Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Zboró - Makovica vára

Bártfától 9 km-re, északkeletre helyezkedik el Zboró (Zborov) község. Zboró-Makovica várának romjai a falu központjától 1,9 km-re, délnyugatra, egy 473 méter magas hegyen találhatók.

Feltehetően Bibersteini Ottó emelte a várat a 13. század utolsó harmadában. Először 1325-től említik az erősséget, Drugeth Fülöp várnagya kapcsán. 1364-ben szolgálataiért I. (Nagy) Lajos király Cudar Péternek és testvéreinek juttatta. Zsigmond király korában Cudar Benedek, majd fia, János (†1440) birtoka volt. 1444-ben a Giskra János huszita vezér pártján álló erősségek közé számították. Cudar Simon 1446-ban szerezte vissza a várat, amely nemzetsége kihalása (1470) után Mátyás királyé lett.

Tőle a következő évben Rozgonyi János és testvérei kapták meg, aztán 1492-ben ismét a koronára szállt. 1493-tól Schellenberg János cseh kancellár kezén találjuk zálogként, majd Perényi Imréhez került (1506), aki 1514-ben elcserélte Tarcai Miklóssal a gálszécsi uradalom feléért. Hamarosan tótselymesi Tarcai János özvegyéé és fiaié lett. Szapolyai János halálát (1540) követően I. Ferdinánd király kezére jutott, aki a Dessewffy, a Péchy és Tachy családok között osztotta fel a várat és uradalmát.

1548-ban, ugyancsak királyi adományként, a Serédy családé lett. Serédy Gáspár halála után özvegye, Mérey Anna kezével 1567 decemberétől a várat Balassa András szerezte meg, majd a Serédyek utolsó sarját, Serédy Zsuzsannát 1582-ben feleségül véve Janusz Ostrogski (1554–1620) lengyel herceg tulajdonába jutott. Tőle vásárolta meg Rákóczi Zsigmond 1601-ben.

I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona esküvője 1666. március 1-jén nem a várban, hanem a falu nyugati szélén újonnan építtetett kastélyban zajlott.  Rákóczi halála után Zrínyi Ilona Thököly Imre asszonya lett, és a vár a Habsburg-ellenes kuruc mozgalom egyik fontos erősségének számított. Eperjes sikertelen ostroma és Bártfa bevétele után, 1684. október 14-én a Schultz generális vezette császári sereg Makovicát elfoglalta és lerombolta.

A zborói várhegyen megépült 13. századi vár a hegycsúcs déli kiemelkedésén emelt szabályos négyszög alaprajzú toronyból és az ahhoz északról és nyugatról csatlakozó szabálytalan alaprajzú, mintegy 40x26 méteres területet körülzáró várfalból állt. A fallal kerített terület északi részén, a várfal belső oldalán építették meg a két helyiségből álló palotát. Ebben lehetett a vár kápolnája is. A várkapu a nyugati várfalon nyílt, ennek külső oldalára téglalap alaprajzú kaputornyot illesztettek a 15. század első felében.

A várat a hegy alacsonyabb szintjén újabb, nagyjából félkör alaprajzú falgyűrűvel vették körül, valószínűleg a 15. század második felében. Ennek a második várfalnak az északi oldalára épült az újabb várkapu, egy kisebb négyszögletű kaputoronnyal. A kapuhoz emelkedő fa rámpán lehetett feljutni, amelynek kőpillére ma is látható. Egy patkó alaprajzú torony romja is fennmaradt ebből az építési fázisból a második fal délnyugati részén.

További jelentős építkezések és erődítések történtek a Serédy család birtoklása idején, 1548-tól kezdődően. Megerősítették a második védőgyűrűt, három, közel félkör alaprajzú, lőréses ágyútornyot építve az első külső vár északi, déli és nyugati oldalára. A nyugati ágyútorony és a belső vár nyugati oldala közé új palotaszárny épült, amelynek földszintjén keresztül lehetett bejutni a belső várba. Ezután, követve a várhegy alakját, újabb, harmadik fallal vették körül a várat.

Így létrejött az immár második, kb. 180 x 117 méter befoglaló méretű külső vár, amelynek kapuját és a kapu elé épített előudvart a déli oldalon alakították ki. Ennek a várfalnak az északi oldalán trapéz alaprajzú tornyot emeltek, nyugati részén félkör alaprajzú torony, délkeleten pedig sokszög alaprajzú külső torony épült. A második külső vár nyugati ágyútornyát észak–déli irányú fallal kötötték össze a harmadik várfallal, és azon kapunyílást alakítottak ki. A második és a harmadik várfalat összekötve egy rövidebb osztófal készült a keleti oldalon.

A 16. század második felében korszerűsítették és átalakították a belső vár épületeit is, valamint gazdasági épületek sorát építették fel a harmadik várfal nyugati oldala mentén. A vár 1684-es lerombolásáig további jelentős építkezések már nem történtek.

Forrás:

Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. II. kötet. Bp. 2018. 1328–1330.