Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Gyöngyöspata, Vár

Anonymus elbeszéléséből tudjuk, hogy " Árpád vezér nagy földet adott Ednek és Edöménnek a Mátra erdőben, ahol az unokájuk,, Pata később várat épített. Az ő sarjadékukból származott hosszú idő után Sámuel király is, akit kegyességéért Abának hívtak." Eszerint tehát a község mellett emelkedő 260 m magas Várhegyen egy kisebb várat épített földből és fából s azt nevéről Pata várának nevezte el.

Miután Pata vezér Taksony idejében élt, igy e vár a 10. század második felének elején épülhetett. Ezt bizonyította Kovács Béla régész vezetésével 1965-ben történt ásatások eredménye is, ugyanis a felszínre került megszenesedett gerendaszerkezetekből, gerendákból, de különösen a vörösre átégetett sánc maradványából megállapítható volt a vár 10. századi keletkezése.

A 120-140 m átmérőjű Várhegy tetejének szélét követve 400 m hosszú sánc húzódott , melynek szélessége 16-17 m és ebből a várárok 4,5 m széles, s mintegy 1.5 m mély volt. Az árok belső oldalától közel 2 méterre emelték az alig 1 m széles, kőből rakott falat, ennek magasságát azonban nem ismerjük. A falhoz csatlakozva találták meg a 2-3 méter hosszú, 20-25 cm átmérőjű, egymás mellé rakott, ezekre keresztbe fektetett és az alsókkal összekapcsolt megszenesedett állapotban lévő gerendaszerkezetet, melyre a vörösre égett sánc került. Feltehetően e vár a 13. században elpusztult, mert a 15. századig nem említik.

A vár alatti község főesperesi székhely volt, melynek 11. századi eredetű templomát Szabó János a Póctetőn 1973-ban feltárta és alapfalait megtalálta. A község és vár történetetét a 11-12. századból nem ismerjük, csupán egy 1275-ben kelt oklevélben szerepel Pata fia Demeter és Pata fia Pata.

Giskra cseh huszita vezér alvezérei, Zagyvafői Andriskó és Urik az 1459-ben "Ligneum in monte castellum " néven említett várkastélyt 1460. április 24-én elfoglalták és azonnal megerősítették. Ez az erősítés azonban csak abból állhatott, hogy a kőalapokon nyugvó várkastélyt palánkfallal vették körül, sarkain pedig fatornyokat emeltek.

A husziták által átalakított, tekintélyes erősségű várban, melyet 1460-ban már "Fortelicium Patha" néven említenek mintegy 600 főnyi lovas és gyalogos katona tartózkodott, akik pusztításaikkal, rablásaikkal állanó rettegésben tartották a vidék lakosságát.

Mátyás király 1460. június 17-én "Datum sub fortelicio Patha" szólítja fegyverbe Szabolcs vármegyét a csehek ellen. A király parancsára ez év májusában Rozgonyi Sebestyén 2000 emberrel, Héderváry László egri püspök seregével egyesülve vette ostrom alá a várat, de a husziták olyan szívósan védekeztek, hogy azt elfoglalni nem tudták. Végül is Mátyás vezetésével sikerült a csehek ellenállását megtörni és a várat megszállni, amely az ostrom során keletkezett tűzvész, majd annak elfoglalása utáni rombolás következtében teljesen elpusztult.

Ezután a romvár és város Losonczy Albert és Gúthi Országh Mihály, 1552-ben Gúthi Országh Kristóf, illetve enek leszármazottjainak birtoka volt 1596-ig, amikor a török foglalta el. 1669-ben Hamvay Ferenc alispáné lett, kinek birtoklása után gyakran cserélt gazdát az uradalom, de a várat többé nem építették fel.

Az 1965. évi feltárás során a felszín alatt megtalálták a kőből, az átégetett földből és fából épített vár keleti szakaszainak részeit, az egykori palánkvár megszenesedett gerendamaradványait, melyet ezután betemettek.

Bóna István vitatja a vár 10. századi keletkezését és a következőket írja: "Pata keltezését / ti. az Anonymus közlésén alapuló századi keltezést/ eleve gyanússá kellett hogy tegye 'népvár' jellege, faluja, a 11. század közepe után épült plébánia temploma és 11-12. századi sírjai, a vár mellé a 11. század végén épült esperességi templom, s az a körülmény, hogy a 12-13. században nem hagyták el. Még Mátyás király is hadakozott a falai közt megbújó huszitákkal, ismert volt, hogy ő rombolta le a várat. Ennél fontosabb, hogy a korai Patavár korát illusztrálni kívánó cserepek 11. és 12. századiak, s éppúgy nem támogatják a 'történeti' keltezést, mint a sánc földjében talált vasszög."

Forrás: Kovács Béla - A gyöngyöspatai vár ásatásai (Arch. Ért. 101, 1974. 235-243) HB 1317