Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Vukovár eltünt vára, Valkó - Valkóvár

A karlsruhei hadilevéltárban fennmaradt néhány rajz Valkó (Vukovar) váráról és településéről, melyeket egy spanyol mérnök készített a visszafoglalás idejében. Ezek általánosságban is, bármely horvátországi várábrázolásánál sokkal régebbi rajzok. Ábrázolja még a mecseteket és a karavánszerájt is, néhány épület mai állapota alapján megítélhető, hogy ez az rajz nagyon pontos. Különösen az amelyik a várat profilból ábrázolja. Egy másik rajzról, mely ugyanabban a levéltárban van, az ítélhető meg, hogy a települést tornyokkal és védőfalakkal szándékozták megerősíteni, de ebből soha semmi nem jött létre.

1567-ben Pigafett útleírása említi meg Valkóvárat, melyben azt állítja, hogy nagy város volt és, hogy volt ott egy nagyjelentőségű híd is. Karl Rym az egyik itteni hegyen megemlít egy kicsiny várat, melyről azt tartotta, hogy ez Teutoburg volt. Georgius a boszniai pasalikról szóló leírásában, azt állítja, hogy Valkó egy várral ellátott, fallal övezett város volt, melyben összesen 100 ház és 150 (!) lakos volt, a várban volt némi tüzérség és, hogy ott székelt az aga.

Ő utána Prandstetter is leírta és rajzolta Valkóvárat, ezért ezen ábrázolás és a karlsruhei rajzok alapján megjeleníthetjük a vár képét, amit oda építettek, ahol ma a ferencesek kolostora található. A vár előtti dombot paliszáddal övezték körbe, erről a dombról egy felvonóhíd vezetett a vár irányába, a várárkon át a kaputoronyig. Ezen a kapun áthaladva, egy szűk udvarba juthattak, melynek minden oldalát lakóépületek öveztek. A vár együttese körül, egy várplató volt, ami egy félkör alakú és egy négyzetes toronnyal erősítettek.

Története:

Valkó castruma igen ősi, Valkó királyi birtokban lévő középkori várát, 1231-ben említették meg először, mégpedig Kálmán herceg oklevelében, mint „Walkow erős castruma”. Ebben említik, hogy hospites juxta castrum Walkow kedvezményeket kaptak Kálmán, szlavóniai hercegtől.

A 13. századi Valkó vármegyének nem voltak kiemelkedő jelentőségű földesurai, mivel a király megtartotta itteni birtokait és csak az irányítás jogát adta át, azonban a település és a vár birtokjogát senkinek sem engedte át. Az ilyen földesurak egyike bazini Szentgyörgyi grófok voltak. Valkó és vára az Anjouk alatt, azaz a 14. század elején élte az igazi virágkorát, amikor a város hetivásár tartására kapott jogot. Valkó középkori kastélya, az előbb román, majd gótikus típusú, középkori várból fokozatosan fejlődött ki.

A vár két egymással szemben álló, négyszögletes toronyból állt, melyeket egy övező-fallal védett várudvarral kötöttek össze. A várba bemenni egy felvonóhídon keresztül lehetett. Utóbb, a külső várhoz még egy négyzetes tornyot építettek, majd a vár a 16. század elején egy külső falövet is kapott egy félkör alakú toronnyal és egy sokszögletű bástyával.

Ekkoriban a Valkó vármegyei ispáni cím igen tekintélyes posztnak számított, mivel az Anjouk kivonták a szlavón bán joghatósága alól és a macsói bán alá rendelték. Ennek okán, a „comes Wlkow” címet, a Szlavón királyság legbefolyásosabb főurai viselték, akik közé pld. a Gerébek, a Garaiak, a Marótiak, a Tallócziak, az Újlakiak, stb. tartoztak. Ők voltak azok, akik folyamatosan gondoskodtak Valkó váráról és bővítették azt.

A Magyar királyság elleni 1526-os nagy török támadás során, a Nagy Szulejmán vezette török csapatok Zemlénynél átkeltek a Dunán azzal a szándékkal, hogy Szerém és Valkó vármegyék összes várát elfoglalják. Miután törökök véres ostromban elfoglalták Pétervárad várát, Újlakot, Atya és Szata várát, ezt követően Valkóvárat harc nélkül adták fel a védők.

Valkóvárra legelőször Ibrahim pasa érkezett, majd a szultán is felkereste a várost, és összeszámláltatta a károkat. Ekkor állítólag három nap alatt, egy hidat építettek a Vuka folyóra, melyen át a sereggel és az ágyúkkal meglehetett indulni Eszék és a Magyar királyság felé. Ez a híd csakugyan jól lehetett megépítve, hisz majd 250 éven át szolgált.

Beriszló Istvánnak még sikerült egy időre Valkót visszafoglalnia, ám miután a törökök újra elfoglalták, olyan jól megerősítették, hogy erre többé nem volt lehetőség.

A törökkori várról ezt követően, csak a Konstantinápolyba járó császári követek útleírásaiból értesülhetünk.

Az 1683-1699-es nagy török ellenes háború során a törököket kiszorították Vukovárból. Miután a törököknek fel kellett adniuk, előbb kifosztották majd felgyújtották a várat és a települést is.

A várat maguk a helyiek kezdték lebontani 1752. július 17-től, miután a várfal egy része házakra omlott. Ezzel egy időben az anyagát építőanyagként folyamatosan elszállították. Az egykori várból a várfal egy kicsiny darabja még látható, de a vár többi részének ma már nyoma sem látható.

Az egykori vár a mai Gaj (ul. Gajeva) és Kolostor utcák (ul. Samostana), valamint az ipari iskola közti fennsíkon helyezkedett el, kb. 100-150 méternyivel északnyugatabbra a ferences kolostortól. A kapott információk szerint a házakkal beépített területen eddig nem történt régészeti kutatás, bár építési munkálatok alkalmával még találoztak a falak szerény maradványaival.

Forrás: Djuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj is Slavoniji, Matica Hrvatska, 1920. Zagreb)

Fordította és összeállította: Szatanek József

Köszönetnyilvánítás Dario Šošić úrnak, Valkó vára - modelljeinek és 3D ábrázolásainak készítőjének az átadott anyagokért.