Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szinye-vár, Mersevár

Szinyelipóc (Lipovce) község Eperjestől 25 km-re nyugatra, a Nagy-Szinye-patak völgyében fekszik. A vár a településtől kb. 1,5 km-re nyugatra, a 618 méter tszf. magasságú Zámčisko nevű, erdővel borított hegy sziklás csúcsán áll.

Egy 1262-es oklevél tanúsága szerint IV. Béla király a hívei közé tartozó Merse nevű előkelőnek adta ezt a területet, aki rövidesen felépítette a meredek sziklaszakadék szélére azt a kővárat, amely a továbbiakban birtok központként szolgált.

A következő évtizedekben Merse fia Benedek fiai uralták a hozzá tartozó falvakkal egyetemben. A rövid életű erősség pusztulása 1311 tavaszán következett be, mikor is a Felvidék leghatalmasabb oligarchái közül, az Aba Amadé nádor fia János a fegyvereseivel megostromolta és elfoglalta Szinye várát.

Aba Amadé fia János a megszállás után felgyújtotta az épületeket és elvonult, magával hurcolva a birtokos család egyik tagját, Tót Pétert. Ismert egy 1311 ápr. 27. oklevél, melyben a károsult Merse fia Benedek egyik fia Szinyei Miklós, az esztergomi keresztes konvent előtt testvérei nevében is tiltakozott amiatt, hogy Amadé fia János báró és familiárisai a várukat elpusztította, testvérét pedig azóta is fogságban tarja. A jogos birtokos ugyanilyen nyilatkozatot tett az egri káptalan előtt is május hónapban.

A következő évben Károly Róbert király serege a rozgonyi csatában legyőzte az egyesített Csákok és Abák fegyveres hadát. Az addig számkivetettségben élő Szinyei família a király oldalán állva, visszakapta az Abák által bitorolt javait. Az utolsó ismert írásos adat a szinyei várról 1320-ból való, mikor is Szinyei Merse négy unokája felosztotta a váruradalmat egymás között, ekkor a palotát, a kápolnát és az alatta lévő pincét említették meg. A birtokosztás ellenére valószínűsíthető, hogy a lerombolt erődítményt már nem építették újjá. A vár többé nem szerepelt okleveles forrásban.

Kissé árnyalja a helyzetet az a közelmúltban előkerült kisvár, amely a szlovák lidar térképezés kapcsán vált láthatóvá. Ez az erődítés a nagyvártól mintegy 500 méterre délkeletre, a falutól központjától pedig alig egy kilométerre, délnyugatra található. A kétrészes kisvár a formai jegyei alapján, a tipikus korai hegyvidéki váraink sorába tartozik. A helyszín régészeti kutatása még nem kezdődött meg, így a nagyvárhoz való viszonya sem tisztázott.

Azonban az elhelyezkedése, formája és mérete, beleillik abba a feltételezésbe, talán ez volt az Abáék által elfoglalt és felégetett vár. Ahogy az is elképzelhető, hogy ez lehetett a Szinyeiek korai erődítése, amely egy idő után már nem felelt meg igényeiknek, így egy sokkal jobban védhető helyen építették fel kővárukat. Emellett még elővár szerepe sem zárható ki. Remélhetően a helyszín kutatása pontos információkkal szolgál majd a két erődítés viszonyára.

Szinye-vár leírása:

A várat a Branyiszkón keresztül Sárosból a Szepességbe vezető út közelében emelték. Az észak–déli irányban 93 méter hosszan elnyúló sziklás hegygerinc északi végén, egy kb. 8 méter külső átmérőjű torony állt. Előtte, az északi oldalon 7 méter széles és kb. 2 méter mély árok húzódott, ennek keleti széle mellett vezethetett az út a vár területére. Az északi torony nyugati oldalához egy fal csatlakozott a  gerinc hosszában.

Az északi toronytól nyugatra, alacsonyabb szinten kb. 8 méter átmérőjű bemélyedés, feltehetően épület helye látható. Az északi várudvar valószínűleg fából készült gazdasági épületei nyomtalanul elpusztultak. A keskeny hegygerinc az északi és déli részén kissé kiszélesedik, míg közepén mindössze 3,5 méterre szűkül. A gerinc nyugati oldalán haladt végig az északi toronytól dél felé megépített, kb. 1,25 méter vastag összekötő fal.

A déli várrész déli kiemelkedésén állt a 12 x 12 méter méretű, 2,5 méter falvastagságú palotaépület. A palota lekerekített téglalap alaprajza a sziklás felszínhez igazodott. A déli várrész keleti sarkától földnyelv nyúlik kelet felé, ahol egy további épület körvonalai rajzolódnak ki a  terepen. Ennek a  földnyelvnek a  sziklás lábánál volt a  vár ciszternája. A ciszternától észak–északnyugati irányban, egészen az északi árok keleti külső széléig egy mesterségesen kialakított plató húzódik közel 100 méter hosszan, amelyen valaha talán kisebb faépületek álltak. A plató közepétől keletre egy további árok és külső oldalán sánc látszik, kb. 35 méter hosszan.

A várban 2012-ben kezdődtek meg az állagmegóvási munkálatok, amelyek még napjainkban is tartanak. Az északi torony magasan álló falcsonkján a munkálatok még zajlanak, de a látottak alapján már a vége felé tartanak. A déli palotarész toronycsonkjának álló falszakaszán a megerősítést nagyrészt elvégezték, míg a torony külső felén még dolgoznak. A vár területe a 2023 nyarán tett bejárás alkalmával jól áttekinthető volt.

Felhasznált források:

Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei - 2018.
Plaček–Bóna: Encyklopédia slovenských hradov. Bratislava 2007
Michal Slivka-Adrián Vallašek: Hrady a hrádky na východnom Slovensku 1991
Magyar Várarchívum Alapítvány - Terepbejárás - 2023
Szatmári Tamás: Szinyelipóc – Szinye vára - kézírat
AB ART press: Hrady a známky na Slovensku 2002
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. 1996
Engel Pál: Az ország újjáegyesítése - Századok, 1988
Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIII. – XIV. századi.. 1977