Lelesz, erődített kolostor
Bodrogköz északkeleti szegletében fekszik, közel a Latorcához. Korai utalásokban és okiratokban gyakran szerepel, hogy 1188-1196 között alapították a premontrei rendházat, mely mellett már a 13. század elején létrejött egy lakott gazdaság, major („praedium”). Erről a 1214-ben keltezett, II. András által kibocsátott híres leleszi alapítólevél ad tanúbizonyságot.
A 12. század végén alapított kolostor nemcsak Lelesz, hanem a szélesebb környék történelmének meghatározó intézménye volt a 19. század első feléig. A mongol betörés során a rendház megsemmisült, vele a település is, de a 13. század második felében mindkettő megújult. 1369-ben már mint falu („villa Lelez”) szerepel az okiratokban.
1403-ban – a időközben hiteles hellyé is előléptetett rendházat és a községet. Az 1400-as években ők gyakorolták a kegyúri jogot. Ekkor Lelesz már mezővárosi jogokkal bírt és hétfői országos vásárai közismertek voltak A 16. században a kolostor és vele együtt a mezőváros is, több támadásnak és zaklatásnak volt kitéve. 1527-ben Habsburg Ferdinánd katonái fosztogatták, 1557-ben Perényi Gábor vette be, akitől három évvel később Telekessy, felsőmagyarországi főkapitány foglalta vissza a Ferdinánd-pártiak számára.
Ezek után nem csoda, hogy Bolusich prépost halála után (1567) a szerzetesek elhagyták a rendházat, és így a világi egyház kezébe került. A világi igazgatás több mint száz évig tartott, majd 1697-ben visszaállították a premontreiek státuszát. Visszakapták korábbi birtokaikat, sőt többet visszaszereztek azok közül is, amiket a tatárjáráskor vesztettek el (pl. Királyhelmec mezővárosát vásárlás útján).
A szerzetesek uralma a mezőváros fölött megmaradt 1787-ig, amikor II. József a premontrei rendet is megszüntette, és a Vallásalap kezelte Leleszt egészen 1802-ig, amikor a rendet újra visszaállították, és megkapta korábbi birtokait és jogait, amiket a hűbéresség megszüntetéséig gyakorolhatott.
Bár a helybéliek is gyakran „kastély” néven emlegetik azt a hatalmas épülettömböt, amely a község délnyugati részén, egy kisebb magaslaton helyezkedik el, valójában egyházi építményről, premontrei monostorról van szó. E tanulmányban csupán azért soroltuk be, mert megerősített jellegénél fogva illeszkedik a témakörhöz. Eredete a homályba vész. Egyes források szerint már a 12. század első felében megvolt az elődje, de a hitelesebb utalások keletkezését inkább a század végére teszik.
A csupán 14. század első feléből származó másolatokban fennmaradt nevezetes leleszi alapítólevél bizonyosan 1214-ből eredezteti kiváltságait. A tatárjáráskor a román-stílusú építmény elpusztult, de a 13. század közepén már újraépítették gótikus stílusban. Kápolnája ma is három szintet őriz. Legalul vannak a román-gótikus 13. századbeli maradványok, fölöttük a 14. századi gótikus imaház és végül legfelül a 18. század barokk toldása. A 15 – 16. századokban a gazdag monostor – amely hiteles helyként is szolgált – több támadásnak volt kitéve, úgy a környékbeli, harácsoló nagyurak, mint pl. a portyázó rabló huszita hadak részéről.
1527-ben Serédy Gáspár hadai fosztották ki a kolostort, 1555-ben Bebek Ferenc és fia hadai rohammal vették be. Érthető, hogy e kor prépostjai igyekeztek megtenni olyan intézkedéseket, amelyet a zaklatásokat meggátolják. Ezért, az eredetileg földszintes építményre 16. század közepén emeletet húznak és várszerűen megerősítik: Lelesz - Tudjuk, hogy a leleszi konventnek várrá való átalakítása és megerősítése 1526-1532 között történt, ekkor épültek a konvent és a levéltár biztonságát szolgáló falak és sáncok.
A munkálatokról korabeli okirat is tanúskodik: ... Végül azt jelenthetem őfenségének, hogy a leleszi egyház tisztelendő prépost ura ugyanazon Leleszen levő egyházát és monostorát, mely nincs nagy távolságra kevesdi házamtól és váramtól, a tanácsos urak engedelméből, amint azt mondják, megerősíteni és abból várkastélyt építeni szándékozik. Pedig ez a kolostor sem a pusztítást megelőző időkben, sem azután nem volt megerősített hely, mely erősség őfensége ellenségei kezén nem kis veszedelmet jelentene: s most is ezen prépost úr Perényi Péter pártján áll. Méltóztasson tehát őfensége azt parancsolni, hogy a monostor megerősítésétől áljanak el, és, miként elődeik is, csak szállásként tartsák. Aki pedig ezt nem akarná végrehajtani, adasson át nekem őfenségétől megfelelő utasítással, s én gondoskodom arról, hogy Istennek tetsző bánásmóddal a mondott az üdvös állapotba jusson, s a mondott prépost urat az erődítéstől eltiltsa... Regéc várából április 5 - én az Úr 1543. esztendejében.
A megerősítés úgy látszik nem nagyon segített, mert a 16. század közepén először Perényi Gáspár foglalja el a monostort, majd nem sokkal később a premontreiek is kivonulnak. Ettől kezdve komolyabb építészeti tevékenységről nincs tudomásunk. A 18. század első felében, amikor a premontreiek visszaveszik egykori birtokukat, nagyszabású építkezési munkák zajlanak, melyek során megépül a harmadik emelet és a védműveket is átalakítják. Adjunk szót a korabeli tudósítónak: A klastrom a mezőváros nyugati részén, egy kissé kiemelkedő dombos helyen áll. Az egymás felett elhelyezkedett díszekkel és osztásokkal ékesített négyszög alakú épület rendben két emeletes. Az épület keletre és délre néző részét a Szent Kereszt temploma zárja le. A templomban a prépostokon kívül Alagi Menyhért országbíró, a két Haller Sámuel, Diósgyőr kapitányai, továbbá Dóczi valamint Semsey Ferenc (valójában Sennyey - szerző megj.) van eltemetve. Az utóbbi nemzetségnek - hogy másokról ne is beszéljünk - épített kriptája van. A klastromot erődszerű fal veszi körül, s ezért várnak hiszed. Az egészséges jómódra, a termékeny, de az áradásoknak kitett földekre örömteli kilátás nyílik. A templom hátulsó részét kimagasló torony ékesíti, rajta nyilvános toronyóra. A mai építmény tehát több korszak építkezési tevékenységének nyomait őrzi, de döntően a 18. század első felében került kialakításra. Négyszög alakú tömb, melynek délnyugati sarkához van illesztve a hatalmas gótikus templom. Az ugyancsak gótikus kápolna a tömb szerves része és a keleti szárnyban található. Két északi zömök sarokbástyája eredetileg a 16. század első felében épültek, akárcsak az eredeti bejárat hatalmas de karcsúbb tornya, amelyet 1623-1639. között újítottak fel. A 20. század elején még meglévő terjedelmes, de már csak szimbolikus és alacsony külső vádműveket már elbontották. Az építményt az 1989-es politikai fordulat után a premontrei rend visszakapta. E sorok írásakor egyrészt a jászóvári prépostság egyházi céljait szolgálja, másrészt erdészeti hivatal van benne.
Bogoly János: Kövekbe zárt régmúlt
