„Ogulintól északra fekszik Tounj [15] települése, amit valaha Tovunjska peć-nek (kb. Tovunj barlang) neveztek. A vár 1481-ben Frangepán István birtoka volt, majd 1558-ban egy bizottság üresen találta, így 1577-ben a határvidéki katonaság szállta meg. A vár ezután már soha sem került vissza a Frangepánok kezére.
Pieroni és Stier alaprajza a várat, téglalapalakúra épített, kicsiny várként ábrázolja. Az egyik sarkon egy erős lakótorony emelkedett. Stier alaprajzán az is látható, hogy a lakótoronnyal szemközti sarokban volt még egy kisebb kör alakú torony is. Egy 1701-es alaprajz, még egy lakótoronyhoz épített épületet is ábrázol. Valvasor kivételesen egy hiteles képet közöl Tounj váráról az „Ehre des Herzogtums Krain” című művében, de a gyűjteményében van még egy érdekesség, mégpedig Tounj egy eleddig kiadatlan rajza. A falakon belül fából készített lakóházak álltak.
[15] Laszowski: Hrv. Povj. Gra�evine, I. 165. (Horvát történeti építmények, I. 165. oldal)” Gjuro Szabo: Sredovječni gradovi… 1920.
Tounj története A tounji barlang (Tovunjska peć) A karsztos Krpela lábainál, egy szakadék mélyén található az a barlang, amelyből Tounjcsica patak ered. A történészek szerint a török betörések idején, ebben a barlangban három család (a Fumics, a Juraics és a Rebrovics) védelmezte magát. A barlangba védőfalakat emeltek és ellátták puskalőrésekkel. A barlangvár bejáratát a barlang fölső járatánál alakították ki úgy, hogy a kíváncsi szemek elől bokrok és bozótos takarta. A hagyomány szerint ez a három család építette fel Tounj várát.
Tounj vára Tounj várát 1481-ben említették meg először, amikor Frangepán István birtokában volt. Istvánnak, a szintén István nevű unokája az 1550-es Zrínyiekkel történő birtokosztozkodáskor, Tounjot a saját birtokaihoz csatolta. 1558-ban, a záralá vételt foganasító bizottság, a várat elhagyatva és üresen találta. A vár, a Frangepánok kézen maradt egészen a 16. szd. hetvenes éveiig, amikor is Zrínyi György és Miklós 12.000 forintért megveszi ozalji Frangepán István összes várát, köztük Tounjt (Tovunjska peć) is. A Zrinyieket 1576-ban ténylegesen is bevezeti mások mellett Tounj birtokába is, de az eddigre az elhagyott várban ekkor már királyi helyőrség állomásozott. A horvát határvidék katonai hatósága 1577-ben a várat a határvidékhez csatolta és betelepítette. A vár kapitánya, Guszics István 1585-ben jelentős összeget fordított a gyakori török betörése miatt a vár felszerelésére.
A károlyvárosi erőd kiépítésével, Tounj jelentősége tovább nőtt. A király egy 1609-es utasításával meghagyta Erdődy Tamás bánnak, hogy adja át a várat a terzsáci Frangepánoknak, de az átadás meghiúsult, miután a vár őrsége nem akarta átadni a kapitányuk tudomása nélkül. A vár felügyeletét végző császári hadmérnök 1639-ben a várban találta gróf Erdődy Péter Tounj parancsnokát, aki a lakótoronyban lakott. Az 1673-1689 közti időszakban, a vár kapitánya Guszics János, a várnagya a tounji Rebrovics volt, míg a vajda tisztjét Pribanics és Vlahovics viselte. Erre az időre a vár körül már egy település is kialakult, melyből aztán a mai város kifejlődött.
Az 1715-ös esztendőben egy hatalmas éhínség pusztított a vidéken, így számosan a magyarországi Pécsre költöztek át.
A határőrvidék 1746-os reformja során, a várat elhagyta a katonaság és benne járási hivatalt rendeztek be, majd 1773-ban egy iskolát.
Az ogulini ezred szervezetéhez tartozó Tounj 1809-1813-ig francia, majd azután a Monarchia felbomlásáig osztrák irányítás alatt állt.
Tounj várának története az írásos források alapján 1479. Ozalji Frangepán II. István gróf és fia Bernát birtoka Modrus megyében Terzsán (Modrus), Plaski, Vitunj és Tounj vára.
1480. A Tovunji barlangban három család él, a Juraicsok, a Fumicsok és a Rebrovicsok. A lakott barlang miatt, Tounj települését korábban Thovonska pech-nek, azaz Tovunji barlangnak is nevezték.
1486. A modrusi uradalomhoz számos vár és kastély tartozott, többek között Tounj vára is.
1558. A Tounjba látogató királyi bizottság, a várat üresen találja.
1574. A várban munkálatok folynak.
1576. Bevezetik a Zrínyi családot más várakkal együtt, Tounj birtokába is.
1577. Tounj várát a végvidéki katonaság szállja meg, így sohasem került vissza a Frangepánok birtokába.
1580-1584. Az első tounji kapitány, Hadrcsics György porkoláb.
1584. A horvát határőrvidék új parancsnokának, Jobst Thurmnak a parancsára, kijavítják a tounji várat.
1584-1589. Tounj második kapitánya, Guszics István.
1593. A törökök váratlanul meglepik a tounji őrséget, számos embert leölnek, felperzselik egész Tounjt és rabságba vetnek 90 embert, s elhajtanak 150 marhát, valamint 12 lovat.
1639. A tounji várat felkereső Giovanni Pieroni, a várban találja gróf Erdődy Péter parancsnokot.
1639. Nemesi oklevelet állítanak ki a tounji Juraics részére, amit ma is a parókián őriznek.
1673-1689. A tounji kapitány Guszics János, miután megvakul, a szolgálatot fia, Tounji Ferenc Károly veszi át. A várnagy ekkor Rebrovics volt, a vár vajdáit pedig Vlahovics Jánosnak és Pribanics Jánosnak nevezték.
1700. Felépül a Keresztelő Szt. Jánosnak szentelt katolikus plébániatemplom.
1715. A vidéket érő éhínség miatt. számosan a magyarországi Pécsre költöznek.
…
Tounj - Ogulini kapitányság (Milan Kruhek: Krajiške utvrde…)
253. oldal:
„…Az 1572-es szábor, viszonylag keveset foglalkozott a horvát határvidék váraival, Szluin és a Tounjcsica mély szakadékban eredő forrása fölé emelt Tounj várainak kivételével. Valószínűleg azért, mert e váraknak, a Frangepánoknak a �ulin szakadék fölé felépített új, ogulini kastélyával együtt, jelentős szerep jutott a Kulpa mente felső szakaszának és a valamennyire még lakottnak számító Modrus, Zvecsáj, Barilovics, Sztenicsnyák, Dubovác, valamint más, Kulpa menti földesúri birtokok védelmében…”
260. oldal:
„A végvidék védelmének hatékonyabbá tétele érdekében, 1577/78-ban Bihács, Zengg mellett, harmadiknak megalapítják a Hrasztovicai, negyediknek az Ogulini kapitányságot, amit a Frangepánok ogulini kastélyában helyeztek el. Az Ogulini kapitányság parancsnoksága alá, Modrus, Plaski, Szvetica, Szt. György és a Tounjszka Pécs (Tounjska Peć) várait rendelték. A kapitányság várai az alábbi tűzfegyverekkel rendelkeztek: 2 közepes űrméretű ágyú, 5 mozsár, 31 db. jó és rossz állagú puska, 10 kézi puska és 10 mázsa lőpor, amit további 500 puskával, 2 ágyúval s 4 mozsárral javasoltak megnövelni…”
302. oldal:
„…Az 1589-ig Károlyvárosban tartózkodó és az új erődváros építkezéseit vezető Martin Gamboni hadmérnök, csak időnként hagyta ott a munkálatokat, s leginkább azért, mert hadmérnökként Károlyváros közelebbi és távolabbi vidékein is felügyelnie kellett a végvidéki várak felújítását egészen Szluinig, Tounjig és Cetingrádig…”
325. oldal:
„ A horvát végvidékek új parancsnoka, Jobst Thurn, a károlyvárosi erőd felépítése után, 1584-ben több figyelmet szentelt azon várak védelmi állapotának, melyek elővéd szerepet tölthettek be az új erőd védelmében. Így kijavíttatta Tounjszka Pécs (Tounj), Szluin és Cetingrád várait, valamint némi építési munkálatokat is végeztetett az ogulini kastélyon…”
330. oldal:
„Sziszek 1593 őszén törökkézre került, ami után Hrusztán bosnyák bég, Bihácsból azonnal fosztogató hadjáratot indított, s egészen Tounj faláig jutott. A hajnali órákban megindított támadás teljesen váratlanul érte az őrséget, mely a károlyvárosi erőd közelsége és a frontvonal távolsága miatt, nem számított támadásra. A falakra támadó törökök átküzdöttek magukat az őrségen, számos embert leöltek, majd szinte teljesen lerombolták a várat és felperzselték Tounj egészét. Hrusztán bég kb. 90 embert, 150 marhát és 12 lovat hurcolt magával…
Zagreb, 1995.
A vár mai állapota:
A varak.hu szerkesztősége 2009. 03. 23-án sikertelen próbálkozást tett a vár maradványainak megtekintésére. A vár romjai jelenleg az IGM kőbánya ipari területén belül vannak. Az üzem főkapujának közvetlen közelében található maradványok és az állítólag az egykori vár kerektornyából kialakított kápolna megtekintését, az üzem igazgatója, Ivan Paden úr személyesen és indoklás nélkül tagadta meg. Álláspontján hosszabb kérlelés után sem volt hajlandó változtatni, így Tounj várának jelenlegi állapotáról nincs módunk többet elmondani.
/Szatanek József/
Forrás:
Milan Kruhek: Krajiške utvrde i obrana Hrvatskog kraljevstva tijekom 16.st.. Hrvatski institut za povijest.
