Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A vár egy kiemelkedő, erdővel takart hegycsúcson található. Első említése 1444-ben történt, amikor is, mint a Pozsegai út védelmezőjeként szerepelt. A törökök 1537-ben foglalták el. A vár alatt 1566-ban egy hős horvát csapat veszett oda egy törökök elleni csatában (ezért a várat szlavóniai Szigetvárnak is nevezik). Az 1702-es esztendőben már, mint rom említődött meg. A maradványokból az ítélhető meg, hogy téglalap alakja volt és egy kör alakú lakótoronnyal rendelkezett. „…Dolactól keletre található Vrhovac vára. Annyi még fennmaradt belőle, hogy elegendő lehet az alaprajzának az elkészítéséhez. A vár négyszögletű volt, csak a homlokzati oldal falai hiányoznak. Magába a várfalba építették bele a kör alakú öregtornyot úgy, hogy csak alig ugrik ki a falból. Ám a várba, a külső váron keresztül lehetet bemenni, ahol mindent megtettek azért, hogy megnehezítsék a hívatlan vendégek bejutását.

1444-től, 1500-ig, Vrhovacot a pozsegai vár alárendeltségében említették meg…”

Engel Pál adatai szerint:

A várat a magyar történetírás, mint Újvár (névváltozatként Pozsegaújvár) ismeri a hasonnevű, 11,90 négyzetkilométer nagyságú uradalom székhelyeként. A vár tulajdonosai 1382-ben a Dorozsmai Garaiak voltak (1481-ig). Az 1439-es esztendőben, mint bárói birtok, Garai Lászlóé, 1481/1498-ban az Újlaki családé 1524-ig, majd Móré Lászlóé 1525-1529-ig.

A vár mai állapota:

A vár észak-dél irányban helyezkedik el, egy megközelítőleg süveg alakú hegy tetején. A várat jelenleg egy, a hegy keleti oldalában, csigavonalként kanyarodó, meglehetősen széles gyalogúton lehet megközelíteni, mely valaha egy szélesebb kocsiút lehetett. Az út a belső vár keleti oldalánál ér fel, majd a valamikori, kör alakú lakótoronytól északabbra fordul be a ma már sáncok formájában létező, valamikori, északi külső várba. Az út a mintegy 4 méterrel lejjebb lévő északi külsőváron haladhatott át (a belső vár északi homlokzatáról ellenőrzötten), hogy nyugaton a külső várból kilépve, egy feltételezhetően fából ácsolt, a nyugati fal-szoros kapuja előtt felvonóhídban végződő gerenda építésű útban folytatódjon. A vázlaton szereplő szaggatott vonallal jelzett felvezetőút ilyen formában, a fal-szoros alját képező hegy meredeksége miatt nem létezhetett. A feltételezett bejáratot így nem lehetett megközelíteni. A helyszín bejárása, valamint a terep alakulatai miatt, csak az előbbiekben vázolt módon lehetett a vár belsejébe jutni. Azaz, a várhoz felvezetőút, a vár déli aljában, a vártól mintegy 50 méterrel lejjebb indult, majd a déli külső vár felügyelete mellett, fokozatosan emelkedve, a belső vár keleti fala és a keleti falban lévő lakótorony őrizete alatt ért az északi külső vár keleti oldalához, hogy azon áthaladjon, majd nyugatról a nyugati fal-szoros északi részén lévő, félhengeres toronyként kiképzett bejárathoz jusson, majd a kapu áthaladva egy fal szorosban haladt tovább, elérve a déli külső vár udvarát, hogy a belső vár déli falán nyíló kapun át beérjen a belső várba. Ezt a feltételezést erősíti a nyugati fal-szoros, valamint a déli külső vár kialakítása, valamint a belső vár délkeleti sarkában lévő, lekerekített sarkú, északra nyíló lőréses védőmű megléte is. A belső vár egyébként nagyon rossz állapotú. A keleti fala kívülről mintegy 1,50 méter magas, belülről már csak sáncszerű. A keleti fal északi sarkában lévő kör alakú lakótoronynak szintén csak a keleti fala maradt fenn, mintegy 4 méter magasságban. A torony udvar felöli oldala csak egy kör alakú, ciszternaszerű formában létezik. A belső vár északi fala csak sejthető, míg a nyugati fala ugyanolyan állapotban van, mint a keleti. A belső vár déli oldala maradt fenn a legjobban, mintegy 3 méter magasságban. A déli fal nyugati harmadában lehetett a kapu, míg a délkeleti sarokban, a már említett érdekes kialakítású védőfal magasodik, kb. 4,5 méteres magasságban. Az északi, megközelítőleg félkör alakú külső vár csak sáncformában figyelhető meg. A nyugati fal-szoros és a déli külső vár várfalai belülről, 1,50 méter magasok, míg kívülről 6-7 méteresek. Az egész várat sűrű növényzet borítja, mely csak helyenként ritkul meg.

A vár felkeresése csak érdeklődőknek ajánlott, mégpedig a sűrű növényzet és a relatív kevés maradványok miatt.

A várat 2004. 09. 02-án bejárta: dr. Montskó Péter és Szatanek József, Pécs

Az oldalt összeállította: Szatanek József Pécs

A helyszíni vázlatokat készítette: Montskó-Szatanek

A képeket készítette: Szatanek József

Forrás: 

Ðuro Szabo: Sredovečni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, Zágráb, 1920.

Nadilo, Branko: A Pozsegai völgység várai (Građevinar folyóirat 2005/57, 1. szám)