Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Eszék - OsijekHorvátországHorvát-SzlavónországVerőce vármegye - Eszék

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép

Gjuro Szabo:

Verőce vármegye legjelentősebb városa, de az egész országban is a második város Eszék (Osijek), ahova már az ősemberek is betelepedtek, ami a neolitikus korból származó leletekben is megmutatkozik. A romai korban ezt a települést Mursanak nevezték, a maradványokat és a gyakori említését ítélve, nagyon jelentős település lehetett.

Eszék a középkorban is megtartotta jelentőségét: már igen korán, mint oppidum említődik meg, de korán említik, mint tributum portus fluvii Draue is. Az eszéki várkastélyt a XV. században említik meg (1472-ben, de lehet hogy már 1460-ban is). A XIV. századtól, sőt az egész XV. századon át, a vár és a település tulajdonosai a Kórógyiak voltak. Miután ők kihaltak, a birtokot a Rozgonyiak kapták meg, majd ő utánuk Csupor Miklós és Ungor Iván. Miután Csupor is meghalt, a vár a birtokaival, a budai káptalané, lett, hogy aztán átadják a vingárti Gerébeknek. 1526-tól, 1687-ig a törökök kezén volt, majd a visszafoglalása után, 1712. és 1719. között felépítették az Erődöt, melynek nagy része máig fennmaradt. A középkori várából, csekélyke nyomokon kívül, mára semmi sem maradt fenn.

Žmegač:

Eszék Eszék városa, 1687-ben szabadult meg a török uralomtól és az ezt követő évekből ered az a viszonylag nagyon pontos ábrázolása az akkori Eszéknek, mely világosan mutatja a törökkori város térszerkezetét. A település lényegesebb részét, félkör alakú tornyokkal ellátott, kőfalakkal és a Dráva vizével elárasztott, széles sáncokkal övezték. A város magja körül, déli és nyugati irányban, egy kevésbé jelentős településrész alakult ki, melynek védőövét, helyenként félkör és négyzetes tornyokkal ellátott paliszád alkotta.

A vár felújítása, rögtön a felszabadítása után megkezdődött. Az első modernizációs terveket, Megrini hadiépítész dolgozta ki, aki elkészítette a fennálló állapotok felmérését is [93]. A tervezetén a leglényegesebb újítás az volt, hogy az addigi állapotokhoz képest, a várostól keletre lévő magaslatot is biztosította: erről Megrini egy szarvművel (Hornwerk) gondoskodott. A vár további részeinek védelmére, a fennmaradt török erődítések elé, bástyákat és háromszögletű kiugrásokat készíttetett. A település külső részeinek kerületét is fent kívánta tartani, ám ez a térség fokozatosan eltűnt, a folyó menti vár körül mind szélesebbé váló, védőöv miatt.

Eszéken ezután, M. Kaisersfeld építész tevékenykedett, aki 1690-ben, elkészítette a vár akkori állapotának felmérését is . Erre az időre, Megrini terveinek csak egy részét vitelezték ki, mégpedig úgy, hogy a törökkori erődítések köré, nyilvánvalóan ideiglenesnek tekintett, bástyás védőövet emeltek, de ezen kívül elkészült a tágas szarvmű is. A következő esztendőből (1690.) ered Kaisersfeldnek az a jelentős tervezete, mely alapján Eszéket, egy modern erőddé alakították át. Ez a tervezet azt ábrázolja – amellett, hogy megtartotta a törökkori erődítéseket – hogy a nagyobb hatékonyság érdekében, a Dráva partjára két fél-bástyát, míg a város déli oldalára, három bástyát emeltek, továbbá gondoltak egy kisebb és új erődítményre a Dráva túl partján is, melynek hídfővédelmi szerepe volt. A tervezet szerint, az itteni híd jóval keletebbre volt a törökkoritól. Gondoskodtak egy alacsonyabb, fléche kialakításáról is.

Kaisersfeld 1693-as jelentéséhez csatolt ábrázolásból (64. kép) látható, hogy eddigre elkészítették a törökkori erődítésék vonalára eső bástyákat, valamint két pajzsgátat is a vár déli oldalán. Elkészült az új nyomvonalú híd is, de ekkor még hídfőerőd nélkül. Még ez évben előkészítették és megkezdték a délkeleti bástya téglából történő falazását is [94]. Az alaprajz szerint, a délkeleti és a délnyugati oldalra elkészített négy fléche-n kívül, gondoskodtak a bástyák és a szarvmű kibővítéséről is.

A vár, bástyás erőddé fejlődésének első időszaka után, egy csendesebb időszak következett, mely során, jóval kevesebbet építettek. Az 1699-es, karlócai békéhez készített térkép szerint az eddig eltelt időben, csak a fedett úttal ellátott vársíkot alakították ki. A 18. század első éveiben építhették fel a Dráva túlpartjára eső hídfőerődöt, mivel az említett térképen, még nyoma sincs, de egy 1710-es ábrázolásra már felrajzolták . Ez a hídfőerőd, egy aránylag nagy méretű, sáncokkal övezett, négyzetes erődítés volt. Érdemes figyelmet szentelni a Dráva nyomvonalára is, illetve folyásirányának megváltozására is az északnyugati sarok bástyájánál: ekkoriban itt, a folyó és az északi erődfalak között, egy nagykiterjedésű, mocsaras terület feküdt. Ténynek tűnik, hogy szintén erre az időre, már megjelentek a későbbi, kettős vársík kezdeményei is.

Az 1711-es esztendő környékén növelték meg a bástyák és a szarvmű területét. Tény, hogy erre az időre nyerték el végleges tömegüket. Az eszéki erőd fejlődésének ebből az újabb időszakából erednek az építkezéshez felhasznált anyagokról szóló, alábbi adatok: a bástyákat téglával burkolták, a bástyák sarkait kövekkel erősítették. A bástyák alsó része falazott volt, míg az e fölötti részt fedő földréteget, deszkapalánkkal burkolták be [95]. Már a következő, 1712-es esztendőben tervezték meg az eszéki erődnek a Dráva bal partjára eső új részeit: az új elképzelések szerint, valamivel keletebbi elhelyezéssel, egy koronaművet (Kronenwerk) létesítettek egy bástyával, két fél-bástyával és két pajzsgáttal, valamint fedett úttal. Ugyanebben az időben, az erőd északnyugati sarkára, ahol a folyó visszahúzódott, egy redutszerűséget építettek. Ekkor, a szarvmű elé, egy kisebb pajzsgátat is készítettek. Az 1712-es esztendőben készül alaprajzon, az egyes bástyák újjáalakításának menete is végig kísérhető: így a déli és a délkeleti bástyáé, melyek félkör alakú cavelier-eket kaptak, mint ahogy később (1764-ben), a délkeleti fél-bástya is. Ezeket az erődelemeket, az erődnek azon a részén alakították ki, ahonnan az ellenség támadása leginkább várható volt. A már megnövelt területű bástyák és más védelmi elemek szilárd anyagból történő átépítése, a 18. század második évtizedében kapott nagyobb lendületet [96].

Az eszéki erőd építését, legalább is 1713-tól, Savoyai Jenő is figyelemmel kísérte, sőt ötleteket is adott [97]. Az építkezéseket vezető Gosseau-val kapcsolatban, az 1712/13-as esztendőben vizsgálatokat rendelt el a hadiépítészetben való jártassága tekintetében, és 1715-ben már úgy látta, hogy Gosseaut, nem kell belekeverni az eszéki erőd körül kialakult problémákba [98].

Az 1721-es esztendőtől, először a bástyák elé, majd a pajzsgátak elé is contragerdé-kat készítettek. Az 1732-es esztendő környékén, az egész védelmi rendszert, a contragardé-khoz kapcsolt, lünettá-kkal is kibővítették (1764-ben fejezték be); mindezek köré, hét felché-vel ellátott, két párhuzamos vársíkot is létesítettek [99]. Ezekkel a bővítményekkel, az erődöv mélységét növelték, sőt három további, cunetté-vel ellátott sáncot is létesítettek, melyek zömét a folyó vizével árasztották el. Ezeket a védelmi elemeket, fölül boltozott folyosókkal, közvetlenül az alaperőd testével kötötték össze, míg a contascarpé-któl, a vársíkokig, aknafigyelő folyosók vezettek [100]. Fokozatosan kialakították a caponier-eket is, melyeket szintén összekötöttek az alaperőd pajzsgátjaival, illetve kölcsönösen, az összes többi külső védelmi elemmel (ravelin-okkal, contragardé-kkal, lünettá-kkal) [101].

Az 1721-es esztendőre, a Dráva másik oldalán lévő hídfőerődnek csak a kisebb részét építették fel, az egész, csak valamivel a század közepe előtt készült el, ám ezután is állandóan korszerűsítették. Ez az erődítés nem tekinthető közvetlenül hídfőerődnek, mivel a híd ettől keletebbre állt. A híd csak valamivel később (1849-ben) kapott egy kisebb erődítést. E koronamű közepén, egy szűk, hosszan elnyúló bástya állt, majd az egészet fokozatosan kazamatákkal látták el. A koronamű így is az erőd fő része lett, igaz főként, annak Drávára eső oldaláé.

A 17. század harmincas éveiben, az erőd északi oldalára, még két bástyát létesítettek, melyek közül az egyik nagyon nagy területű lett, míg a nyugatabbra eső erősen ék alakú, contregardé-hoz hasonló lett. Ezt követően, e két bástya közé, egy fleché-t és egy alacsony magasságú, elő-védőművet helyeztek. Az erőd északi és az északnyugati oldalának eme jelentős kibővítése, az erőd előtti védőöv kiszélesedésével járt, mely a északon, a Dráva folyását követte. Ekkoriban, néhány fleché is saját caponier-t kapott .

Az 1764-es esztendő után, fokozatosan felszámolták az addigi kettős vársíkok és a fleché-k együttesét [102]. A helyükön egyetlen, ám annál mélyebb vársíkot alakítottak ki .

Az idő múltával, a 19. században, a Dráva bal partján, Kopácsnál, Bellyénél és Dárdánál, még négy további, elő-erődszerű ütegállást is készítettek [103]. A 18. és a 19. század folyamán (különösen a 19. század közepén), még néhány kisebb bővítést és módosítást, illetve egyes részek lerombolását hajtottak végre [104].

Az eszéki erőd védőövének általános visszaszorulására, az I. világháború után került sor, míg nem mára, csak egyes részei maradtak fenn. Ennek ellenére, az erőd közepi, 18. századi, katonai, állami és polgári épületek, nagyon jó állapotban maradtak fenn. A Dráva partján, még áll a nagy tömegű Eugén bástya, valamint az alaperőd testének az északkeleti része. Az erődöv északnyugati, nyugati, déli és keleti részét elegyengették és csak a helyenként még létező terepegyenetlenségek jelzik az egykori maradványokat (pld. az erődtől nyugatabbra kialakított városi parkban). Az erőd déli és keleti oldalán fekvő egykori bástyák helyét, ma egy egyenes vonalú, modern autóút szeli át.

valamivel több maradt fenn a Dráva másik oldalán álló koronaműből, melynek még ma is áll a keleti fél-bástyája és a szomszédos kötőgátak részei a kazamatákkal, valamint a középső bástyája. A koronamű nyugati részének maradványai ennél szerényebbek, sőt a pajzsgátakból sem maradt fenn semmi.

93) Ilijanić i Marković (1978/79.) 94) KA, Ekspedit (1693. májusi Intézkedések, f. 138; f. 196.)

95) Iljanić i Mirković, id. műve, 98-103. oldal; KA, Inl C VII Essegg 19 (1777.)

96) KA, Inl C VII Essegg 7 (1715.)

97) Iljanić i Mirković id. műve, 99-103. oldal.

98) KA Registratura, 1712. f. 384, 1713; f. 127, 1715; f. 183.

99)KA, Inl C VII Essegg, 10, 27.

100) Eszék. A település és környékének leírása (KA, Inl C VII A 41.), valószínűleg a 19. század végén.

101) Egy 1801-es alaprajz példányon, HDA K VII l 114.

102) KA Inl C VII Essegg 16.

103) Eszék. A település és környékének leírása (KA, Inl C VII A 41.).

104) Szokatlan I. Mažuranićnak az a megállapítása, hogy 1783-ban „az erőd szarvművét az alapjáig elbontották, a benne lévő összes katonai épülettel együtt” (3/1992. 8. oldal ), amikor tudjuk, hogy a szarvmű végig fennállt az erőd 20. századi lebontásáig.

* fordította: Szatanek József

GPS: É 45° 33.633 (45.560547)
K 18° 41.934 (18.698893)
Bakonybél - Monostor
Új feltöltések, frissítések
15JúnCsesznek - Vár
12JúnBarcarozsnyó - Vár
04JúnMalajesd - Vár  ▪  Döbrönte - Vár
03JúnZalaszántó - Tátika
23MájSzelindek - Vár
22MájKarakó - Vár  ▪  Bükkábrány - Temető
21MájZalaszegvár - Ókarakó
Ajánlott látnivalók
Keresési előzmények
Eszék - Eszék