Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Sóvár

Sósújfalu (Ruská Nová Ves) Eperjes városának központjától 8 km-re keletre fekszik. Az egykori erősség maradványai a településtől 1 km-re keletre, egy nyugati irányba meredek fallal néző sziklakiugráson található.

1285-ben IV. Kun László király az egyik hívének, Baksa nembeli Simon fia Györgynek adományozta oda a Tarca folyó keleti oldalán elterülő vidéket. Az adomány jelentőségét csak növelte, hogy itt működött a Felvidék egyetlen sóbányája.

1288 és 1298 között, Simon fia György báró építette fel Sóvárat a Tarkő nevű hegyen, amely a továbbiakban a földesúri birtokközpontként szolgált. A középkor további évszázadaiban a tőle származó sóvári Soós nemesi família lakott benne.

1291-ben III. Endre király erősítette meg minden birtokában György urat, vagyis a váruradalomhoz tartozó Sóvár, Sópatak és Delna jobbágyfalvak tulajdonában. 1474-ben Mátyás király szintén megerősítette a Soósokat a vár birtoklásában.

Miután Sóvár Eperjes szabad királyi városának közelében állt, a katonai szempontból jelentéktelen erejű magánvár osztozott közelében fekvő fontos város sorsában. A mohácsi csatavesztést követő zavaros időkben a Soósok Szapolyi oldalára álltak. Az I. Ferdinánddal szemben ellenségessé vált família lakhelyét 1532-ben Serédy Gáspár főnemes vette ostrom alá a fegyvereseivel, de nem ért el sikert. Végűl 1537-ben a Habsburg-párti Vels generális katonasága bevette Sóvárt, valamint az északra fekvő Kapi és Makovica erősségeit is.

1537 után a Kamara kezelésében álló sóvári birtokot, Eperjes szabad királyi városa vette zálogba 5521 forintért. Néhány esztendő múltával, a Habsburg pártra állt és ezért kegyelmet kapott Soós família visszakapta az ősi birtokuk tulajdonjogát. De az eperjesi polgárok vonakodtak átadni azt. Hosszas pereskedés után azonban Sóvár 1543 körül ismét a nemesi családé lett. 1552-ben ismét az eperjesi polgárok foglalták el várat, majd a sárosi várkapitány parancsára 1575-ben lerombolták.

Soós István 1642-ben keltezett végrendeletének értékleírásából ismert, hogy a várat bizonytalan időben helyreállították. 1650 körül, a korabeli források szerint a család továbbra is lakta a hegyen álló erődítményt, bár a jobbágyfaluban is építtetett egy kényelmes nemesi lakot. 1671-ben sóvári Soós György báró is belekeveredett a Wesselényi-féle Habsburg ellenes összeesküvésbe, ezért a királyi Kamara elkobozta tőle a maradék földjeit is.

Az erősséget a 17. század második felétől már egyetlen forrás sem említi. Pusztulása nagy valószínűséggel a Rákóczi szabadságharc bukása utánra tehető. Bár már nem lakták, de további felkelések kapcsán történő felhasználásának megakadályozására, lerombolták Sóvár erősségének még álló védőműveit. A továbbiakban már nem állították helyre, területét a következő századokban sűrű erdő nőtte be.

Napjainkban, hála a 2016-ban megkezdett és napjainkban is zajló feltárási és állagmegóvási munkáálatoknak, Sóvár ismét felkerült a felvidéki kővárak listájára. A település szélén parkoló lett kialakítva, ahonnan jelzett tanösvényen sétálhatunk fel a várhoz. Itt a várszikla nyerge mellett, fedett pihenőhely, tájékoztató táblák és pazar kilátás várja a látogatókat.

Maga a vár egy észak-dél irányú, kb. 45 x 13 méter területű felsővárból, a keleti oldalon teraszosan lejtő várrészből, majd az félkör ívben kialakított árokból és sáncból áll. A sziklagerinc déli végénél egy kb. 8 x 8 méter alapterületű torony állt, melynek belső része kör alakú volt. A munkálatoknak köszönhetően, ez ma ez a legimpozánsabb része a várnak.

A torony alatt az északdéli irányban feltételezhető a kaputorony, amely előtt az árkon átvezető híd állhatott. A plató északkeleti részén a szlovák kutatók egy 17 x 8 méter alapterületű palotát valószínűsítenek, amely alatt az észak-keleti oldalon örtorony állt. A felső várat a keleti és a déli oldalon 1,5 méter vastag várfallal kerítették. A palota északi falától keletre húzódó, alacsonyabb fekvésű, 60 x 10 méteres terasz keleti oldalát is fallal védték. A keleti külső ív védelmét az árok belsó oldalán palánkfal biztosította. A torony előtti déli sziklakiugráson szintén őrtorony feltételezhető.

A folyamatban lévő feltárások, remélhetően pontosabb képet adnak majd a vár alaprajzi elrendezésére. Az előkerülő leletek pedig várban zajló életről nyújtanak hasznos információkat.

Felhasznált források:

Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében - www.varak.hu - terepbejárás, 2024
Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei - 2018
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. 1996
Csorba Marosi Firon: Vártúrák kalauza III. 1983
Sóvári Soós Elemér: Sóvár története 1926
Miroslav Slámka: Kamenní strážcovia I-II-II. Slovenský skauting - 2015-2018
Plaček–Bóna: Encyklopédia slovenských hradov. Bratislava - 2007
AB ART press: Hrady a známky na Slovensku - 2002
Michal Slivka-Adrián Vallašek: Hrady a hrádky na východnom Slovensku - 1991
Hilda Fialová-Andrej Fiala: Hrady na Slovensku - 1966