Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szalánkemén - Stari SlankamenSzerbiaVajdaságSzerém vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

„…Szalánkemén [9] (Slankamen) helyiségét igen korán megemlítették. Már 1072-ben megemlítette Florianus, majd később, 1287-ben, és a továbbiakban is gyakori tárgya az okleveleknek (az egyik szerint, a 13. században, adománybirtokként, Nemanics Károlynak, a király sógorának a hűbérbirtoka volt. A ford.) Ám maga a település, biztos, hogy a rómaiak előtti korokban keletkezett, a római korban itt állhatott Acumincum városa sőt, római régiségek még ma is fellelhetők, magának a várnak a területén is. A középkori várat, 1425-ben említették meg, amikor is, Zsigmond király, Kölpénnyel (Kupinovo) egyetemben, Lazarevics Istvánnak, majd Brankovics Györgynek adományozta, aki még 1451-ben is a tulajdonosa volt. A későbbiekben Hunyadi kezén volt. 1498-ban, Corvin János bírta, majd 1502-ben a település királyi tulajdon mint: civitas regis Zalonkamen. 1521-ben nem tudta a várat megvédeni Hédervári Ferenc és Sulyok Balázs a töröktől, sőt a szultánnak győzedelmesen azt jelentik, hogy a csapataik elpusztították Berekszót, Szávaszentdemetert, Kölpényt, Baricsot, Zimonyt, Szalánkemént és Karom várát is. Az nem világos, hogyan birtokolhatta még a későbbiekben a várat Pesey. Ferdinánd követei 1598-ban követelték Belgrád, Sabác, Szalánkemén, Pétervárad és Újlak visszaadását.

Verancsich, 1553-ban, megnézte a hegyen lévő várat, és a mélyebben fekvő, vékony falakkal övezett várost is. A várról azt állította, hogy gyönge és öreg falakkal van övezve. Más útleírók is kiemelik Szalánkemén gyöngeségét: Schweiger Salamon 1577-ben megemlítette, hogy Szalánkeménben egy hatalmas romba dőlt templom van. Az 1702-es hivatalos összeírás (Smičiklas: Szlavónia felszabadulásának 200. évfordulója, II. 292. oldal), adataiból képet alkothatunk a maradványokról. Ekkoriban Szalánkemén településének három, jól megépített kapuja meg volt még, sőt állt az övező falak egy része is. Volt három temploma is, amelyek közül a két katolikus teljesen romba dőlve. Állt még a török fürdő is. A 131 öl hosszúságú és 67 öl szélességű vár teljesen romos volt, de a vár közepén volt egy szép, tetőzet nélküli templom. állt.

1691-ben itt a törökök számára egy végzetes csata zajlott le, sőt innen haladt Marót felé a karlócai béke után a határ, az un. Marsigli vonal. Mára mindebből nem sok maradt fenn. Szalánkemén török kiűzése utáni képét, nagyon jól ábrázolja Schmaldkalder rajza (a karlsruhei hadilevéltárból), melyre fölrajzolta, a még elég jó állapotban fennmaradt falakat is. Több sematikus ábrázolás is van Szalánkeménről, a bécsi császári és királyi hadilevéltárban, de ilyent találunk Marsigli, „Danubius” című művében is, melyen a településtől nyugatra lévő, római erődítmény romjait is feltüntette.

A Duna menti, ősidőkben keletkezett hegy hatalmas területét, ma egy, szinte teljesen leromlott fal övezi (kb. 140. méter hosszúságban), melynek nyomai legalább mindenütt felismerhetőek. Így jött létre az a szabálytalan félkörív alakú erősség, melynek végpontjai 140 méter távolságra estek. A délkeleti védőfal maradt fenn a legjobb állapotban, és innen lehetett a legkönnyebben lejutni a Dunához (mintegy 90 méter). Itt a vár építőanyaga teljesen kevert és rossz minőségű. Más részeken némi római tégla is található. Tornyoknak, vagy más építménynek mára semmi nyoma sincs, csak a terület közepén lévő, 20 méter hosszúságú és 11,5 méter szélességű templomnak a romjai vannak meg.

Ez kétségtelenül az a templom lehetett, amelyet az 1702-es összeírásban említettek meg. A most is a vár alatt lévő temető még a 18. században keletkezhetett. Ennek a templomnak a falai teljesen eltérőek az övező falaktól. A vár környékén az 1691-es ádáz csata sáncait figyelhetjük meg. Magában a településen is fennmaradt néhány beazonosíthatatlan építmény, melyek az Új Szalánkeménbe (Novi Slankamen) vezető utat zárták le. Lehetséges, hogy ezek, azok a helyiséget övező falakban lévő kapuk lehettek, melyeket Weigel, az 1699-es karlócai békéhez készített térképére is feltüntetett. Érdekes, hogy a szalánkeméni plébános házának a pincéjében máig fennmaradhatott egy török fürdő nyoma: a falakban fönnmaradtak a csövek (mint ahogy a vele rokonítható fürdőben Újlakon), és a mázas falba belenyomkodott ornamentika.

[9] Ruvarac: Stari Slankamen, Zemun 1892. (A régi Szalánkemén, Zimony, 1892.) – Jugoszláv történeti levéltár, IV. 181, 225. oldal, - Horvát rég. társ. közl. I. 181. oldal, Marsigli rajzai, a Danubius című művében.)

Rudolf Šmit adatai szerint:

Slankamen – (Castrum Zalankemen, 1072). 1425-ben Lázárevics István despota tulajdona, aztán utódjáé Brankovics Györgyé; 1451-ben a Hunyadiaké, 1498-ban Corvin Jánosé. A várból ma is különlegesnek tekinthető romok maradtak fenn.

Engel Pál adatai szerint:

Szalánkemén vára és települése, 1411-1459-ig a szerb despoták tulajdonában volt, majd némi birtokviták után, 1502-ben már a király tulajdonában található. A vár alatti települést 1287. és 1502. között királyi civitas-ként említik meg (heti, majd országos piactartási joggal), de 1400-1456. között oppidumként is írnak róla. A településnek a hódoltság alatt is városi rangja volt háne adóbeosztással, valamint a szlankameni nahije székhelye volt. A település plébániatemplomát Szt. Máriának szentelték (említik, 1309-1400. között), míg az itt lévő pálos kolostorról 1380-1393-ig tesznek említést.

Bővebbet: Gere László: Várak a Szerémségben

A vár mai állapota:

Mielőtt a vár jelenlegi állapotának ismertetésébe kezdenénk, előtte el kell mondanunk, hogy a település a váron kívül még számos más érdekességgel is rendelkezik.

Elsőként a jelenleg Szt. Miklósnak (Nikolajevszka crkva) szentelt gótikus templomot kell megemlítenünk, amit Brankovics Vuk, a szerbek „Tüzes sárkánya”, a vak Brankovics Gergely fia, Brankovics György despota unokája építetett 1468-ban. A templom a térség, de Szerémnek is az egyik legrégebbi temploma. A templomot vegyesen kőből és téglából építették fel és stílusjegyeiben keverednek az un. moravai iskola és a nyugati hatások. A templomhajónak eredetileg kupolája volt, míg a nyugati harangtornyot, csak utólag, 1733-ban építették hozzá. A templomot a váron kívül, de az alsóváron belül, egy kisebb magaslatra építették fel. A templom kialakítása szolgált példaképül a későbbi, fruskagorai, Krušedol-i monostornak és a településen található templomnak is.

Második érdekességképpen, a közvetlenül a Dunára vezető főút mellett, annak egyik kanyarában található, un. Alsóvárat (Podgra�e) kell megemlítenünk. Erről a téglalap alakú, több osztatú erődített építményről történeti adatot nem sikerült fellelnünk, ráadásul egy részét még mindig föld borítja. A történeti adatok alapján, ennek az Alsóvárnak a felépítése talán Hunyadi Jánoshoz köthető, aki kellően gondoskodott a török betörésektől sújtott birtokainak a védelméről.

Harmadik érdekességképpen, az 1691-es szalánkeméni csata sáncairól kell még említést tennünk. Noha ezek a sáncok meglehetősen lepusztultak, de vonulatuk és árkaik máig felismerhető, igaz a sánc belsejében, ma már víkendházak és kiskertek találhatók, így bejárásuk meglehetősen nehézkes.

A fentiek után, következzen magának a szalánkeméni várnak a leírása. A vár a Duna jobb partján, annak egy lösztalajú, meredek oldalú, magaslatán található. A várhegyre felvezető földút, csak terepjáróval közelíthető meg, így aki azzal nem rendelkezik, kb. 15 perces sétára kell számítania. A felvezető út egyébként az egykori kapu helyéhez vezet, melynek aljában kell leparkolnunk. Maga várdomb, jelenleg egy térdközépig érő fűvel benőtt dombtető, melynek peremén futott az egykori várfal. Az övező falak belülről csak alapfalakként jelenek meg, de kívülről helyenként elérik a 3 méteres magasságot is. A falak nyomvonala csak a déli, keleti oldalon kísérhető figyelemmel, máshol csak terepalakulatokként figyelhetők meg. A déli oldalon egy félkör-alakú, míg keleten egy négyzetes torony maradványai találhatók. Ezek a maradványok fényképezhetők a legjobban. A várterület északkeleti sarkában egy ma is használatos temető van, míg a domb legmagasabb pontján egy ásatási árokkal kitakart épületmaradvány figyelhető meg.

A települést és látnivalóit 2007. március 16-án bejárta: Karczag Ákos, Szabó Tibor és Szatanek József.

/Szatanek József/

Forrás:

Gjuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb.

GPS: É 45° 8.714 (45.145229)
K 20° 15.193 (20.253223)
Várak.hu mobil applikáció
Új feltöltések, frissítések
14OktSopronkeresztúr - Nádasdy várkastély
11OktVilonya - templom
10OktSzihalom - Árpádvár
08OktMecseknádasd - Schlossberg
07OktTorna - templom
06OktNógrádsáp - templom
03OktDivény - Balassa várkastély  ▪  Divény - Vár
Ajánlott látnivalók
Csicsó vára
CsíkcsicsóCsicsó vára
Keresési előzmények
Szalánkemén - Vár