Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Eperjes, városerődítés

Eperjes (Prešov) városa a Kassai-medence északi részén, a Tarca folyó partján fekszik. A város és környezete már a kőkorszak óta lakott volt, majd a hallstatti kultúra idejéből is kerültek elő leletek. Eperjest a monda szerint II. (Vak) Béla király alapította 1132-ben, aki itt megpihenve, a sok eperrõl nevezte el a helyet. II. Géza alatt flamand telepesek érkeztek a városba. Eperjes első írásos okleveles említése 1247-ből származik. A 13. század, különösen a tatárjárás (1241) utáni vészterhes időszak a német betelepülésé volt. A telepesek érkezése felgyorsította a városiasodást. A 14–15. század a gazdasági fellendülés időszaka volt.

A városfalak építését I. (Nagy) Lajos király parancsára, 1370-ben meg kezdte meg a város. 1374-ben az uralkodó, hogy elősegítse a munkálatokat Eperjes városfalainak felépítéséhez, a városi polgároknak a kereskedelem terén, Buda kiváltságait adományozta. Emellett 1378-ban a diósgyőri kőmüvest, Ambrus mestert is Eperjesre küldte, hogy irányítsa a munkálatokat. 1405-ben Zsigmond király is fontosnak érezte a városfal mielőbbi befejezését, ezért 1405-ben utasította a sárosi polgárokat, hogy segítsenek falépítésben, míg az eperjesi tanácsnak meghagyta, hogy ez ügyben a városi polgárokat is fogják munkára. Végűl 1407-ben egy királyi oklevél már „újonnan megerősített” városként említi Eperjest.

Alig három évtizeddel később, a huszita veszély növekedése idején megkezdődött a városfalak kibővítése. 1433 áprilisában a csehek már a város körüli vidéket pusztították. Zsigmond király 1435-ben és 1436-ban a vásárvámok átengedésével segítette elő az építkezést, majd Mátyás király is 5 évre szóló adómentességet adott, hogy befejezhessék a munkálatokat. 1509-ben kezdődött meg a városfal második vonalának a kiépítése, majd 1512-ben már Miklós mester irányításával folytak a munkálatok. A befejezés idejére nincs megbízható adat.

1604-végén a város menyitotta kapuit Bocskai felkelői előtt, de a felkelők hamarosan kiszorultak a térségből, így hamarosan császári csapatok szállták meg a város, melyet egy évvel később Bocskai már nem tudott bevenni. Eperjes városa 1619-ben Bethlen Gábor, majd 1644 tavaszán I. Rákóczi György előtt hódolt meg.

1670-ben a város nyíltan I. Rákóczi Ferenc mellé állt, így a császári csapatok Spork generális vezetésével ez év nyarán megszálták a várost. Bár a kurucok 1672 végén elfoglalták a város, 1763 januárjában ismét császári kézre került. Cobb császári tábornok egyben utasította az eperjesieket, hogy rombolják le az erődítések egy részét. A bástyákat és tornyokat egy kapu kivételével bontani kezdték, de a rombolás még a Thököly-felkelés előtt abbamaradt, sőt a falakat helyreállították, kijavították. Thököly kurucai 1678-ban sikertelenül ostromolták a várost.

Tilly császári ezredes vezetésével 1680-ban tovább korszerűsítették, erősítették a városfalakat, majd 1682 nyarán ismét folytatódott a falak kiépítése, megerősítése. Ennek ellenére 1682 augusztusában, a kurucokkal rokonszenvező Eperjest, Nemessányi Bálint felkelői harc nélkül foglalták el. A császáriak, több sikertelen próbálkozást követően, csak 1685 nyarának végén tudták ostrommal, de inkább árulással elfoglalni Eperjest, melyet követően többszáz embert kínoztak meg és két tucat tehetős polgárt végeztek ki.

Eperjes a Rákóczi-szabadságharc kitörésekor fontos császári erődnek számított. A kurucok 1703 és1704 ősze között többször követelték a város átadását, végűl blokád alá vonták. Végül 1704 novemberében a város kapitulált Forgách Simon tábornagy előtt. Ezt követően a város a felkelők fontos gazdasági bázisa lett. A falakon belül állandó őrség és sok kuruc egység állomásozott 1705 elejétől egészen 1710 végéig.

A császári csapatok Löffelholz generális vezetésével, 1710 kora tavaszán még sikertelenül támadták a várost. Az 1710 nyarán kitört pestisjárvány azonban sok áldozatot szedett katonák és polgárok közöt, így a kitartó védekezés dacára is a város tanácsa a megadásról döntött. A kuruc védősereg szabadon elvonulhatott a városból. Az 1711-es szatmári békét követően, a város védelmi rendszere elvesztette jelentőségét. Ezért a 18. század utolsó harmadától elkezdődött a falak lebontása, majd ez a folyamat a 19-20. század fordulójára felgyorsult.

Napjainkban a város egykori erődítéseből a következők láthatók. A városfal északi részén, a Felső kapu nyugati oldalán lévő Vízi bástya (Kumšt) illetve az ettől a kaputól keletre elhelyezkedő Kovács bástya nevű tornyok. A belső várfalak megfigyelhetők a Flórián-kapu közelében helyreállított szakaszon. A városfal egy további, kb. 70 méter hosszú és 4 méter magas szakasza látható még a belváros délkeleti szélén. Valamint a ferences kolostor közelében egy ötszögletű bástya is viszonylag jó állapotban fennmaradt. A délnyugati városfal a pláza északi oldalán félméteres magasságban látható, majd a folytatásban a járdaszintben mutatják be a vonalát.

Eperjes óvárosát és a még megtekinthető erődítéseinek elemeit, 2-3 órás kényelmes sétával lehet körbejárni.

Felhasznált források:

Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei - 2018
Wikipédia, a szabad enciklopédia
Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében - www.varak.hu - terepbejárás, 2024