Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

„….Pakráctól délnek haladva juthatunk Fejérkő (Bijela Stijena) várának jelentéktelen maradványaihoz. Az egész vidék a Száváig, valaha a johannitákhoz tartozott, illetőleg, később a vránai priorátushoz, sőt az sem lehetetlen, hogy itt csakugyan létezhetett egy apátságuk is, mivel a Szt. Mária de Bela Stena cím a mai napig fennmaradt.

A későbbiekben Fejérko, egy jelentős nemzetség, a Tiboldi-Zemcheiek (azaz, Tibold nembeli Szencseiek) fő székhelye volt, sőt az okiratokban gyakran a castrum nepotum Thyboldi elnevezés alatt jelent meg. Igaz, a várat másokkal is meg kellett osztaniuk, de mégis, ennek a nemzetségnek a kezén maradt, egészen a XV. század közepéig, amikor is Utószülött László, a várat, Hunyadi János gubernátornak (kormányzónak) adományozta, külön érdekessége a várnak, hogy Corvin Mátyás király Fejérkőt, Branikovics György fia Vuknak (Farkasnak), a szerbek Tüzes Sárkányának nevezett despotájának adományozta, aki itt is halt meg, 1485-ben. Az ő özvegye, Frangepán Borbála, a várat, grabarjai Beriszló Ferencnek adta át, később Beriszló Péter ragadta el, majd a Bánffy családé lett (Dr. Dénes József: az adat hibás, hisz sohasem lett az övék). A vár mára teljesen rommá lett, egyedül egy félkör alakú torony megkülönböztethető nyomai láthatók. Ám a fekvése is elegendő biztonságot nyújtott, épp ezért, a török uralom egész ideje alatt lakták és számos támadás célpontja is volt…”

Engel Pál adatai szerint:

A vár a magyar forrásokban Fejérkő név alatt szerepel. Eredetileg Körös vármegye délkeleti járásához tartozott. A birtok és a vár tulajdonosa 1332-tol, 1423-ig a Tiboldi nembeli Szencsei család, majd 1453-ban a Hunyadi család, aztán 1478-1485-ig Branikovics Vuk despotáé, 1485-1504-tól Frangepán Borbáláé, 1494-1517-ig Beriszló Ferencé.

A vár mai állapota: Fejérkő egykori várának csekély maradványai egy - ma a főúttól kb. 400 méterre lévő– csonka kúp alakú hegy tetején találhatók. A domborzati viszonyok alapján, a várat úgy lehetne elképzelni, hogy a várhegyet egy nagyobb, szájával leborított virágcseréphez hasonlítjuk, melynek fenekén még egy, de kisebb, leborított cserép található. A topográfiai helyzetéből adódóan, nagy stratégiai szerepet nem játszhatott, ám útvonal ellenőrzésre, illetve a tulajdonos hatalmának demonstrálására kiválóan alkalmas lehetett. A várból mára csak az egykori védőfal délnyugati sarokpillérszerű maradványa, illetve a déli fal keleti felének egy kb. 5-6 méteres szakasza maradt fenn. Egy leomlott, de összefüggő falszakasz található még a központi rész északkeleti sarkában, mely egyben csúszott le az egykori várárokba. A kb. 25x35 méteres, észak-dél tájolású várat, mintegy 7 méterrel lejjebb övező várárok annyira feltöltődött, hogy ma, egy egyszerű síkfelületként mutatkozik meg. Ha a várárok külső peremén valaha volt is valamiféle sáncszerűség, ma már annak sincs nyoma. Az esetleges sánc, egy kb. 45 fokos lejtésű hegyoldalba váltott át. Miután a vár területét a növényzet olyan sűrűn benőtte, hogy bővebbet jelen állapotáról elmondani nem lehet.

Egykori kinézetéről, a vár állapota miatt semmit sem lehet tudni. A vár belterületén olyan terepalakulatok mutatkoznak, ami megengedi azt a feltételezést, hogy a falakon belül léteznie kellett valamiféle palotaszárnynak is. A már említett Nadilo féle cikkben szerepel ugyan egy rekonstrukciós próbálkozás, de az csak tömegében felelhet meg az egykori várnak..

Szatanek.jozsef@chello.hu