Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Óbars - Starý TekovSzlovákiaFelvidékBars vármegye - Barsvár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Térkép

Óbars – Barsvár. ispánsági vár

Léva városától ÉNy-ra, 5 km-re terül el Óbars (Starý Tekov) község, melynek területén állt valaha a vármegyének is nevet adó Barsvár. A sáncokkal megerősített település az Árpád-korban az egész alsó Garamvölgyben központi helyzetet foglalt el. A várat Anonymus szerint a honfoglaló Bors vezér építtette általa összegyűjtött várnépekkel, ott ahol egy menekülő szarvast elejtett a hegyoldalon. Elbeszéléséből annyi tekinthető bizonyosnak, hogy egy honfoglaló nemzetségfő erődítménye állt itt.

A feudális állam szervezésekor ez lett a kinevezett ispán vára, s a XI. századi egyházszervezés nyomán a barsi esperes székhelye. A település fontos piac és révhely volt, mely sorra kapta a kiváltságokat királyainktól az Árpád-korban. 1075-ben I. Géza a garamszentbenedeki apátságnak adta az itteni útvám és vásárvám királyi részének felét. 1138-ban II. Béla évi 100 kepét adatott Bars-vár jövedelméből a dömösi prépostságnak. 1240-ben a vár udvarbíráját említik.

A tatárjárás utáni időkben a sáncra kőfalat emeltek, a vár azonban idővel veszteni kezdett jelentőségéből. Róbert Károly király az akkor már elpusztult barsi vár birtokait a lévai vár uradalmaihoz csatolta és innen kezdve már a Sáraiak, Lévaiak, Harasztiak és Léva várának urai lettek Bars (Óbars) település birtokosai.

A sáncrendszer egy trachitdombon feküdt, melyet eredetileg a Garam két ága fogott közre. Szabálytalan ellipszis alakú (650 x 100 – 135 m), hossztengelye ÉK – DNy irányú. A platót két, ma utcaként szolgáló nyiladék osztja három – északkeleti, középső és délnyugati – részre (ld. az alaprajzon), mindegyiknek megvolt a saját fejlődése a középkorban. 1948-ban és 1968-ban mindhárom helyszínen tájékozódó jellegű ásatásokat végeztek, melyek néhány fontos eredményt hoztak a használatukkal kapcsolatban.

A vár legjellegzetesebb, ÉK-i dombszelvénye ovális alakú (kb. 180 x 135 m). Ennek magasabban fekvő részét (135 x 75 m) még ma is Várhegynek hívják, a 18. század vége óta temetőként szolgál. A Ny-i, valamivel kisebb terület (135 x 110 m) fennsíkja kb. 3-4 méterrel alacsonyabb mint a Várhegy, és ma házak és kertek találhatók rajta.

A 20. század elején a Várhegyen még látszottak az egykor itt magasodó, középkori kővár csekély falmaradványai és sáncai. Mára azonban mindennek nyoma sem maradt, mert a domb szélei az egyes házak udvarainak meghosszabbításával (Vár utca) a valamikori erődítés területére húzódtak, ezáltal a felülete, szemben az eredetivel, valamivel kisebb lett. Mivel a Várhegyet temetőként használják, nincs lehetőség arra, hogy a vár falmaradványait feltárják. Az erősen bolygatott területen sírásáskor előkerülő Árpád-kori cseréptöredékek és kisebb-nagyobb kövek, habarcstöredékek emlékeztetnek csak az egykor itt állt erődítményre.

A középső, leginkább kiterjedt dombon húzódik a Tekov (Bars) utca, mely mindkét oldalán majdnem teljesen házakkal van beépítve és az ÉNy-i oldalán kiszélesedik egy kis háromszögletű térbe, templommal és temetővel. A templom falazata a hajó északi oldalán románkori maradványokat tartalmaz. A templom környékén legkésőbb már a 11. századtól temetkeztek, erről tanúskodnak a sírokból előkerült pénzérmék és más leletek.

Ezek alapján ítélve a templom a temetkezések idején, vagyis a 11. században már állt. Korai formája napjainkban nehezen rekonstruálható, mert valamikor a 14. sz.-ban a mostani gótikus templom épült fel a helyén, amit a 17. sz-ban erősen átépítettek, feltehetően felhasználva az eredeti román-kori templom maradékait és elfedve alapjait. Néhány ház udvarában földmunkák alkalmával többször találtak a szlovák régészek által 9-10. századra datált középkori cseréptöredékeket. Ebből arra lehet következtetni, hogy a lelőhely ezen része, amit a Várhegy elővár-telepének is tekinthetünk, már a nagymorva időkben lakott volt.

A délnyugati (legkisebb, de szintén beépített) domb azért érdekes, mert a hagyomány szerint itt egy kolostor állt, templomával együtt. Gerecze P. szerint a templom romjai, melynek szentélye 6,05 m széles és sokszög záródású volt, a terület felmérésekor, 1895-ben még állt. Valószínűleg emiatt nevezik az idősebb emberek ezt a területet “öregtemplom”-nak, habár a felszínen ma már semmi jele nem található az építménynek. 1968-ban egy rövid leletmentő ásatás folyamán felmérték itt egy középkori épület négyszögletes alapjait, melynek hosszanti tengelye K-Ny tájolású, belső mérete 4,3 x 5,6 m volt, és egykor a kolostor része lehetett. A domb déli lejtőjén az egykori temető 16 üres sírját és egy csontházat tártak fel, egy bontásra ítélt ház maradványai között pedig több mint 70 faragott kváderkőre bukkantak. Mindez arra mutat, hogy a középkorban itt valóban egy kolostor állt, alaprajzát azonban a későbbi építkezések, ill. a behatárolt ásatási lehetőségek miatt nem lehet meghatározni.

Végezetül az Árpádok korai várait kutató Bóna István sorai olvashatók Barsvárról:

A Garam és a Perec-patak összefolyásánál 10 m magas platón fekvő, 135 x 70 m-es, eredetileg a szélestalpú körsánccal együtt legalább 160 x 90 m-es, jellegzetes ispáni vár földrajzi helyzete, alakja és mérete kiválóan kapcsolódik az Ó-Kolozsvár, Borsodvár, Zemplénvár körhöz, de akár Esztergomhoz is.

Talán azért kapott kevés figyelmet, mert 1896-ban még kivehető sánca és kőfala századunk elején lekopott-leomlott; – ma oldalába vájt udvarok veszik körül. Az 1075. évi garamszentbenedeki alapítólevélben civitasnak és castrumnak egyaránt említett Borsu korai falai minden bizonnyal kazettás szerkezetűek voltak, a tapasztalatok szerint ezek bírták el jobban később a kőfalat.

A vár belsejét a 18. századtól máig használt, sűrűn betelepült temető miatt kutatni nem lehet, legfeljebb a frissen ásott sírok földjével felkerülő cserepeket. Ezek közt én 11. századinál korábbit soha nem láttam, ami tökéletes összhangban van a váralján, a gótikus templom körül a várnép jellegzetes és jól datálható 11-12. századi sírjaival. Összhangban van A. Točik korábbi reális ásatási eredményeivel is, mint arra Mesterházy Károly már 1980-ban felfigyelt.

Források:

Bóna István: Az Árpádok korai várai. Debrecen, 1998. 43-44.
4. Castrum Bene – Konferenz. 10-13. Oktober 1994. Visegrád. Frühmittelalterliche Burgen Mitteleuropas bis zum Ende des 12. Jahrhunderts. Exkursion. (Slowakische Republik).
Borovszky Samu szerk.: Magyarország vármegyéi és városai. Bars vármegye. Bp. 1903. 66-67, 302, 326-327.
Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Bp. 1963. 431-433.
Gerecze Péter: A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma (Magyarország műemlékei. 2. Szerk. Forster Gyula) Bp. 1906. 160.

A galéria alsó részében a helyszínről belső fotók és panoráma képek is megtekinthetők.
GPS: É 48° 14.794 (48.246559)
K 18° 32.118 (18.535301)

Információk: A földvár a település központi részén helyezkedik el. A legmarkánsabban látszó része a temető területén található.

Bakonybél - Monostor
Új feltöltések, frissítések
19JúnSalgótarján - Baglyaskő
18JúnSzászkézd - vár
15JúnCsesznek - Vár
12JúnBarcarozsnyó - Vár
04JúnMalajesd - Vár  ▪  Döbrönte - Vár
03JúnZalaszántó - Tátika
23MájSzelindek - Vár
Ajánlott látnivalók
Vár
MarkazVár
Keresési előzmények
Óbars - Barsvár