Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Grizane - GrižaneHorvátországHorvát-SzlavónországModrus-Fiume vármegye - Grizsane-Belgrad

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Archívum
  • Térkép

„…Már állt a vinodoli törvények megalkotásának korában Grižane vára [23]: ahol Ljuban és Péter atyák, Damjan százados, Dunat, Dragomir és Vlčić Vidomir képviselték Grižanét. A valaha egy birtokot képező, Kotorból, Belgradból, Badanjból és Grižanéből, a Frangepánok birtok megosztásakor, Biograd és Kotor, Frangepán Mártonra esett, aki 1474-ben megvéve a többi birtok rész is, egyesítette azokat, majd Belgradot (203. kép) odaadta, a Novi feletti, Ospa hegyen lévő pálos kolostornak, Kotort pedig a terszáti ferences kolostornak. Cirkvenica ekkoriban Grižane kikötőjeként működött.

A Frangepán és a Zrínyi családok közötti birtokegyesítési szerződésből látható, hogy a ekkortól Zrínyiek lettek a vár urai. Zrínyi Péternek már 360 jobbágya volt itt. Miután Zrínyi Péter a bécsújhelyi börtönbe zárták, a várat Gall, zenggi alkapitány kifosztotta, de Zrínyi Péter elveszejtése után a várat Zrínyi Ádám visszakapta. A későbbiekben a vár a magyaroké lett, majd a grazi kamaráé, aztán végül a Banco Geföhlen Administration im Herzogtum Krain und Littorale Austriacum igazgatta, mely idő alatt a vár teljesen tönkrement. A romjai alapján az ítélhető meg, hogy a várnak négy tornya volt, amiből kettő részben fennmaradt.

23] Lopašić: Urbari, 82. oldal…” 


---/---



A vár mai állapota:


A két falu, Grižane és Belgrad fölötti vár, szinte a Grižnek nevezett hatalmas mészkőfalnak a tövében fekszik, egy kb. 30 foklejtésű sziklatömbön. A legmagasabb pontján volt a feltehetően négyszögletes, négy, hengeres saroktoronnyal ellátott kastély. melyhez nyugatról, a meredek sziklaoldal területét felhasználva egy külsővár csatlakozott. A vidéket oly gyakran érő földrengések miatt, a négy saroktorony közül a délnyugati az altalajjal együtt a mélybe omlott, de a másik három is súlyosan sérült állapotban van. A most „kaputoronyként” funkcionáló északkeleti saroktornyot a közelmúltban felújították, de a felhasznált anyagok és technológia okán, inkább egy bunkerhoz hasonlítható. A „kapun” áthaladva juthatunk a kastély udvarára, ahol a szúrós, tövises, örökzöld növényektől takarva, további falmaradványok figyelhetők meg, melyek feltehetőleg a védő falakhoz épített lakóépületek maradványai lehetnek. E falcsonkoktól, a várdomb felszíne már meredeken lejt nyugat, azaz a külsővár felé. A külsővárban a növényzet miatt, egykori épületek nyomai már nem látszanak, de jól követhető a külsővár északi fala, sőt a vállalkozó kedvűek a külsővár délnyugati sarkában lévő sarokfalat is felkereshetik. 

Összességében, a vár romjainak felkeresése ajánlott, már csak egy tengerparti nyaralás kirándulási célpontjaként is, nem beszélve arról, hogy egy kb. 10 km-s körzetben, három további vár romjai is találhatók: Crkivenica fölött Badanj vára, északnak Drivenik vára, délnek Bribir óvárosa.

/Szatanek József/ 

---/---



Grizsane történetéről bővebben:



Emilij Laszowski 

GRIZSANE / GRIŽANE 

Grizsane (Grižane) topográfiai leírása és régiségei – A Frangepánok, mint Grizsane legrégebbi urai – Grizsaneiek az 1288-as Vinodoli törvények megalkotásánál – Az 1323-as földrengés – Frangepán Miklós herceg odaadja Grizsanét a Szt. Margit apácarend apácáinak, amit hamarosan visszavásárolt tőlük – Frangepán Márton herceg, 1477-ben odaadományozza Grizsane települését a terszáti (Trsat) kolostornak – Frangepán János, 1479-ben kisajátítja Grizsanét, ám hamarosan elveszti, hogy Zsunjevich Maroj kapja meg, aki az ottani ferences javakat is birtokolta – Grizsane újra Frangepán Bernardin hercegé – Grizsane urai 1670-ig Frangepán István és a Zrínyi hercegek – Grizsane a magyar és az osztrák kamara tulajdonában – A vár romba dőlése .

Amennyire tudjuk, a Grizsane egyedüli település Horvátországban ezzel a névvel, Valaha hívták „Griznek” és „Grizsanének” is. Topográfiai elnevezésként is egyedül itt találjuk megemlítve, az 1275-ös isztriai határkijelölésnél. Grizsane faluban egy régi vár romjai is megtalálhatók. A vinodoliak azt a kősziklafalat nevezték „Grizsnek”, mely a vinodoli völgyet kíséri végig, mely után aztán a település és a vár is megkapta e nevet. A legkényelmesebb út az, amely Cirkvenicéből (Crkvenice) indul, elhalad a Vinodoli hegyáttörés mellett, a Kotori hegy és az ősi Badanj vára alatt. Ám sokkal szebb és romantikusabb azon az úton menni, mely Novi irányában, keresztülhalad a vinodoli Krizsistyán (Križišća).

A Grizsane környéki vidék köves és gyengén termő, csak némi erdőségei vannak, azok is inkább Triblje felé. Grizsane települése, egy egyközség és egy körzeti népiskola székhelyeként a vinodoli főút mentén áll. A tipikus tengermelléki templomokat formázó plébániatemploma meglehetősen régi. A keresztelőmedencéjén glagolita felirat van, mely arra emlékeztet, hogy a templomot isten dicsőségére, Barić Franić atya emeltette, 1579-ben. Itt van Benkovich Iván (Ivan Benković) sírja is, egy 1601-es glagolita felirattal. A templomban vannak a csontjai Dimitar Jácint (Hijacint Dimitar) zenggi püspöknek is, aki 1689-ben halt meg. A templomot Szt. Mártonnak szentelték, ám volt Szt. Annáé és Szt. 

Rókusé, valamint Boldogságos Szűz Máriáé és a Szt. Kereszté is. A templom kegytárgyai közül nagy számban vannak szép darabok is, de egyik sem régebbi a 17. századnál. A templom tornyán van egy relief, mely a kissé egyszerűen kidolgozott, Isten Anyját ábrázolja, két alak között a gyermekkel. Valaha Grizsane és Belgrád is két különálló egyházközség volt, melyeket a belgrádi kanonokok irányították, az 1483-as, Modrusból Vinodolba való költözésük utáni 6 kanonoknak, egészen József császár koráig, Grizsane lett a székhelye. Csak 1790-ben, miután megszüntették a káptalant, lett a két egyházközség egyesítve, grizsaneiként.

Míg magáról a településről nem sokat mondhatunk azon kívül, hogy a 33. házszámú ház ajtószemöldökén egy 1665-ös felirat található, mely Deszpotich Iván (Ivan Despotić) atyára emlékeztet, annál többet tudunk az ősi grizsanei várromról. A már mondott kősziklafal alatt van egy leszakadt sziklatömb, mely északkeletről zárja le a grizsanei völgyet. E komor sziklára, tört kövekből felépített vár, mára teljesen romba dőlt és szétomlott. A várat valaha szabálytalan téglalap alakúra építették, kör alakú tornyokkal a sarkain, melyek közül a vár déli sarkain lévők, meglehetősen jól fennmaradtak. A külső váron belüli helyiségek faliban még láthatók az ablakok és a puskalőrések maradványai. A vár fő lakóépülete, az útra irányuló tornyok között volt. A várudvar körüli várfalak belső oldalán, védőerkélyek voltak. A déli tornyokat összekapcsoló várfalban, egy nagyobb kapu küszöbének a nyomai láthatók, mely mindenképpen a vár bejárata lehetett, melyhez a már eltűnt külsővár építményeitől lehetett eljutni. Egészen a kőszikla szegélyén álló várig nyúlt el az a vársíkját képező sziklasor, melyen még ma is láthatók a várfalak maradványai. Az egész vár alakja ehhez a szűk területhez idomul. A vár helyéül kiválasztott déli oldalt jól megerősítették, míg az északi oldalát maga a kősziklafal védte. Kétségtelen, hogy valaha a vár fölött is létezett valamiféle erődített építmény. 

Beszélik, hogy a várban találtak régi pénzeket és különböző fegyvereket és, hogy ezeket a zenggi gimnázium gyűjteményének adták át. Mesélik azt is az itteni népek, hogy a vár utolsó tulajdonosa, egy bizonyos Ádám, módos és adakozó ember volt, aki gyakran adogatott az ittenieknek ezüsttallérokat, meg hogy volt neki egy bizonyos Crnulić nevű bizalmasa, akinek évi 30 forintnyi járadékot adott. Mintegy 25 évvel ezelőtt, Draskovich Iván gróf akarta megvenni a romokat, de a helyi körjegyzőség nagyon magasra tartotta az árát.

A várból nagyon szép kilátás nyílik a Velebitekre és Krk szigetére. A megfigyelő előtt kitárul a kies Vinodoli völgy is, egészen Drivenikig. Innen a Spliti (Szolini) öböl egy tavacskának mutatkozik, melyből két „kis kagyló” emelkedik ki. A vár lábainál Kamenjak falva látható, Grizsanétől nyugatra pedig a valamikori káptalan székhelye, Belgrád falva áll. Itt számos házrom található, köztük a valamikori Havas Boldogasszony kápolna is. Valaha Grizsanében őrizték az ősi korbáviai és modrusi püspökség glagolita okleveleinek jelentős részét. Ezt a levéltárat 1830. körül, Franjo Vrinjan zenggi kanonok, előtte grizsanei plébános égette el. Pedig ez az ember meglehetősen tanult volt, hiszen két teológiai művet is írt horvát nyelven. 

Ilyen ember volt Jellasics is, aki egy időben a Vrinianina alapítvány kurátora volt Tribljében, utóbb a Kupa menti Bródban, ő is szisztematikusan semmisítette meg a glagolita okleveleket. Vrinjanin még ilyenebb volt, aki még Dimitrij püspök glagolita feliratú síremlékét is kidobatta a templomból és megsemmisítette, mindez a későbbiekben megváltozott Jezsich (Ježić) püspök idejében, aki élesen bírálta Vrinjanint is e régiségek megsemmisítéséért. Ezzel a barbár eljárással nagyon nagy károkat tettek Vinodol és a valamikori korbáviai, modrusi püspökség történetének kutatásában, amit természetesen többé már nem lehet helyre hozni.. Némi glagolita okiratok azért fennmaradtak a tribljei Szt. Ilona plébániatemplom plébániáján, melyek jó részét jelenleg a Jugoszláv Akadémia gazdag levéltárában, a Kukuljevich és a Mazsuranich gyűjteményekhez csatolva őrzik. 

A jelenleg sziklás grizsanei tájék, nem öröktől fogva volt ilyen. Amíg az erdőket ki nem irtották, addig az itteni föld is termékeny volt, ám a vinodoli tájék földjét, az irtások után záporpatakok mosták Cirkvenicánál a tengerbe, melynek területe ez miatt növekedett, míg a többi földek nagy része pusztává és megművelhetetlenné vált. Az itteni népeknek borból van a legjobb termése. Míg a földművelésből gyengén lehet megélni, addig bőséges kereset található kőműves munkában és kőfaragásban. Ezen kívül néhányan fazekassággal is foglalkoznak, főként Kotorban, ahol igazán jó minőségű fazekak vannak. Valaha Kotor falunak is volt plébánosa és volt egy szép temploma is, ami egy 18. századi földmozgás következtében leégett és akkor a plébániát Cirkvenicába költöztették át. Kotor ősi, Szt. Simon temploma ma romokban van. A Kotori és a Sopljei hegyek közt van egy völgy, amit „Fráterek mezejének – Fratersko polje” neveznek, ahol a Dubrašina patak ered. Ez a mező, a cirkvenicai ferencesekre emlékeztet, mivel valaha az ő tulajdonuk volt.

Grizsanétől északra, a Kobiljaki erdőség nyúlik el, mely egészen a licsi területekig ér el. A számos, Grizsane és Lics közti suvadásairól ismert. 


---/---


* A helybéliek azt mesélik a grizsanei várról, hogy még a görögök és a rómaiak építették. Mégha ez nem is így van, e legenda akkor is a vár és települése régiségéről tanúskodik. Mindenképpen sokkal régebbi, mint azaz az első híradás, mely Grizsane létéről szól. A vinodoli vármegyével együtt, 1225-ben, Grizsane is a vegliai Frangepán hercegek tulajdonába került. Az első írásos emlékben, melyben a Vinodoliak 1288-ban összeírták a szokásjogaikat, „Grizsnek” említették. Ezen a gyűlésen Grizsanét képviselte: Ljuban és Péter atya, Domjan százados, továbbá Dunat, Dragoljub és Vidomir Vučić. Ahogy az előbbiekből látható, Grizsanéből két pap, egy százados és a herceg várbeli szolgái voltak jelen [1]. 

A vegliai hercegek, Frigyes, Duim és Anzs fia Vid idejében, 1323-ban, a Grizsane melletti Belgrádban összeírták a grizsanei és a belgrádi körzet, Szopalj mezei (Sopaljsko polje) földjeit. Ez eseményen, mind három körzetet „egy, egységnek” nevezték, melyen Grizsanét, egy „nagy tiszteletű úr”, a grizsanei Budich képviselte. Még ez évben egy félelmetes földrengés is történt, melyben a grizsanei vár is karokat szenvedett el, mivel abban a levélben, melyben erről írtak, azt állítja, hogy a „vár, romba dőlt” [2] . 

Grizsane egy évszázadon át maradt a Frangepánok kezén. Szinte minden olyan gyűlésen találkozhatunk velük, melyeken a vinodoliak tanácskoztak. Így a vinodoliak 1395-ös körzeti gyűlésen, melyen néhány büntető és peres ügyet rendeztek le, 1437-ben ott ültek a bírósági ülnökök között, a bakariak és a hreljaniak közti perben, melyben a grizsanei Mahonoch Jakab volt a bíró [3 ].

A 14. század vége felé és a 15. század első három évtizedében, Grizsane tulajdonosa a hatalmas vegliai Miklós herceg és bán volt. Az ő 1432-es halála után, Vinodol tulajdonosai a fiai lettek, akik 1449-ben Modrusban felosztották maguk között atyai örökségüket. Az osztozkodásnál ez a rész, Ozaly, Ribnik és Grizsane váraival együtt Frangepán Miklós hercegre esett, míg Kotor más várakkal együtt Frangepán Mártonnak jutottak. Ezért láthatjuk már ugyan ezen év december hónapjában, hogy Frangepán Miklós herceg a jogait Grizsanében gyakorolta, egy a grizsaneiek, belgrádiak és drivenikiek közti, marhaelhajtási perben, melyeket a drivenikiek hajtottak el először. 1450-ben a grizsaneiek pereskedtek a kotoriakkal, Drinin földjeiért, melyben a vinodoli Novi bírájának szerepében, Frangepán Miklós bán osztott igazságot, kimondva ítéletét, a földek és a legelő megosztásáról [4].

Frangepán Miklós herceg adta oda Grizsanét, a Szt. Margit rendi apácák zárai kolostorának, akiktől Frangepán Márton vette vissza úgy, hogy már 1455-ben Grizsane tulajdonosaként említették meg, káplánjával, Gergely atyával együtt [5]. Ezután Frangepán Márton herceg lett az egész grizsanei, kotori és belgrádi járás ura, egészen a tengerpartig és Cirkvenicáig Frangepán Márton nagyon vallásos ember volt, ezért sokat adományozott templomoknak és kolostoroknak. Már 1462-ben odaajándékozta a cirkvenicai pálosoknak Belgrád faluját [6].

Egy Noviban, 1474. december 17-én írt adománylevélben, Grizsane falu egészét, a terszáti Boldogságos Szűz Mária templomnak adományozta [7]. Ezen adományát, 1478. augusztus 16-án megújította, sőt a terszáti kolostornak tett alapítványként Kotor falvát is hozzátette [8]. Ezzel teljességében teljesített bátyjának, Miklósnak azon akaratát, hogy Grizsane az egyházé maradjon úgy, ahogy elképzelte, amikor az apátság apácáinak adta.

Már a következő esztendőben meghalt Frangepán Márton gróf és a báni tisztség Veglia (Krk) szigetével együtt Frangepán János grófé lett, továbbá ezek mellé még birtokba vette a vinodoli várakat is. Mátyás király, szintén a maga részére kívánta elfoglalni ezeket a várakat, mivel egyedüli örökösének nyilvánította magát (miután Márton fiúörökös nélkül halt meg), ezért János ellen küldte kapitányát, az egykori bánt, podmanicki Magyar Balázs zenggi kapitányt, akihez a raguzai Zsunjevich Maroj is társult. Ők kiűzték János herceget Vinodolból, amiért Novi és Bribir várait a király, Zsunjevichnek adományozta. Zsunjevich Grizsanét is elfoglalta, elragadva a terszáti kolostortól. 

Miután Zsunjevich Maroj meghalt, Grizsanét továbbra is fivére, Jeromos tartotta meg, ami ellen a terszáti ferencesek, 1486-ban, panaszt emeltek a Horvátországban idegen, Bod Gáspár király biztos előtt, Grizsanéért. A képviseletüket a rakovicei Horvát Márton látta el, ám Zsunjevich Jeromos állította, hogy Grizsane a bribiri jószág tartozéka, amit az ő bátyja, Maroj kapott zálogba a királytól, erre a ferencesek képviselője, Frangepán Márton gróf adományára és a terszáti kolostor más királyi privilégiumaira hivatkozott, melyben Frangepán Márton gróf minden a kolostornak adott adományát megerősítették. Zsunjevich semmi módon sem tudta bizonyítani állítását, ezért Bod megbízta Péter zenggi kapitányt, hogy a terszáti ferenceseket vezesse be Grizsane birtokába [9]. Úgy tűnik, hogy ezután Zsunjevich Grizsanéből, Noviba és Bribirbe vonult vissza, habár látható, hogy a Grizsaneieknek, továbbra is volt valami féle kötelezettségük Zsunjevich felé, ugyan is őket terhelte a szőlőinek a megmunkálása. Zsunjevich egy 1490-es adománylevélben, melyben némi szőlőket adott a cirkvenicai pálosoknak, az is látható, hogy azokat még fivére Maroj ígérte nekik [10]. 

Az 1493-as udbinai csatavesztés után, a modrusi püspök a káptalannal Vinodolba menekültek úgy, hogy a káptalan tovább menekült Grizsanébe és Belgrádba. Mátyás király halála után, Frangepán Bernardinhez került a grizsanei vár tulajdonjoga is, miután már 1481-ben apjával, Istvánnal megerősítést kaptak egyes vinodoli váraikra. Bernardin herceg a továbbiakban Grizsane elvitathatatlan ura maradt, egészen 1529-es haláláig, a javait pedig egyik fiúunokája, István herceg kapta meg. A Frangepánok fölötti gyámkodást, I. Ferdinánd király vette át. A vinodoli javaikat akkoriban idegenek igazgatták, köztük Katzianer János is, aki akkoriban vinodoli kapitányként teljesített szolgálatot. Grizsane kikötője, a Vinodol folyó torkolatánál mindig is Cirkvenica volt; a folyó öble még biztonságosabb volt. 

1534-ben, Zadranin Jeromos, fát és sót szállított Zenggből Terszat felé, amikor is egy kegyetlen vihar elől, a Cirkvenicánál lévő folyó torkolatába menekült, ahol is horgonyt vetett. Miután a Frangepánok grizsanei jobbágyai meglátták ezt, zsákmányul ejtették a hajót, és az árúját, Péter szolga a tengerészekkel a várba szállítatta, mivel tilos volt a kereskedés Zenggel. Ez alkalommal négy cirkvenicai szerzetes is elesett. Zadranin Jeromos ez miatt panaszt tett a királynál [11], ám nem tudni, hogy az hogyan zárult.

Frangepán István hercegnek sok idő kellett ahhoz, hogy megszabaduljon a gondoskodó védelemtől és segítőitől, hogy maga irányíthassa atyai örökségét. Miután rokoni kapcsolatba lépett Zrínyi Miklós herceggel, 1544-ben szerződést kötött vele arról, hogy egyesítik javaikat és azokat kölcsönösen öröklik. Frangepán István herceg és leánytestvére, Zrínyi Katalin közti, 1550-es birtokmegosztás alkalmával, a báty némi javakat átadott ugyan, ám Vinodol déli részét Drivenikkel, Grizsanével, Bribirrel és Novival megtartotta azzal, ha utód nélkül halna meg, ezen birtokok is Katalinhoz kerülnek. Ezt az osztozkodást és a benne meghatározottakat 1562-ben megújították, unokaöccsei, a Zrínyi hercegek, Miklós, Kristóf és György előnyére, amit végül is Frangepán István, az 1572-es végrendeletében szentesített [12]. Frangepán István herceg halála után, nagyon kevésbé törődtek a grizsanei vár biztonságával, mivel már 1563-ban is szinte felszerelés nélküli és nagyon gyengén erődített volt annak ellenére, hogy fenyegetve volt a török veszélytől. Ezért Lenkovich tábornok is azt indítványozta, hogy bontsák le [13], ám ezt nem hajtották végre. A Zrínyiek hosszú és számos pereskedése a többi Frangepánnal, különösen annak terzsáci ágával, kissé alkalmatlan időben jött, ám a Zrínyiek ezt is lerendezték azzal, hogy a Frangepánok terzsáci ágának, átadtak néhány várat.

Mielőtt belekezdenénk Grizsane múltjának ismertetésébe, röviden megmagyarázzuk a grizsanei jobbágyok urukkal szembeni lehetőségeit és viszonyait. Ugyanazon a napon, 1544. február 01-én, amikor Zrínyi Miklós és Frangepán István megállapodtak a javaik egyesítésében, rendezték a grizsanei jobbágyok velük szembeni viszonyait is, nem az úrbérit, hanem maguknak, a jobbágyoknak a különféle panaszait. A grizsaneiek a panaszukban nagy erővel panaszkodtak, a Frangepán javakat irányító, Gusich Iván kapitány önkényeskedéseire. Szerintük minden nehéz kézimunka és adó őrájuk hárult. Továbbá olyan újításokat vezetett be, melyek soha sem tartoztak a kötelezettségeik közé, úgyhogy kétségbeesésükben már világgá akartak menni. A különböző ősi és igazságos adók mellett, természetben és munkával is adóztak és még szénát is kellett adniuk, amikor pedig a várban építkeztek, meszet is kellett égetniük és a vár körül szőlőt is kellett telepíteniük.

Amikor, 1565-ben Frangepán István „Grizsában” tartózkodott, kiadott néhány könnyítést, a számára odaadott nagyobb baromfikért, majd 1569-ben is kiadott egy olyan utasítást, hogy a szőlőkben végzendő robotért térítést kell adni. A Frangepánok tengermelléki javainak vezetője és kapitánya 1570-ben, Denti Péter volt. A fent említett adókat, maguk a Grizsaneiek és a Belgrádiak is megerősítették, 1570-ben, Muzsinich Gáspár grizsanei százados, Antal belgrádi bíró és Bodinich György százados által. Az, ez utáni években a grizsanei kapitány, Lekarich Ferenc volt. 

Ekkoriban rendezték, a cirkvenicai kolostor, kotori jobbágyainak a grizsanei várral szembeni kötelezettségeit is. 

Többek közt a várnak őröket is kellett adniuk, valamint hadra kellett kelniük, amikor ellenséges támadás készült [14]. A Zrínyi fivérek tehát így lettek Grizsane urai. Miután, 1603-ban meghalt Zrínyi György, a javainak irányítását Zrínyi Miklós vonta magához és 1605-ben újból rendezte a grizsaneiek adóját. A várnak, 500 libra készpénzt tartoztak fizetni. Az adók alól mentesítették Mirosich Ferencet, Klekovichot, Lukarich Ferencet, Anszetichet és Barich atyát. Az adó ekkoriban állt egy marhából adandó, šuljnak nevezett adóból, némi búzából, a borból adandó „potoknak” nevezett adóból és évi egy nap robotból. Ezen kívül, meg kellett művelni az uradalmi szőlőket, és mészárszékeknek is kellett adniuk a várnak, minden leölt állat után fejadagot [15].

A grizsanei és a belgrádi kanonokoknak, saját szőlőjük is volt, mely után a „potoknak” nevezett boradót kellett adniuk a várnak. A „potoknak” nevezett boradó alól, a fent említett Zrínyi György fia, Zrínyi Miklós, adott mentességet, 1612-ben [16]. A grizsaneieket így kormányozták, Miklós 1925-ös haláláig, illetve míg, meg nem osztoztak fivérével, Györggyel, jóllehet azt 1624-ben, már elviekben meghatározták, amikor a vinodoli várakat két csoportra osztották, az elsőben Grobnik, Bakar és Gerovo volt, a másodikban Hreljin, Drivenik, Grizsane és Bribir volt, melyekbe kívánsága és választása szerint ifjabb György herceget ültették bele [17]. 1626-ban, aztán id. Zrínyi György is távozott az e világból. 


Miután a Zrínyi fivérek, elfoglalták a javaikat és felosztották azt maguk között, a szőlőbirtokaik azonban együtt maradtak. Az 1649-es, újabb osztozkodáskor, Grizsane a többi tengermelléki javakkal, Péter herceghez került, aki a várat meg is tartotta, míg egy utóbbi szerződés alapján, 1665-ben, fivérének át nem adta.

A grizsaneiek és a likai vlachok között, egy hatalmas pereskedés tört ki, a „Griska völgynek” nevezett kaszálórét miatt. Erre az, az ötlete támadt Zrínyi Péter és Miklós likai szolgáinak, Milovac Miklósnak és Milojkovich Györgynek, hogy 1638. augusztus 22-én, ezt a vitát úgy rendezik le, hogy pontosan kijelölik a határt, ameddig a „grizsaneiek tulajdona” és rendelkeznek is vele, míg „uruk akartját bírják” Ezután ahogy a grizsaneieket, úgy a likaiakat is 50-50 rhénus forintnyi büntetéssel fenyegették meg, ha átmennének a megyén, legyen az, kaszálás, vagy legeltetés [18].

A szerencsétlen sorsú Zrínyi Péter bán, még végig kísérhette javainak széthullását. Úgy tűnik, hogy a grizsanei vár, már Zrínyi Péter életének vége felé is, nagyon lepusztult állapotban volt, és bizonyára ez volt az oka annak is, hogy ezen a birtokának gazdálkodásából nem volt jövedelme, mivel azokat a valamikori jobbágyai, elidegenítették. Ám ennek ellenére Gizsanét is, akárcsak a többi javait, a kamara elkobozta.

Már 1670. június havában egy bizottságot indítottak, melynek biztosai, június 27-én érkeztek meg a „városba és a kastélyba”, hogy az elkobzott grizsanei javakat, a vinodoli és zágrábi vármegye közt felosszák és végrehajtsák az elkobzást. A várhoz ekkoriban 360 jobbágy tartozott, akik évenként 200 forintnyi jövedelmet adtak, továbbá pénzben 25 forintot, aztán 150 mérő „bödönnek” is nevezett bort és értékben ugyanannyi škudát(?). Ezen kívül évente kellett még adniuk, 165 mérő (méter) búzát és még némi adományt 20 forint, értékben. A halászatért is fizetniük kellett évente 10 forintot. A bizottság élére, a kamarai szolgálatban lévő, Kukuljevich Andrást állították [19 ].

Természetesen itt is idegenek fosztogattak, amikor értesültek Zrínyi szerencsétlenségéről. Gall zenggi kapitány, a tisztjeivel és katonáival, aztán Kuhacsevich Antal (Ante Kuhačević) és Laszkarin Mihály (Mihalj Laskarin) Otocsácból, Szkragyanin András (Andrija Skrađanin) és Pajen Mihály (Miho Pajen) Ledenicából, elraboltak mindent, amit lehetett. Elhordták a bort, a kenyeret, a puskákat és a többi ingóságot. Természetesen megemlítjük az elrabolt szakállas puskákat és talján viperákat is. A grizsanei várhoz egy gazdasági épület is tartozott Cirkvenicában, mely különbözőfajta árúk raktáraként szolgált a városi kikötőben. Innen is gall kapitány rabolt el mindent [20].

Amikor a kamara, 1672-ben utasítást a Zrínyi javak összeírására, felbecslésükre és értékesítésükre, a grizsanei vár már, „puszta várrom” volt és csak egyetlen szobája volt „lakható”. 300-350 forintra becsülték. A várhoz ekkor 161 olyan jobbágy tartozott, akik a szokásos robotot adták meg, míg a többi, 125 grizsanei és belgrádi jobbágy közül az egyikhez tartozók a robotjukat a terszáti, a másikuk a cirkvenicai kolostornak adta. A patronátusi jog a várhoz tartozott. A várhoz számoltak még négy szabadost, akiknek katonai kötelezettségeik voltak. A jobbágyoknak évenként 1189 libra bérleti díjat kellett adniuk. A birkákból „nališkének” nevezett adót kellett adniuk, a bárányokból és a gidákból úgyszintén. A borból a „potoknak” nevezett, 177,5 bödönnyi, vagy „szpudnyi” adót adták, a barmokból 58 „öreget”. A várhoz tartozott a „Knežijának” nevezett szőlő is. Az útvámra 146 librányi jövedelmet számoltak. A várban egy kastellánus (várnagy/tiszttartó) is volt. A fentiekkel számolva, ennek a jószágnak, 14.772-21.224 forintnyi értéke volt [21]. 

Grizsane az a része volt a Zrínyi jószágoknak, melyet a kamara a megboldogult Zrínyi Miklós bán fiának, Zrínyi Ádámnak rendelt, majd újra kamarai irányítás alá került.

A kamara irányítása alatt, nehéz napok virradtak Grizsanére. A kamarai megbízott különböző és szokásban nem lévő adókat és kötelezettségeket kényszerített ki. Ezért aztán1672-ben a grizsaneiek, panaszt tettek a kamara bakari megbízottja előtt és kérelmezték, hogy erősítse meg privilégiumaikat, amit még Frangepán István, valamint Zrínyi Miklós és György adott nekik [22]. 1691-ben, a grizsanei plébános, valamint a belgrádi Muzsevich Máté (Mate Mužević) plébános kihirdette, hogy minden szombaton misét kell tartani, mint azelőtt a Frangepánok és a Zrínyiek idejében, ahogy az régen is szokásos volt [23].

Miután, 1691-ben Zrínyi Ádám odaveszett, a Zrínyiek minden java végleg a magyar kamarához került, majd miután Zrínyi özvegye, 1692-ben lemondott róluk, ez a birtok is az osztrák kamara kezére került. 

A kamarai hatóság, az irányításának érdekében előírta, hogy Grizsanében egy porkolábot, vagy kapitányt tartsanak. 

Így lett 1675-ben grizsanei porkoláb Marusich Iván (Ivan Marušić), 1689-1708-ig, Kukuljevich Ferenc kapitányt említették meg, 1669-ben, Vitnich Tamás porkolábot, 1699-1723-ig Nikola Biondo kanonoki kancelláriust. 1724-ben, Turismundo de Argento volt a porkoláb, 1736-1740-ig Bogáthy György, 1754-ben, Jaketich Antal (Ante Jaketić) lett a porkoláb, stb.

Arról nincs híradásunk, hogy a Zrínyiek uralma után volt e valamiféle felújítás, vagy javítás a váron. Jelenleg úgy tartjuk, hogy nem volt, hanem a várnak pusztulás lett a sorsa és már a 18. század vége felé, csak egy puszta rom volt. A grizsaneieknek is az lett a sorsa, mint a többi vinodoli alávetettnek, míg meg nem szabadultak az alávetettségüktől és idegen uraiktól, mely egészen a 19. századig eltartott.


1. Monum. Hist. Jurid. (Jugoszl. Akad.) I. 5. oldal. 

2. Šurmin: Act. Croat. I. 78. oldal. 

3. Ua. mű, 99. és 147. oldal. 

4. Ua. mű, 180. és 188. oldal. 

5. Ua. mű, 205. oldal, valamint Fermendžin: Acta Bosnae, 284. oldal. 

6. Šurmin: Act. Croat. 

7. Az évben a grizsaneiek említést tesznek a „szurkálós”  Sztipéről, aki glagolíta írású levelében eladta földjeit Malinanić Imrének (Mirko Malinanić) és Masich Tamásnak (Toma Mašić). Šurmin idézett műve: 273. oldal. 

8. Fermendžin id. műve, 284. és 291. oldal. 

9. Ua. mű, 295. 298. oldal. 

10. Šurmin id. műve, 339. oldal. 

11. Laszowski: Mon. Habsb. II. 188. és 190. oldal. 

12. Vesd össze e könyv többi cikkével. 

13. Lopašić: Act. Conf. III. 431. oldal. 

14. Lopašić: Hrvat. Urbari I. 82-93. oldal. 

15. Laszowski: A Zrínyi hercegek vinodoli javainak urbáriuma (Urbar vinodolskih imanja knezova Zrinskih). 

16. Lopašić: Urbari, 87-87. oldal. 

17. Arch. Com. Sermage II. 123. oldal, driveniki levéltár, Zágráb 

18. A zenggi káptalannak ez a határozata a grizsanei körzet iratainál található. 

19. Rački: Act. Coniur. 579. oldal. 

20. A bécsi hadügyminisztérium levéltárában: 1672. április 3, 26. 

21. Aestiraatio bonorum Zrin.-Frangep. A zágrábi, Állami levéltárban. 

22. N. R. A. valaha a zágrábi Országos levéltárban, jelenleg a Budapestiben. 

23. Ididem fasc. 318. oldal, No. 9. 


/Szatanek József/


Forrás:

Đuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb.

http://www.vinodol.org/uvod_1/lszw/pag/lszw_gri.htm

GPS: É 45° 12.161 (45.202686)
K 14° 43.098 (14.718307)
Bakonybél - Monostor
Új feltöltések, frissítések
15JúnCsesznek - Vár
12JúnBarcarozsnyó - Vár
04JúnMalajesd - Vár  ▪  Döbrönte - Vár
03JúnZalaszántó - Tátika
23MájSzelindek - Vár
22MájKarakó - Vár  ▪  Bükkábrány - Temető
21MájZalaszegvár - Ókarakó
Ajánlott látnivalók
Szaplonca, Stupčanica
Veliki BastajiSzaplonca, Stupčanica
Keresési előzmények
Grizane - Grizsane-Belgrad