Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Tarkő - KamenicaSzlovákiaFelvidékSáros történelmi vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Archívum
  • Térkép
  • Szállás

Tarkő

Tarkő község Kisszebentől 14 km-re, északnyugatra található. A vár a falu fölött, egy 725 méter magas mészkőszirt kelet–nyugat irányú gerincén épült fel. Mára csak kevés romja és sáncai láthatók. A várat feltehetően „Szepesi” Rikalf fia, idősb Rikalf, a Tarkői és Berzevici családok őse építtette valamikor 1296 és 1306 között.

Első írásos említése 1306-ból való, amikor az építtető fiai megosztoztak annak javain.Halálát követően viszály keletkezett fiai között a vár birtoklása miatt, majd 1436-ban Tarkői „Fogas” János hűtlenné vált, és Zsigmond király elkobozta tőle tarkői birtokrészét. Ezután a vár 1458-ig a Tarkőiek másik két ágának, Tarcai Henrik és Tarcai Kelemen utódainak a kezén volt.

1438-ban az Albert király és III. Ulászló lengyel király között kitört konfliktus során lengyel csapatok foglalták el a várat, de még ugyanebben az évben visszafoglalták tőlük Eperjes városának csapatai. A husziták ténylegesen 1456-ban vették birtokba, kapitányi tisztségét Ostrovai Talafus János látta el. Még ugyanebben az évben Komorowski Péter foglalta el tőlük. 1477 után a várat már kizárólagosan a Tarcaiak birtokolták.

A mohácsi csatában a várúr Tarcai Miklós elesett, fia, Tarcai György ekkor még kiskorú volt. Tarkőt a Szapolyai-párti Laszky Jeromos 1532 júniusában elfoglalta. A vár Laszkytól aztán unokatestvéréhez és egyben Tarcai György mostohaapjához, Loboczki Mátyáshoz került, majd 1535-ben I. Ferdinánd parancsára kapta vissza jogos tulajdonosa, Tarcai György.

Tarcai György 1554-ben Szapolyai János király özvegyének, Izabella királynénak hűséges híve lett, ebben az évben még sereget is toborzott számára lengyel földön. Ezért I. Ferdinánd király csapatai Forgách Simon vezetésével 1556 nyarán ostrom alá vették a várat. A seregvezérek, Wolfgang Puchaim közel 600 lovassal és Marcell Dietrich kb. négyezer gyalogossal támadták az erősséget, amelyet némi ellenállás után, az ott tartózkodó Tarcai Anna beleegyezésével, őrsége feladott. A győztesek a várat lerombolták, többé nem épült fel.

A vár építési periódusairól történeti adatok, illetve ásatások hiányában keveset tudunk. A várszikla kettős csúcsát egy sziklába vágott árokkal valószínűleg akkor választották el egymástól, amikor az első várat a délnyugati kiemelkedésen felépítették. Ennek központját egy 10 méter átmérőjű, 2,2 méter falvastagságú, kör alaprajzú torony alkotta. A torony köré emelték a szabálytalan trapéz alakú, 1,5 méter vastag várfalat, amely nagyjából követte a sziklás felszín peremét. A csekély falmaradványok arra utalnak, hogy a fallal kerített terület délnyugati oldalán, a toronytól délnyugatra egy palotaépület állt, amelynek alapterülete 20 x 17,5 méter lehetett.

Valamivel később, még a 14. század folyamán, az északkeleti sziklacsúcson folytatták tovább a vár építését. Itt egy újabb, kéthelyiséges palotaépületet emeltek. A védelmet az új palota külső falai adták, amiből arra lehet következtetni, hogy ez a palota többszintes épület volt. Ennek elkészülte után a két különálló csúcs épületeit várfallal kötötték össze a keskeny gerinc délkeleti oldalán. Így alakult ki a kb. 110 méter hosszú, egyesített várterület. A délnyugati várrészt is tovább bővítették déli irányban, és a kerek toronytól délre egy ciszternát és egyéb gazdasági épületeket hoztak létre. A 15. század közepén a husziták folytatták az erődítési munkálatokat. Ők készítették a várdomb északnyugati, északi és északkeleti oldalán ma is látható földsáncokat.

Az utolsó építési munkákat feltehetően a 16. században végezték a váron. Az északkeleti várrésztől keletre egy lankás lejtőkkel határolt, 110 x 35 méter méretű, szabálytalan alakú fennsík található a várhoz képest alacsonyabb szinten, amelynek keleti végét egy kisebb sziklás kiemelkedés zárja le.

Ezt a területet ma is jól látható árokkal és sánccal erősítették az északi oldalon. Itt az árok szélessége 6–8 méter, mélysége 1,5–2 méter. Az árok belső oldalán megfigyelhető az egykori várfal nyomvonala, valamint a falakat erősítő négy kis méretű, hengeres torony alapjainak földdel fedett terepalakulatai. A fennsík déli oldalán is tornyokkal erősített várfal húzódhatott, azonban ezen a részen napjainkban sem a várfal, sem a feltételezett tornyok nyomai nem láthatók a felszínen. A feltevések szerint a keleti külső vár bejárata a déli oldalon lehetett.

Forrás: Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. II. kötet. Bp. 2018. 1180–1182. o.

GPS: É 49° 11.752 (49.195873)
K 20° 58.207 (20.970123)

Információk: A vár megközelítése a völgybeli faluból több útvonalon is lehetséges, de célszerű a sárga jelzésen felkapaszkodni a várhoz.

A vár területe szabadon bejárható. Az ösvényekről ne térjünk le, a várhegy természetvédelmi terület!

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció