Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Hejce, templom és erődfal

Hejce község D-i szélén áll a település római katolikus temploma, melyet viszonylag jó állapotú várfal vesz körbe. A várfal csak a Ny-i oldalon, a toronnyal szemben hiányzik mintegy 34 m hosszan, ahol újkori kerítés és a vele egy időben kialakított jelenleg használatos kapu található. Az újkori, lábazaton álló oszlopos kerítés valószínűleg a korábbi várfal nyomvonalát követi. A ma álló várfal rövid egyenes szakaszokból áll és nyolcszor törik meg. Az É-i és a D-i oldalon egy-egy félkör alaprajzú védőmű ugrik ki a falsíkból.

Eredetileg a K-i oldalon is volt egy félkör alaprajzú védőmű, mert ennek két külső falcsonkja ma is kiáll a külső falsíkból, és belső oldalán is megfigyelhető a kettős falelválás egy későbbi befalazás eredményeként. Valószínű, hogy a Ny-i oldalon is lehetett egy további védőmű, de ennek a felszínen ma nincs nyoma, mert az újkori kerítés építésével eltüntették. A fal vastagsága kb. 1 m, megmaradt legnagyobb magassága eléri az 5 métert. A felső falrészben két szintben lőrések sorakoznak. Az alsó lőrések különböző, 2–5 m közötti távolságra vannak egymástól és valamennyit az alsó falréteg tetején helyezték el. A felső lőréssort az alsó lőréssortól mintegy 1–1,5 m-rel magasabban alakították ki.

A lőrések kifelé szűkülnek, kiképzésükhöz síkban egyenes oldallal illeszkedő megmunkálatlan köveket használtak fel, lefedésük kőboltozattal, vagy áthidalóként funkcionáló nagy lapos kővel történt. Ez utóbbi elsősorban a felső lőrésekre jellemző. A lőrések nagyjából négyzetes alakúak, a fal belső síkjában kb. 60–-70 cm-es oldalakkal, melyek a külső falsíkot kb. 10-15 cm-es oldalakra szűkülve, érik el. A védőművek nyílásában, a hosszan futó várfal vonalában kétoldalt egy-egy gerendafészek látható, ami a lőrésekhez tartozó védőfolyosót tartó gerenda helye lehet. A várfal többi részén azonban gerendafészkek nem találhatók, ezért a lőrések elérésének itt valószínűleg más módja volt.

A templom és a várfal közötti terület nagyjából sík, de a fal felé többnyire kissé emelkedik. A D-i belső oldalon néhány újkori sír található. A falon kívüli csatlakozó terepfelszín a K-i és részben a D-i oldalon 2–3 méterrel alacsonyabb, a többi oldalon egy síkban van a fal aljával. Várároknak nincs nyoma a felszínen.

Hejce templomának erődítettségéről először Soós Elemér kéziratos munkája tudósít, majd nem sokkal később a Borovszky-féle megyei monográfia is említi. Ez utóbbi szerint a Rákóczi-korban a település is erődített hely volt. Később Gerecze Péter és Pogrányi-Nagy Félix is említi, majd 1935-ben Molnár Endre a lőréses falat huszita korinak tartja. Genthon István nyomán Gerő László is felsorolja a templomerődök között. A Zempléni-hegység turistakalauza az erődfalat a templommal azonos korból a 15. sz.-ból származtatja, és megemlíti, hogy a fal lőrései mellett megmaradtak toronyszerű, kerek bástyái is. 1970-ben egy helyi ismertetőben azt írják Hejcéről, hogy mint oppidum fallal körülvett, megerősített település volt, templomának erődfalát a tatárjárás utánról származtatják és utalnak arra is, hogy a fal négy rondellájából kettő épségben maradt fenn. A műemlékjegyzékek általában 15-16. századi eredetűnek tartják a templomot körülvevő erődfalat. 1987-ben Détshy Mihály közölt olyan korabeli okleveles adatot, amely a hejcei templom megerődítéséről tudósít.

A település korai templomát először 1334-ben említik. A jelenlegi templom a 15. század közepén - második felében épült későgótikus stílusban. A 16. sz. közepétől 1698-ig a reformátusok használták, ez utóbbi időponttól ismét a katolikusoké. A templomot az 1770-es évek végén copf stílusban átépítették és toronnyal látták el. Háromboltszakaszos támpilléres hajóját, és ugyancsak háromszakaszos, keskeny, nyújtott, a nyolcszög három oldalával záruló keletelt szentélyét az eredeti gótikus hálóboltozat fedi. A település templomának megerődítésére 1599-ből rendelkezünk korabeli írásos adattal. A korabeli leírás egyrészt palánkot, másrészt felvonóhidas kaput említ, amelyeknek ma már nincs nyoma. A jelenleg álló falszerkezet korára vonatkozóan sincs támpontunk, talán még a 17. század folyamán építették.

Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Magyarország várainak topográfiája I. kötet
Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig, 56-57. old.
Castrum Bene Egyesület – Herman Ottó Múzeum - Budapest, Miskolc - 2009