Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Hertnek, Forgách kastély

Hertnek (Hertník) település észak-kelet Szlovákiában, Bártfa városától 10 km-re délre fekszik. A falut a Csergő-hegység keleti lábánál, a Pastevnik patak völgyében alapították, melynek első írásos említése 1351-ből származik.

A településen álló udvarházat a Berzeviczei levéltár egyik okirata Tarcai György kezén említi 1551-ben. A Szapolyai-párti Tarczai Györgytől felségárulás címén, 1553-ban elkobzott hertneki udvarházat és tartozékait Forgách Simon kapta meg I. Ferdinánd császártól. A birtokba való beiktatás azonban csak 1556-ban történt meg.

Ezt követően kezdte meg Forgách Simon építtetni a Tarcai udvarház helyén, új reneszánsz kastélyát, melynek munkálatai 1563-ban fejeződtek be. A végrendeletében nagy költséggel említett kastély, három évszázadon át volt Forgách család birtokában. A kastély uradalmi központ és a család kedvelt tartózkodási helye volt.

A 17. század elején már átépítik az épületet. Az erődítményt 1679-ben Thököly kurucai égetik fel, de hamarosan helyreállítják, majd 1685-ben már császári helyőrség állomásozik falai között. 1703-1710 között a Rákóczi-szabadságharc idején, a kurucok tartják kézben, majd a császári katonaság foglalja vissza. Az 1717-ben keltezett összeírásban mint castellum szerepel.

1857-ben Forgách István eladta a kastélyt és az uradalmat Leopold (IV.) Friedrich von Anhalt-Dessau hercegnek. A herceg évenkénti vadászatai alkalmával tartózkodott a kastélyban, így az inkább uradalmi központként szolgált. A II. világháborúban az épület jelentős károkat szenvedett.

Részleges helyreállítása 1952-ben kezdődött el, majd munkáltok zajlottak a 80-as és 90-es években is. Az 1993-tól egészségügyi intézménykéntv működő kastély teljeskörű helyreállítása 2013-ban fejeződött be. Napjainkban a kastély a mentális és fogyatékossággal élők intézeteként működik.

A kastély észak–déli hossztengelyű, téglalap alaprajzú, alápincézett, kétszintes épület. Sarkain egy-egy, a homlokzatok síkja elé kiugró torony áll. Feltehetően a kastély építésével egyidejüleg építették meg a kastély körül, a szabálytalan ötszög alaprajzú kerítőfalat, amelyet egykor vizesárok vett körbe. Szintén 1563-ban készült el az északi oldal falán ma is álló négyzet alaprajzú torony, a keleti oldalon emelkedő kétszintes, téglalap alaprajzú kaputorony és a déli védőfal közepén álló, a fallal azonos magasságú, félkör alaprajzú torony is.

17. század elején a kastélyt átalakították és a védőfalakat is megújították. A hercegi birtoklás kezdetén a főépületben lévő kápolna felújítása történt meg 1858-ban. A kastélybelső jelentős átalakítására a 20. században került sor.

A kastély épületét övező külső falakon belül, az északi és részben a keleti fal mentén, a 17. század végén emelt gazdasági épületek húzódnak. Bár a kastély nem látogatható, vagy szerencsés esetben csak udvarra korlátozottan tekinthető meg, a külső védelmi elemek javarészt körbejárhatóak.

Összeállította: Keserű László - 2024

Felhasznált források:

Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei - 2018
Szabó András Péter: Egy felső-magyarországi katolikus főúr pengeélen - 2014
Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében - www.varak.hu - terepbejárás, 2023
A település honlapja és a kihelyezett tájékoztató táblák anyaga