A Duna feletti
(Šarengrad) várának, elég jelentős maradványai maradtak fenn. Persze ez a hely is, lakott volt már a rómaiak előtti időkben is: A Bašćine hegyen talált jelentős halstatt kori lelet együttes is ezt bizonyítja. A Šarengrad név azonban az újabb időkben jött létre, míg annak előtte a települést
nak,
nak, vagy annak újabb alakja szerint
nak nevezték, de így nevezték a mai Verőce vármegyében lévő Voćin (Athyna) várát és települését is. Šarengradtól délebbre, néhány mező, még ma is a Voćin nevet viseli. Athyát, mint birtokot már 1275-ben megemlítik, mint mezővárost 1481-ben, míg Athya castellumát a XV. század kezdetétől említették meg. Miután ez a vár is a törökök kezébe esett, róla is csak útleírásokból tudunk valamit. Verancsich azt mondta róla 1553-ban, hogy: "
" Karl Rym (1571-ben) megemlít egy hegyen lévő, négyszögletes kisebb várat, amit Athyanak nevezett, ám a jelentésében szereplő minden további adat igazából Újlakra vonatkozik. Ungnád Dávid (1572-ben) szintén úgy tudja, hogy az Athiavar romjait a helyiek Otthinnak nevezik, Schweiger Salamon azt említi meg, hogy "Vokingban" egy kisebb vár és egy templom falainak a romjai fehérlenek. Még 1687-ben is azt állítja Aspermont gróf az egyik levelében, hogy: "
". Abban az 1405-ös oklevélben, melyben először jelent meg Atya, azt írták, hogy Maróti János az "
" saját városában, megalapította a Szt. Lélek kolostort, melybe boszniai ferenceseket települtek. Miután Maróti Mátyással kihalt a család, a várat Mátyás király, vingárti Geréb Mátyásnak és Péternek adományozta, akiket még a XVI. században is, mint a vár tulajdonosait említettek meg. Geréb III. László, kalocsai érsek, a közeli Teleki (Bapskától délebbre) birtokán halt meg, majd a saját vára,
, alatti kolostorban temették el, 1507-ben. Szorosan a Duna mellett, Šarengrad településétől nyugatra emelkednek, a mély sáncokkal övezett romok. A vár északi része, már régen eltűnt, de a többi része még mindig úgy áll, ahogy azt egy XVIII. századi kép ábrázolja. A déli oldalról, egy alacsonyabb, négyszögletes kapuudvaron át - melynek némi falai fönnmaradtak - lehet bemenni, majd a kapu előteréből a főtoronyhoz érkezünk, melynek alsó szintje, dongaboltozattal volt fedve, míg a felső szintjén, egy gótikus boltozatú helyiség volt. A sarokban még látható egy késő gótikus konzol és a bordaívek egy darabja. Ezt a helyiséget olyan hatalmas ablakokkal világították meg, hogy ilyet, ilyen helyen, egyetlen középkori várban sem találhatunk. A még fennmaradt többi maradvány, az övező falak részét képezik, melyeknek lőrései és koronázata nincsenek, de nem lehet azt mondani róla, hogy soha nem is voltak. A vár biztos, hogy Maróti János műve volt, az erős falakat téglából építették fel, különösen a borítópalást tégláit égették ki nagy gonddal. Ilyen gondos munka található a maróti (ma Morović, Szerbia) vár maradványainál is. Hogy mi volt megtalálható a várudvar területén, ma már nem tudható. Engel Pál adatai szerint: A magyar történetírásban Atya név alatt szereplő vár birtoka 1275-1398-ig a Zsámboki (Atyai, Kükei, Görögmezei) család kezében volt, majd 1398- 1409. a Maróti családdal bírták közösen. Ezután már csak a Maróti családé 1476-ig, s feltehetően a tulajdonlásuk kezdetén épülhetett fel Athya castelluma is. A vár és birtoka 1481-1503-ig a Geréb családé lett, aztán 1504-1516-ig a Perényieké volt, majd 1516-tól a vár elestéig az enyingi Török családé. A váraljai település 1481-82-ben oppidumként említodik, míg a vár 1414-1495-ig szerepel gyakrabban az okiratokban. A török hódoltság alatt a vár nem került hasznosításra, így a 16-17. századi utazók is csak romként tesznek róla említést. A váraljai település, Votyin néven, mint háne adóegység, az iloki (újlaki) nahije-hez tartozott. A feltehetően a Maróti családhoz köthető, vár alatti Szt. Lélek kolostor, 1404-1516-ig a ferences rend obszerváns ágáé volt. A település Szt. Péter titulusú plébániatemploma (1332/37.) a marchiai főesperességhez tartozott. A várat és települését ma Šarengrad-nak (szószerinti fordítás alapján Tarkavár) nevezik. A vár mai állapota: Šarengrad település nyugati előterében, szőlők közt fekvő Atya vára, ma is tekintélyes maradványokkal bír. Igazából Gjuro Szabo leírása óta az állapota semmit sem változott, így csak annyit fűznék hozzá, hogy az általa is említett gótikus bordaív tartóval szemben lévő sarokban is látható egy bordaindítás, amelynek a konzolja egy négylevelű, liliomszerű díszítéssel van ellátva. A vár északi lezárása ismeretlen, mivel az itteni falszakasz, Erdőd várához hasonlóan, a löszfal mozgása következtében, lecsúszott a partoldalban. A Gere féle alaprajzon ábrázolt északkeleti, kerek saroktoronynak nyoma sincsen, inkább egy a várudvarban végrehajtott tereprendezés törmelékének a lerakóhelye lehet. A várudvaron semmilyen épületnyom sem figyelhető meg. Lehetséges, hogy a várfalak mellett húzódó épületek fából készülhettek. Šarengrad (Atya) várát Újlak megtekintése során, feltétlenül érdemes felkeresnünk.
Forrás:
Đuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb.
Branko Nadilo: Védelmi építmények a Duna partján; Građevinar folyóirat 57. évfolyam (2005.) 9. száma
