. A kincskereső egy érintő és egy haránt árok kiásása után, miután nem talált semmit, elutazott (feltehetően Belgrádba). Az ásatásai során előkerült egy régi mérleg, egy vasból készült szerszám maradványa, továbbá néhány 14. és 15. századi cseréptöredék. Mindezekből az a megállapítás adódik, hogy ez a várhely valaha egy jelentős ispánsági vár volt, továbbá hogy volt itt egy mezőváros (lásd a varoš településrész nevet) is. Ugyancsak feltételezhető az is, hogy régebbi volt a szomszédos szvecsevai várhelynél (Svečeva gradina).

(A fordító megjegyzése: a közölt térképvázlat szerint, ide még két, további várhely is lokalizálható. Az egyik a hercegréti várhelytől északabbra lévő, az előbbiekben említett szvecsevai várhely, a másik evvel egy vonalba, nyugatabbra lévő, jelző nélküli várhely-gradina. A cikk szerzője ezekről nem ír semmit, így az alábbiakban következő néveredet magyarázatok és történeti adatok nem vonatkoztathatók pontosan egyikre sem. Hogy a képlet bonyolultabb legyen, a birtokadatokba belekevernek a keresztes lovagrendek is, akiknek volt egy (vagy kettő) Rácsa névalakhoz hasonló nevű birtokuk. Ezeket lásd: Lelja Dobronić: Posjedi i sjedišta templara… tanulmányban. Más. A Međurača falu neve szó szerint azt jelenti, hogy ez, egy bizonyos Rácsa nevű falvak közti falu, azaz, ha a térképre nézünk láthatjuk, hegy Ó Rácsa (Stara Rača) és Új Rácsa (Nova Rača) között a középső. Ám a Međurječje névalak pedig azt, hogy ez egy folyók (rječje) közti (među) település)


A várhely neve és múltja:

A Međerječe elnevezés nem mondható ritkaságnak Horvátországban. Egy hasonló nevű település található Pozsega mellett (lásd az előbbi fordítói megjegyzést!), egy másik pedig Boszniában, stb. Međurječje falva pedig csakugyan a Csezme és Szeverinszke (régen Mošina, vagy Chernech) folyók között található, így feltételezhető, hogy innen származik a település neve. Persze léteznek más elképzelések is (az egyik a magyar, Megyer nemzetségnévből vezeti le).

Az 1251-es esztendőre(78), összeomlott az ősi nemzetségi birtokszervezet és egyes kiemelkedő nemzetségek leszármazottjai elkezdték maguk közt felosztani a régi nemzetségi és családi birtokaikat. Ugyanígy tettek azok a bizonyos ispánsági tisztviselők (iobagiones) is, akiknek ugyanolyan joguk volt földek vásárlására és eladására, mint a nemzetséghez tartozóknak. Így többek között, pld. a Petkeknek, a Blagonáknak, az Acháknak,a Duorkoknak, a Bánkoknak, a Botoknak, a Rubáknak, a Dersiuoyoknak, a Borichoknak, a Druganoknak, a Voynciknek, a Drusákoknak, a Hudinoknak, stb. 

Međurječjét 1300-ban(79) említették meg először, amikor Mihály zágrábi püspök, némi földeket kapott ezen a vidéken a zágrábi püspökség részére. Az 1316. esztendőben(80), „Megeryuche cum castro” Károly Róbert király odaadományozta Babonoch Iván hercegnek, majd 1334-ben(81), már megtalálható volt itt a de Megurech-i Boldogságos Szűz temploma. A hagyomány szerint ez a templom, a hercegréti várhelytől, mintegy 700 méterrel keletebbre, a mai Varoš területe mellett volt megtalálható. Ennek a településnek volt vásártartási joga is, sőt vármegyegyűléseket is tartottak itt (1392-96)(82). Ekkoriban Megyurecsjének nevezték. Az 1501-es esztendőben(83) idevalósinak említették meg a Blasius de Megyurechye nevű nemest.

A vidékre, 1544-ben(84) törtek a törökök, akik felperzselték és elpusztították Međurječjét is. A település lakatlan maradt egészen 1680-ig, amikor is újratelepítették. A törökök előtti idők (1543)(85) adóösszeírásban, kb. 50 portányi adózót jegyeztek fel. Az 1630-as esztendőben, a horvát nemesek közt említődött megy Megyerőczi Miklós, mint Zágráb vármegye alispánja, aztán 1635-ben(87), Megyerőczi István. A Megyerőczi nemzetséget még 1693-ban(88) is megemlítették, amikor az egyikőjük (Péter) pecsétjén, egy kacsa volt egy kapuba lőtt nyíllal. 

A megyurecsei egyházközség, már 1680 körül létrejöhetett, ám a mocsaras terep miatt, 1704. körül(89) átköltöztették Nevinacba, sőt az 1680-as katolikus anyakönyvét is átszállították. A helyi hagyomány szerint (a drljanovaci Đuro Jakšeković szerint), az egyházközség valójában Nova Račaba települt áll, ahol a Szt. Miklós templom, a Boldogságos Szűz Mária templom nevet kapta meg. Az 1755-ös(90) szeverini felkelés egyik ösztönzője, egy Magyeraz Jozsónak nevezett határőr, Megyurecséről származott. Az 1829-es esztendőben a településnek 94 portája és 594 lakosa volt, míg az új iskolát, 1899-ben építették fel.


JEGYZETEK:

78. CD IV. No. 411. p. 475; 1251. év.

79. J. Butorac: Zagrebački biskupi i nadbiskupi 1094-1944. Kultorno poviestni zbornik zagrebačke nadbiskupije (A zágrábi püspökség, majd érsekség, 1094-től, 1944-ig. A zágrábi érsekség kultúrtörténeti gyűjteménye, Zágráb, 1944. 27. oldal)

80. Gj. Szabo: Sredovječnovi gradovi u hrvatskoj is Slavoniji (Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában, 1920. Zágráb, 107/8. oldal)

81. J. Bösendorfer: Crtice iz slavonske povijesti (Vázlatok Szlavónia történetéből, Eszék, 1910. 267. oldal)

82. ua. 76. oldal.

83. ua. 267. oldal.

84. E. Laszowski: Monumenta habsburgica regni Croatiae, Dalmatiae, Slavoniae, vol. III. No. 197. Zágráb, 1917. 194. oldal)

85. ?

86. R. Horvat: Povijest Hrvatska (Horvátország története, I. könyv, 366 oldal, Zágráb, 1924.)

87. ua. 382. oldal.

88. A zágrábi Horvát levéltár: egy pecsét Petra de M. testamentumán; Bojničić: tabela 83 (sic!)

89. Horvát enciklopédia. II. kötet, a „Bjelovár” címszó alatt. Zágráb, 1941. 663. oldal.

90. Lj. Ivančan: Iztraga (Kutatás, „Vjes. zem. arh.”, Zágráb, 1903. 73/4 (sic!)




LOVRENCEVIC, Zvonko


Középkori várhelyek Bilogoréban (MEDIEVAL HILLFORTS IN BILOGORA)


Forrás: Lovrencevic, Z. (1989), Srednjovjekovne gradine u Bilogori, u: Arheološka istraživanja u Podravini i kalnicko-bilogorskoj regiji, "Posebna izdanja Hrvatskog arheološkog društva", 14: 139-166, Zagreb.


fordította és összeállította: Szatanek József

GPS: É 45° 48.303 (45.805054)
K 16° 52.437 (16.873945)
NVA
Kőnig Frigyes - Végvárak a Magyar Királyságban