Csetnek {Štítnik} települése a nevét adó patak völgyében fekszik, a középkori településmagja hosszan elnyúlik É – D-i irányban. A széles főútja a község D-i végén térré tágul, itt kereshetjük fel a gótikus stílusú plébániatemplomot és a közelében emelkedő középkori vár többé-kevésbé restaurált védőműveit. A XIX. század végén helyreállított hosszúkás lakószárnyat övezi négyszög alakban egy-egy sokszögű ágyúbástya, némelyike tetővel lefedve, míg más részletei napjainkban is romosak {2003-as adat}. A korabeli dokumentumok szerint a földesúri birtokközpontként szolgáló várat egykoron mély vizesárok kerítette, melyen a D-i oldalt nyílt a felvonóhidas bejárat.
Története:
1242 után – Az országot romlásba döntő tatárjárás elmúltával a horvát tengerpartról hazatérő IV. Béla király a legfőbb méltóságviselőknek, gazdagabb nemzetségeknek és várjobbágyoknak sorra adományozott hatalmas földterületeket, hogy azok védelemre alkalmas helyein erődítményt építve, meg tudják magukat védelmezni egy várható újabb mongol invázió esetén.
1243 jún. 5 – Az uralkodó az Ákos nemzetséghez tartozó Szár Detrének és Fülöpnek adományozta oda az óriási határú Pelsőc birtokot, továbbá a Sajó folyó völgyében Berzéte, a Murány völgyében Lice, a Turóc patak mentén pedig Kövi helységeket. Ezek az uradalmak hatalmas, lakatlan erdőségek közepette feküdtek, határuk legyezőszerűen kiterjedt Gömör vármegye É-i részére. Mindössze 10 kisebb-nagyobb település létezett itt, a legészakibb Csetnekkel bezárólag.
-- Csetnek település neve szláv eredetű, jelentése „pajzsgyártó”. Kezdetben feltehetőleg vaskovácsolással foglalkozó királyi szolgálónépek lakhatták.
-- Az adományföldeken az Ákos nemzetség két emberöltő alatt telepítéssel újabb 19 falut népesített be, ahová jelentős számú német és szláv „hospes” {telepes} érkezett meg a földesurak hívására.
1243 után – A Gömöri érchegységben felfedezett gazdag vasérc lelőhelyek által a helyi lakosság virágzásnak indította Csetnek települését.
1306 után – A felvidéki Trencsén központtal hatalmas magántartományt kiépítő Csák Máté oligarcha fegyveresei megszállták Gömör vármegyét is. Az itt élő kisebb-nagyobb egyházi és világi földesurak vagy meghódoltak az erőszaknak, így megtarthatták földjeiket, vagy elmenekülve, Károly Róbert király egyre nagyobb táborát erősítették. 1320 – Ebben az esztendőben a közeli Fülek és Sirok várának visszafoglalásával Gömör vármegye is felszabadult a Csákok hatalmából. Mivel az addig a Csák Máté oligarcha fogságában senyvedő Ákos nembeli János is hazatérhetett Gömörbe, a nemzetség tagjai megosztoztak az addig közösen birtokolt földeken. Az erről szerencsésen fennmaradt
oklevél szerint a birtokosztály a következőképpen történt meg:
-- Domokos része: Pelsőc vára és falva, az ardói ólombánya jövedelmének a fele, valamint Peresk, Lice, Páskaháza és Vészverés jobbágyfalvai.
-- Kun Miklós és László része: Csetnek falu K-i és D-i részének kétharmada a vásárvám kétharmadával, valamint Restér, Gecelfalva, Pétermányfalva, Marcellusfalva, Sebespatak, Kuntapolca, Tornava, Lekenye és Panyit jobbágyfalvai, valamint az ardói ólombánya jövedelmének másik fele.
-- János és Péter része: Kövi vára és falva, Csetnek Ny-i harmada a vásárvám harmadával, Ochtina, Rohfalva, Szlavosfalva, Gencs, Galsalk, Rozlosna, Somkút, Nandrás, Vinye és Tarfalva jobbágyfalvak.
-- Eme korabeli dokumentum szerint Csetneken még nem állt erődítmény, csak valamilyen kisebb nemesi lak {kúria, udvarház}.
-- Az Ákos nemzetség tagjai ugyanígy megosztoztak a Borsod vármegyei földjeiken is.
1320 után – A birtokosztály után a Bebek család Pelsőcön, míg a Csetneki nemesi família Csetnek központtal építette ki a földesúri szállását.
1328 ápr. 21 – Károly Róbert király Csetnek és Pelsőc települések lakóinak Korpona város jogait adományozta oda.
Csetneken a továbbiakban engedélyezték a szombati hetivásárok tartását is.
1344 máj. 31 – A vashámor első magyarországi fennmaradt okleveles említése, ami Csetnek mezővárosában működött.
Az egykorú dokumentum szerint a Csetneki família egyik tagja 24 márkáért elzálogosította a csetneki birtokrészét minden tartozékával együtt. Ebben sorolták fel „hámornak nevezett mívesházat is”.
1350 körül – Olasz vándorfestők dolgoztak a pelsőci és csetneki plébániatemplomokban.
1400 körül – A csetneki templom falfestményén első ízben ábrázoltak nehézekét.
1426 – A Csetneki nemesi família panaszt tett, hogy a Bebekek a csetneki erdőségbe és Irmes falujába sok vlah pásztort telepített be, akik az erdők legeltetésével 3 ezer arany kárt okoztak nekik.
1427 – A legkorábbi adóösszeírás szerint Csetnek helységében 67 jobbágyportát találtak.
1432 – A napjainkig fennmaradt oklevél tanúsága szerint Luxemburgi Zsigmond király ebben az esztendőben adott engedélyt a Csetneki nemesi családnak, hogy a településen egy várat építessen magának.
1432 után – Az elkövetkező évszázadokban sűrűn változtak a csetneki váruradalom földesurai, így a magáénak mondhatta a Horváth, Bakos, Andrássy, Thököly, Rokfalussy és Szintághok {?} nemesi família is.
1448 – A Csetnek mezővárosában élő kovácsok céhének első, fennmaradt írásos említése.
1469 – Csetneken a területet uraló nemesi család tagjai erőszakkal elvették a lakosság lovait, vasát, deszkáját és háziszőttesét, a közeli Rochfalvából pedig a jobbágyság teljes állatállományát Murányba hajtatták el. Ugyanekkor történt, hogy a Csetneki família Lukafalván egy parasztházat pusztított el {ami nagy valószínűséggel fából készült}, majd a helyét mindjárt fel is szántották.
1556 – A Felvidéken győzedelmeskedő Habsburg Ferdinánd király elkobozta a János király-párti Csetneki László birtokait, köztük Csetneket és Dobsinát.
1556 után – Közelebbről ismeretlen időpontban és módon a Horváth, majd a Bakos nemesi família szerezte meg a csetneki váruradalmat.
1580 -- 1585 – Ebben az időszakban a harcászat fejlődésének megfelelően Csetnek várát is megerősítették az ágyúk elhelyezésére alkalmas sokszögű bástyákkal, ennek ellenére sohasem számított jelentősebb védelmi értékű helynek, sorsa általában a környező nagyobb váraktól függött.
1561 – Az egyre nagyobb területeket meghódító török lovascsapatok lerohanták a csetneki völgyet, ahol kifosztották Restért és a környező jobbágyfalvakat.
1610 – Az ekkor készült inventáriumból {leltárból} ismerjük, hogy a csetneki vár palotaszárnyában több könyvet is összeírtak a felmérő hivatalos személyek.
1636 – A kapubejárat előtt egy veteményeskertet említett meg a korabeli feljegyzés.
1643 – Egykorú dokumentum szerint a palotában előkészítettek egy szobát I. Rákóczi György erdélyi fejedelem számára. Arról nem maradt fenn adat, hogy a nagyúr valóban járt-e Csetneken? 1649 – Ismételten leltárt készítettek a várbeli javakról és felszerelésekről.
1666 – Mivel ebben az esztendőben fiú utód nélkül hunyt el Osgyáni Bakos II. Gábor nemes úr, minden uradalma – köztük Csetnek és Osgyán is – a királyi Kamara kezelésébe kerültek vissza.
1683 – Egy újabb összeírás szerint „a kapun bemenve, jobb kéz felől való szegelet kerekded bástya” háromszintes. A „vigyázó bástyán” egy nagy tarack és három szakállas állt, „melyek a kastély oltalmára valók”. A sütőház alatt volt a hat ló elhelyezésére alkalmas istálló. A várkastély közepén lévő épületszárny alatt nyílt egy pince. A szögletes területet övező kőfalon túl, de még a külső palánkkerítésen belül létesítettek egy veteményeskertet a várbeliek.
1678 – 1685 között – Korabeli feljegyzések szerint a kővár a Thököly Imre vezette kuruc szabadságharc idején rongálódott meg súlyosabban, úgyhogy lakhatatlanná vált.
1711 – A kuruc szabadságharcot lezáró szatmári békekötés után is maradtak lakható épületrészei.
1900 táján – Sárkány Gyula földesúr, korának ismert festőművésze a csetneki vár megmaradt részeit helyreállítatta, ami a továbbiakban lakásként szolgált neki.
2003 – Napjainkban Csetnek várának egyes részei teljesen épek, és tetővel fedetten állnak, míg más védőművei {bástyái} romosak.
Forrás:
Burgen und Schlösser Slowakei {1990} 184. old.
Ludovit Janota: Slovenské hrády III. {1935, hasonmás 1996} 172. 173. old.
Csorba Marosi Firon: Vártúrák kalauza III. {1983} 272. old.
Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások {1980} 159. old.
Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra {1979} 46. 50. old.
Csorba Csaba: Regényes váraink {2002} 48. 49. old.
Veresegyháziné: Magyarország történeti topográfiai kislexikona {1996} 54. old.
Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994} 152. old.
B. Kovács István: Gömörország {1997} 28, 37, 46. old.
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai – Gömör vármegye {1900}
{Szatmári Tamás}
