Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

BribirHorvátországHorvát-SzlavónországModrus-Fiume vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép

Bribir története:

„…Bribir [24] is adott küldötteket a vinodoli törvények megalkotásához. Ez is egy olyan Frangepán vár volt, mely házasság útján egy rövid időre a Cillei hercegek kezére került, a Frangepánok birtokosztozkodásakor a vár Mártom hercegre esett. 1480-ban Mátyás király a várat Magyar Balázs zenggi kapitány alá rendelte, tőle Zsunjevich Maroj vette el, aki utóbb a vár ura is lett, ám a XV. század végén újra a Frangepánok kezén volt, majd a birtokegyesítési szerződés alapján a Zrínyi grófok lettek a tulajdonosai. Sorsában ugyan azt élte meg, mint a Grižane vára.

A zágrábi Régészeti múzeumban található meg az a glagolita feliratos kőlap, mely azt mondja el, hogy a várat (kastélyt) Bernát herceg átépítette 1527-ben. A még pár évtizede is egyben álló a bribiri kastélynak, mostanra csak egy kisrésze maradt fenn. A kastély nagy részét a leánynevelő iskola felépítésekor rombolták le, 1878-ban, a másik részét, 1891-ben a körzeti hivatal épületének felépítésekor. Rendkívül szépen és gondosan építették fel a város öregtornyát (négyszögletesre): az egyik elfalazott kapuja fölé az Anno dni M C C C I I és egy értelmezhetetlen glagolita szöveget vésték (203a. ábra). A kastélytól kiinduló falak az egész óvárost körbevették.

24] Klaić: A Frangepánok, 56. oldal…” 


---/---


Engel Pál adatai szerint: Castrum. Frangepán Márton halálakor, 1479-ben a királyra szállt.


---/---



Bribir mai állapota:


A város erődítései 2002-benés 2008 júniusában is megtekintésre kerültek. Az óvárosban található Frangepán/Zrínyi kastélynak már csak a keleti fala áll, az is csak az első emelet magasságáig, a városfal részeként. A kastély többi része az egykori iskola zárt tömbjében rejtőzik, így elmondani róla már semmit sem lehet. Az óváros erődítéseiből egyedül az északkeleti részen található városfal és négyzetes tornya maradt fenn, de az utóbbi időben a 19. szd. végi pártázatát elbontva (2005-2006), azt is egy üvegtetős kilátóvá alakították át. A többi védelmi elemet mára elbontották, vagy a jelenlegi házakba építették be. A városka déli része teljesen újépítésű, de a templom környékén számos épületrom található, melyek állapota az utóbbi hat évben sem változott, s a sorsuk is bizonytalan.

A fentiek miatt, Bribir felkeresése külön úti célként nem javasolt, de Drivenik, Grizsane megtekintése után egy félórás sétát megér. 

/Szatanek József/ 

---/---


Bribirről bővebben: 

Emilij Laszowski Bribir Bribir topográfiai leírása – Bribiriek az 1288-as Vinodoli törvények megalkotásánál – A Frangepánok, mint Bribir legrégebbi urai – Bribir a Cillei hercegek tulajdonában, 1400-1422. – Frangepán Miklós herceg, 1422-ben újra elfoglalja Bribirt – Bribir, Zsunjevich Maroj tulajdonában, 1480-1490. – Frangepán Bernárdin herceg, 1524-ben megszállja Bribir és templomának falait – Bribir örökösödési szerződéssel a Zrínyi hercegek tulajdonába kerül, akik 1670-ig meg is tartják – A király Bribirt, 1732-ben, bérbe adja Danilo Bertolio-nak, majd unokaöccsétől 1768-ban, a kamara visszaváltja – Bribir a bakari kastellánusok irányítása alatt.

Horvátország történelmében jól ismert a Bribir név, különösen a dalmáciai Bribiré, ahol a hős bribiri Subichok leszármazottjainak, a későbbi Zrínyi grófoknak a bölcsője ringott. A Bribir név Boszniából ered, de a harmadik ilyen nevű település, pont Vinodolban található és következőkben erről éppen erről lesz szó. Bribir, a Vinodolt Noviból Barakrig átszelő főút mentén fekszik. Novitól való távolsága 4,8 km, Cirkvenicától 8,2 km. A cirkvenicai járáshoz tartozik, a lakossága 350 fő és Vinodol egyik kitüntetett helyisége.

Bribir a territóriumának a közepén, egy 145 méter magas hegyen fekszik. Valaha az egész falakkal és tornyokkal volt övezve, melyek maradványai jelenleg is jól láthatók. Nagyon biztonságos település volt. A városkát nem csak a szomszédságában lévő két hegy védte, az egyik északon, a másik délen, hanem az is, hogy a bribiriek, mindahányan a falakon belül laktak, míg a jószágaikat kívül őrizték, melyeket ellenséges támadás esetén, szintén a városba tereltek. Miután a vészterhes idők elmúltak, sokan a környező mezőkön építették fel a házukat, de úgy, hogy kicsiny lakásuk azért a városban is megmaradt. A városkapukat minden éjjel bezárták és mindig éber őrség, vigyázta. A városkapuknál, mint ahogy a „kastélyban”, egészen 1809-ig ágyúk voltak elhelyezve. Hogy az ágyúkat nehogy lefoglalják a franciák, átszállították őket valahova Magyarországra, ahonnan aztán sohasem kerültek vissza.

A régi okiratokban, Bribirt gyakran „varoš-nak” és „grad-nak” nevezték, míg ezzel szemben az itteni várat „kastélynak”. Ezt állította róla Frangepán Bernardin herceg is, amikor Arbanasz Ivánt (Ivan Arbanas) szabad és nemes embernek kiáltotta ki: „Megparancsolom saját hivatalomtól fogva, hogy adjanak neki minden napra porciót a Bribiri városban (itt grad) lévő kastélyomból”. Ezután Frangepán István és Zrínyi György adott ki egy nyílt oklevelet a Szusich és a Baresich (Sušić, Barešić) családnak, melyben ez állt: „a mi birtokunkon, a mi Tengermelléki Bribir városunkban (itt varoš)”.

Bribirben van egy iskola, egy járási hivatal (općina) és egy gyönyörű Szt. Péter Pál bazilika is, benne több oltárral. A főoltárt, M. Brodnik (1842.), Szt. Péter képe díszíti, de van itt egy Szt. Antal kép, Renis-től (1793.), egy „Jézus az apostolok lábát mossa” kép, Thys-től és vannak még más, meglehetősen jó képek is. A templomban több feliratos síremlék is van. Az építmény homlokzatán van egy feliratos tábla, miszerint, 1524-ben, Frangepán Bernardin idejében állítatták, de vannak más, újabb feliratok is. 

A templom régiségei közül, egy jócskán aranyozott ezüst keresztet érdemes kiemelni, amit egy bizonyos Milon mester készített, még Andicsich György (Jurak Andričić) castaldus idején, 1491-ben. A harangtorony harangja, 1411-es, de még vannak még más értékes templomi edények és ruhák is. Állítólag ennek a templomnak voltak a legbecsesebb értékei az egész Tengermelléken. Egészen II. József császár ideéig, a templom plébánosai közül, heten lettek a modrusi káptalan kanonokjai. Magában a városkában, még két régi kápolnácska is van, a Szt. Antal és a Szt. Pál remete kápolnák. A parókia régiségével szintén ideillik. A városka házai között, nagyon sok régi is van, olyik-másik glagolita és latin felirattal. Így Kaliman kanonok házán glagolita felirat van 1516-ból, Bassana-Kukuljević házán egy egész sor emlékfelirat van a Bassana családról kőbe faragva. A városka északi oldalán egy erős kastély állt, a déli oldalát pedig kettős fal övezte. Hosszú keskeny főtere volt, a város felé néző részén volt az iskola, utóbb járási hivatal. A újabb időkben a városnak ezt a részét elbontották és egy épületet emeltek az iskolának és a járási hivatalnak. Az egész várkastélyból ma már csak egy négyzetes torony és némi, vastag védőfal áll. A torony kétemeletes, a járási hivatalra néző oldalát egy mára elfalazott ajtó törte át, egy kő támpillérrel az aljában, melyre valaha egy tornác támaszkodott, amin a toronyba lehetett jutni. A felső szinti ajtaja feletti ajtószemöldök alsó részén az E. D G P glagolita betűs felirat, a kőből kirakott ívén az ANO DNI MCCCII felirat van. A betűk közti csillag teljesen megfelel a vegliai (krki) Frangepán hercegek ősi címerében található csillagnak. A felirat értelmezése homályos, talán Frangepán Duim hercegtől származik. Ezen a tornyon, a külső fal mellett, a földszinten még egy ajtó van. Ez az ajtó újabb és egészen biztos, hogy a fent említett, feliratos ajtó elfalazása után készült. Az ajtónak kőből készült ajtószárai vannak, a felső részén pedig egy ráccsal ellátott ablakocska van. Mind a földszint, mind az emelet helyiségei szűkek, a földszinten három szűk szoba van, a valamikori börtön, míg a második szint szobái boltozottak. A torony és az iskola között, a városházának épülete állt, amit 1900-ben teljesen lebontottak. Azt nem tudni, hogy maradt e fönn kép abból az időből, amikor a kastély még épen állt. 


A bribiri vár tornyának elfalazott kapuja feletti felirat.

Bribir környékén nagyon sok és jó minőségű ivóvíz található, de a legjobb vize, a kastély alatti Orih forrásnak van. Nagyon kellemes és szép séta tehető, az érdekes „Bribiri barlanghoz” (Bribirski peć), melyről sokan mesélik, hogy a hajdukok (haramiák) hatalmas kincset ástak el ott. Bribir nevezetes a különféle gyümölcseiről is, melyeket messze földön árulnak, mint ahogy minőségi és finom borairól is. A Bribir környéki magas hegyekben, különösen a Viševaci hegyben, régen nagyon sok vadállat élt, úgymint medve, szarvas, nyest és hód. Igaz, hogy a Bribir környéki földek kövesek, ennek ellenére meglehetősen termékenyek, mivel öntözésükhöz van elegendő víz.


---/---


* A régi történészek úgy tartották, hogy Bribir igen ősi település. A feljegyzések úgy tartják, hogy Bribir a rómaiak ősi Assesia nevű városa, a japodák városa volt, ahol prokonzul székelt. Ezt a várat Ptolemaiosz és Plinius is megemlítette, sőt Schönleben is Bribirben kereste Assessiát [1]. És csakugyan, a tengerhez közeli Szt. György kápolna feletti hegyen, még ma is egy ősi ismeretlen város, régi falainak nyomai találhatók, melyekről a helyiek azt mesélik, hogy a görögök és a rómaiak építették. 

Akárhogy is volt, nekünk az, kedvesebbnek és megbízhatóbbnak tűnik, hogy Bribir valójában egy ó horvát település volt, amit már igen régen megemlítettek a máig fennmaradt írásos emlékek. Bribir, az ó horvát, vinodoli nemzetségi megye rész volt, mely már vármegyeként (fejedelemségként/hercegségként?), a 13. század elején, a vegliai hercegek, majd leszármazottjaik, a Frangepánok kezére került. Egészen biztos, hogy már ekkoriban, a település mellett állt egy vár is, amit a herceg nevében, egy „százados” irányított. Az ismert, 1288-as „Vinodoli törvények” megalkotásánál, Bribir képviseletében, Dragoslav főpap, Bogdán pap, Zlonomer és Jurislav Gradenić századosok voltak jelen [2].

Az egész Frangepán család fejének, Duim hercegnek az idejében, Bribirt az egyik rokona (nagyatyai unokafivére), Frangepán Anzs tartotta a kezében, ez abból az 1309-es határozatból látható, melyet az egyik „segédtisztje”, bribiri Hrank, a ledeniceiek és a novigrádiak (Novljani) közti per bírájaként hozott, egy bizonyos Žlemišlja nevű földek megosztásáról. Még ugyanebben az évben, a bribiriek is pereskedtek a novigrádiakkal, a birtokaik közti megyehatár megállapítása miatt. A bíróság, Novi városának „szálájában” ülésezett, a herceget egy másik „segédtisztje” egy bizonyos Sutko nevű szolgája képviselte. Természetesen, Bribir és Novi „jó emberei” is megjelentek a bíróságon, akik rendezték a megyehatárokat, ám a Bribiriek elvesztették ezt a pert. Természetesen a novigrádiaknak ítélték a vitatott földeket, de 100 aranynyi büntetést helyeztek kilátásba annak a félnek, amelyik a jövőben megszegné az ítéletet [3].

Frangepán István leányának, Erzsébetnek, Cillei Frigyes herceghez történő férjhezmenetelével, Bribir, a Cillei hercegek kezére került [4].

Az 1412-es esztendőben, Frigyes herceg el akarta néhány tengermelléki várát zálogosítani a velenceieknek, ám a Velencei köztársaság nem fogadta el a herceg ajánlatát. Frangepán Miklós, Erzsébet halála után, visszavette Bribirt a Cillei hercegektől [5].

Bribir ezzel, újból a Frangepánok tulajdona lett, úgyhogy 1428-ban, már Frangepán Miklós herceg erősítette meg a cirkvenicai pálosok jogát arra, hogy Jesenovi és Crnina kereskedelmi illetékeit begyűjtsék. A bribiri nemesek azonban mentesültek a kereskedelmi illeték alól, így az a saját vagyonukat gyarapította [6].

Bribir visszavételéért, aztán a Cilleiek hosszan keresték igazukat a király előtt. Frangepán Miklós, 1432-as halála után, a Cilleiek a pereskedést a fiak ellen folytatták tovább. Mindkét fél, már előre elismerte a király döntését, aki 1435-ben olyan határozatot hozott, hogy a vitatott várakat a Frangepánoknak vissza kell adnia a Cilleieknek [7]. Noha az átadás napjáról is döntés született, de tény, hogy Bribir és a többi visszaadandó vár továbbra is a Frangepánok tulajdonában maradt.

Vindol 1437-ben Frangepán István tulajdonában volt, ekkor egy bakariak és a hreljiniek közti határvita perében, nagy tisztelettel megemlítődött egy Rosze nevű bribiri lovag neve is, aki biztos, hogy igen elismerésreméltó ember lehetett, mivel a perben bírósági segédtisztként volt jelen. Az 1445-ös esztendőben, megemlítették a bribiri Stričić Mavro fia Lukácsot, akire végrendeletében, Toma Partinić bribiri pap, némi birtokot hagyományozott; 1447-ben, a crikvenicai pálosok a rendjükbe fogadják a bribiri Dokšin fia Istvánt és fiait, Ivánt és Pétert. Ez időben a bribiri „hajós” pap, György volt, majd e tisztet a Maurović család viselte [8].

A Frangepánok 1449-es birtokmegosztásakor, Oklics (Okić, Starigrad, Novi, Kotor, Bakar és Terszat (Trsat), valamint Zengg (senj) és Veglia (Krk) egy része, Frangepán Mártoné lett, aki még ugyanezen évben Bribirbe hívta alispánját, Jakovčićot és Kersula nevű századosát [9]. 

A gyermektelen Frangepán Márton a várai zömét Mátyás királyra hagyta, azzal, hogy halála után szabadon rendelkezhet velük [10, 11]. 

Frangepán Márton 1479-ben halt meg, ezért fivére János, erőszakkal elfoglalta Vegliát, Bribirt és Novit, ám nem sokáig tarthatta birtokában, mert Mátyás király zenggi kapitányával, Podmaniczky Magyar Balázzsal visszafoglaltatta az elbirtokolt javakat, akit egész Vinodol és Novi kapitányává tett (1480). [12] A Bribirt is irányító Magyar Balázst, a zenggi kapitányság tisztjében, raguzai Zsunjevics Maroje kapitány követte, akit már 1480-ban is kapitányként említenek, majd ő lett Novi és Bribir kapitánya is. Hogy milyen hosszan bírta Maroje Bribirt azt nem tudni, de hívására hamarosan fivérei is, Miklós és Jeromos is a vidékre jöttek. Az biztos, hogy a Zsunjevicsek adományként megkapták Bribirt, mert 1481-ben Mátyás király visszaadott néhány vinodoli birtokot Frangepán István grófnak és fiának, Bernátnak, de ezek között Bribir nem említődött meg. 

Zsunjevics Miklós 1490-ben még Bribirben van, de nem sokkal ezután, már Frangepán Bernáté Bribir, sőt 1499-ben saját várnagyot (Budisics Gáspár) tart benne. Az időközben Raguzába visszatért Zsunjevics, még 1502-ben is II. Ulászlónál keresi igazát a Frangepán Bernát által elvett javak miatt, de hiába. Bernát 1524-ben felépítteti a bribiri plébániatemplomot, majd 1525-ben a várban is építkezik, amiről egy glagolita feliratos kőtábla tanúskodik [13-16]. 

Frangepán Bernát gróf egészen haláláig (1527.) a kezében tartotta Bribirt, majd hatalmas vagyonát unokái, Fernánd gyermekei, István és Katalin öröklik meg [17], de a javakat kiskorúságuk végéig, I. Ferdinánd király megbízottjai irányították. Bribir várnagya 1530-ban, Veszlarics Ferenc volt [18]. 

Miután Frengepán István átvehette atyai jussát, örökösödési szerződést kötött sógorával, Zrínyi Miklóssal, mely által Bribir is a Zrínyi grófok (Miklós fiainak, Györgynek, Miklósnak és Kristófnak) kezére került… [19-21].

A Zrínyiek vinodoli javainak irányítója 1599-ben Csikulin Lajos lett, akit nem sokára fivére, Csikulin Gyula követett. Ebből az időből egy részletes urbárium is fennmaradt [22].

Gróf Zrínyi György halála után, Csikulin Gyula lett a Zrínyiek teljes tengermelléki javainak kapitánya és irányítója, s az is maradt Zrínyi Miklós és György alatt is [23]. Ám a tulajdonosok idővel megnehezteltek Csikulinra, s megfosztották tisztségétől, amiért Csikulin 75.000 forintnyi kártérítést követelt, míg végül 10.000 forintban meg is egyeztek. Az egyezség szerint, Csikulin zálogba kapta Grobnik és Bribir várát is [24] Zrínyi Miklós és György halála után, a javakat Miklós fiai, Miklós és Péter örökölték, de a Csikulin Gyulával kötött egyezséget ők sem hajtották végre, sőt Csikulin fia, Ferenc báró sem juthatott a nekik elzálogosított várak birtokába, így azokat továbbra is a Zrínyiek birtokolták [25] Zrínyi Péter 1670-es börtönbe vetése után szinte azonnal kifosztották a birtokait, így Bribirt is 1670. június 27-én, Gall zenggi kapitány és Franz Lemberger otoki kapitány, az alájuk rendelt német katonákkal [26]. 

A gazdátlanná vált Zrínyi javakat követelők közt tűnik fel 1672-ben Szrassaldo gróf és Csikulin Ferenc báró is, aki az 1624-es egyezségre hivatkozott [27], de Bribir a kamara kezén maradt. A birtokot bérlő Danielo Bertolio 1744-es halála után, az új bérlő az unokaöccse, Ludovico Bertolio lett. 

Bertolio még ekkoriban is javította az óváros és a kastély erődítéseit, sőt még újabbakat is emeltetett a környéket fenyegető rablók miatt. A várnagy ekkor Petrinjai Péter volt. 

Bribir bérleti jogát, a kamara visszaveszi 1768-ben, amit Ivan Feliks Gerličić fiumei kapitány akart átvenni [28], de nem sikerült neki, így a birtokot a várnagyok vezették tovább, mindenekelőtt Giovanni, Cristoforo Di Francechi, majd Antun Marija de Orebić [29]. Így, Bribir kamarai birtok maradt a bakari kapitányok irányítása alatt egészen 1848-ig, amikor is megalakult a városi önkormányzat. 

[1] Ptolomaeus I, 2. c. 17. — Plinius I. 3. c. 21. — Lud. Schonleben. Annales, [2] Monum. hist. jurid. (Jugosl. akad.) I. 5. 

[3] Šurmin: Act. Croat. I. 75. 76. 

[4] Isporedi članak o Bakru. 

[5] Klaić: Knezovi Krčki. — Thilloczy-Barabas: o, c. I. 258.—259. — Ljubić: Listine VI. 277. 

[6] Šurmin: o. c. 129.

[7] Thalloczy-Barabas: o. c, I. 258. 

[8] Šurmin: o. c. 147. 158. 168. 

[9] Šurmin: o. c. 181. 260. 

[10] Fermendžin: Acta Bosnae 276. 11) Thalloczy-Barabas: o. c. II. 139. 

[12] Ljubić: Commiss. et relat. Venetae I. 47. i dalje. 

[13] Šurmin: o. c. 302. 320. 338. 

[14] Sanudo: Diarii (1499.) [15] Gelcich: Diplomatarium Ragusinum 665. 

[16] Kukuljević: Act. Croat. I. 184. 213. 

[17] Imao je još jednoga nezakonitog sina, no ime njegovo nije poznato. 

[18] Laszowski: Monum. Habsb. I. 455. 

[19] Sladović: Poviesti biskupiah. 

[20] Lopašić: Urbari 384. 

[21] Prijepis u arkivu Jugosl. akademije. — Kukuljević: Act, Croat. I. 261. 

[22] Laszovvski: Urbar vinodolskih imanja knezova Zrinskih 38 [23] Contractus et conventiones fasc. 16. No. 51. u kr. drž. arkivu u Zagrebu. 

[24] Sladović: Povesti biskupiah. 

[25] Starine XXV. 33. 

[26] Rački; Acta coniur. 579. — Conscriptio bonor. Zi.-Frang. 1672. u bečkom ratnom arkivu 3. 26. apr. 1672. Prijepis u mene. -Aestimatio bonor. Zr.-Fr. (Protokol) u držav. arkivu u Zagrebu.

[27] Index resol. reg. U kr, držav. arkivu u Zagrebu, [28] Acta Buccarana B. fasc. 3. invol. 13., fasc. 8. i 10. i fasc. 7. invol. 10. u držav. arkivu u Zagrebu.

[29] Acta Buccarana B. fasc. 4. Inv. 2 

/Szatanek József/


Forrás:

Đuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb.

GPS: É 45° 9.730 (45.162174)
K 14° 45.589 (14.759823)
Várak.hu mobil applikáció