Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

„… Kersztinja-nak [7] (Krstinja) 1334-ig saját megyéje volt. Itt volt a Ladihovich nemzetség székhelye. Később a jószágot a cetini Frangepánok vették meg, majd ő utánuk a várat és birtokait a Frangepánok slunji ága foglalta el.

1572-tol Kersztinja határőrvidéki helyőrséget kapott, majd utóbb, 1585-ben a törökök foglalták el.

A kör alakú öregtornyot, övező fallal kerítették, amit három félkör alakú toronnyal és egy kaputoronnyal erősítettek meg. A tágas külső várat övező falat, mely 1701-ben már romokban állt, egy félkör alakú toronnyal védték. 1744-ben valaki lerajzolta Kersztinját, és ez a rajz fönn is maradt a bécsi hadilevéltárban …” [7] Lopašić, R.: Oko Kupe i Korane, 166. (A Kupa és a Korana folyók környéke, 166. oldal)

Engel Pál adatai szerint:

Az egykor Zágráb vármegyéhez tartózó Kersztinja vára és birtoka 1388-ban a király tulajdonában volt, majd a kersztinjai Szankovics (Sankovic) családé (1338-1504-ig). Ezután a cetini Frangepán családé, 1504-1520-ig, majd a család szluini ága veszi át. A váraljai település mezővárosi ranggal bírt, míg a Mindszenteknek szentelt plébániatemploma, a goricai főesperességhez tartozott.

A vár mai állapota:

Kersztinja várát, 2007. 04. 30-án, egy nagyobb vártúra keretén belül sikerült felkeresnem. A várhegy megtalálása nem jelentett problémát, ám magához a várhoz feljutni, csak egy nagyon sűrűés tüskés aljnövényzeten keresztül lehetett, sőt a bozót áttörése után sem változott a helyzet. A vár területét oly sűrű növényzet borítja, hogy a kora délutáni időpont ellenére, a fényképezőgép vakuja folyamatosan működött. A rendkívül kedvezőtlen körülmények között, az alábbiakat sikerült megállapítani: a vár alaprajza megközelítőleg megfelel az 1701-es felvételnek, azzal a kiegészítéssel, hogy a lakótorony falain kívül, csak egy kb. 1 méteres falszakasz és külsővár egyetlen félkör alakú tornyának az omladéka, valamint az övező-árkok nyomvonala figyelhető meg. Azonban a lakótorony jelenleg is több emeletmagasságban áll, igaz a nyugati oldala teljesen leomlott. A toronybelső falában még az egykori födémgerendák elrothad maradványai is láthatók. A belsőés a külsővár területén számos olyan terepalakulat figyelhető meg, melyek az egykori falakra utalnak. Tekintve a terület érintetlenségét, egy eljövendő ásatás, számos meglepetéssel szolgálhatna.

A várat a fenti időpontban bejárta: dr. Montskó Péter, Roskovenszky Hedvig, Tamás Zoltán és Szatanek József.

/Szatanek József/

Forrás:

Ðuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb. 

- Branko Nadilo: Szluin és Károlyváros közti térség várai; Gradevinar” folyóirat 2003/55. évfolyamának 01. száma