Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szklenófürdő, Pusztavár - Teplice vára

Szklenófürdő (Sklené Teplice) 1899-ig Bars-Szklenó, régi híres fürdőhely, amely Selmeci-hegység északnyugati részén fekszik, 15 km-re Selmecbányától. A dél-nyugati határában emelkedik a 629 méter magas várhegy, melynek csúcsát egykor Teplice vára uralta. A település első írásos említése „Topliche" formában 1340-ből származik. Nevének eredete üvegművességre utal. Ipartörténetileg is fontos hely, mivel 1350 körül itt működött a Magyar Királyságban elsőként üvegkohó.

Napjainkban Teplice várának már csak csekély maradványai láthatók. Az É–D-i kiterjedésű vár külső vára az É-i oldalon van, külső falainak csak nyomvonala figyelhető meg. A belső és külső várat árok választja el egymástól. A belső vár kerítőfalának terepalakulatai végig jól követhetők, azonban falsík csupán egy rövid szakaszon, a Ny-i oldal belső felén látható. A trapéz alakú belső vármag mérete 35 x 25-45 méter, melynek legmagasabb déli sarkán, toronyépület állt. A belső vár K-i oldalán épületsorra utaló mélyedések láthatók a felszínen, valamint egy csekély alapfalmaradvány.

A torony előtt a nyugati oldalon, sziklába vágott 5 x 4 méter alapterületű mélyedés látható, amely valószínűleg a ciszterna maradványa. Északi irányból a belső vármagot kőfal és árok védte, amely előterében sánccal övezett terület helyezkedett el. A 15. századi bővítés időszakaszában ez fallal lett körülvéve. A délkeleti rész sziklás teraszain is további épületek lettek ekkor kialakítva. Ezzel bontakozott ki a 15-16. századi vár végső formája.

A vár építtetőjéről és keletkezésének idejéről nem tesznek említést az írott források. A szlovák régészek az első korai erődítést a 13. század második felére feltételezik. A vár a Garam völgyét és az akkorra már bányászati központként működő Selmecbánya közötti út védelmét szolgálhatta. A vár környezetében a felszíni bányászat nyomait felmérések is igazolták. A vár területén az eddig fellelt cserépleletek a 14-16. század közötti használatot mutatják.

A vár a forrásokban a 15 század közepétől szerepel, mikor 1456-ban Giskra János foglalja el huszita seregével. Hunyadi János a husziták kiúzését követően, a vár rendbehozatala és korszerűsítése céljából 400 arany megfizetésére kötelezte  a Körmöcbányai Bányakamarát. A várat pedig visszajuttatta az esztergomi érseknek.

1471-ben a vár súlyosan megrongálódott, a Mátyás király és a vele szemben trónkövetelőként felépő lengyel király és az őt támogató magyar összeesküvők harcai során. Az 1472 tavaszán kötött fegyverszünet után, az összeesküvésben részt vett esztergomi érsek várát a király, János egri püspöknek adta át. Az erősség helyreállítására azonban csak 1489-ben került sor, mikor a király feleségének, Beatrix királynőnek a tulajdonába állt. Egy évvel később már a familiárisára, Visaki Perottusra bízta a várat. Az erősséget ezt követően, feltehetően Saskő várához hasonlóan, Nagylucsei Dóczy Orbán szerzete meg a királynétól.

A török időben a 16. század folyamán már komolyabb szerepet nem játszott. Fő feladatát tekintve a bányavidék megfigyelői és jelzői láncának részét képezte. Katonai jelentősége az idő múlásával egyre elhanyagolhatóbbá vált. 1602-ben a terület kataszteri leírásában, már mint "öreg vár" említik. A 17. századra teljesen felhagyottá vált. Ezt követően a helybéli lakosság a vár kőanyagát elkezdte az építkezéseikhez elhordani. A 18. század elején emelt helyi templomot is javarészt a vár köveiből építették.

Teplice várának átfogó régészeti kutatására eddig még nem került sor. Az egykori erősségből napjainkban leginkább csak terepalakulatok és néhány csekély falmaradvány látható. Megemlítendő, hogy a vártól déli irányban húzódó hegygerincen, kb. 450 méter távolságra, egy ovális, körte alakú erődítés nyomai figyelhetők meg. Feltételezések korábban elővárnak tekintették, de ostromtáborként való használata inkább valószínűsíthető. A területe régészeti ásatással is kutatva lett. A kevés előkerült kerámialelet a 13-16. századra datálható. A kis erődítés létrejötte, Teplice várának huszita, vagy az 1471-es ostromok idejére tehető.

/ Keserű László - 2024 /

Források:

Plaček–Bóna: Encyklopédia slovenských hradov. Bratislava - 2007
Peter Gutek – Miroslav Matejka: Menej známe stredného Pohronia. Pamiatky Múzeá - 2002
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, Bars vármegye
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, Pest - 1851
A honlap korábbi szócikke, Karczag Ákos – Szabó Tibor