Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Harapkó - Szent Simon és Szent Júdás-templom

Szentkereszt filiája, igen érdekes csúcsíves kori templom falkerítéssel, amelybe a régi déli kapu kőkeretét is foglalták. Az alacsony szentély egyenes záródású s egy keresztbolttal bír; pasztofórium fülke. Hajója deszkamennyezetes, tornya lőréses. Egykor augustinusok temploma volt. Forrás: Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919.

Uličný szerint a falut 1300 körül telepítik, ekkori lehet a templom is. A falut 1333 körül hasította ki Perényi Miklós Szentkereszt birtokból (Nógrády 2022, 542.). A korábbi irodalom inkább a kolostorral egykorúnak tartotta, és 1330–33 tájára tette a keresztelőmedencét is (SPS). A részletformák megengednek egy 1300 körüli datálást, különösen a keresztelőmedence. A pápai tizedjegyzék korára már állnia kellett. 

A templomot a falu magasabb pontján építették. Tipikus egyhajós templom, négyzet alakú szentéllyel és előreugró nyugati toronnyal. A templom már a 1332–1337 közötti pápai tizedjegyzékben is szerepel plébániatemplomként. 1332–34: Szigfrid sacerdos pápai tizedet fizet (Vat. I/1. 209, 317, 355, 370.). Az augustinus kolostor 1334-es alapítása után a templom a rend fennhatósága alá került. Az augustinus rend azonban a kolostor alapítójának vagyoni vitái miatt már 1351-ben elvesztette Harapkót. 1716-ban a templomot barokk stílusban átalakították. Az 18. század 40-es éveiben, amikor Harapkó a szentkereszti plébánia leányegyháza volt, említést tesznek a templom melletti, már romos fallal körülvett temetőről. A 19. században a templomot földrengés rongálta meg. A templomot 1949-ben is javították. 

A templom a középkori vidéki szakrális építészet nagyon szép példája, mivel nagy részben megőrizte eredeti formáját. Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, nyugati tornyos templom. A templomnak nincsenek támpillérei. A szentély téglalap alaprajzú (észak-déli irányban kissé megnyújtott). A szentély keleti ablaka félköríves, rézsűs bélletű. A déli ennél lényegesen nagyobb, csúcsíves, de nem bélletes; a három déli hajóablak is ugyanilyen. A szentélyt bordás keresztboltozat fedi. A bordaprofil trapéz alakú, orra keskeny. A zárókőn nincs faragott díszítés, festése modern. A bordák gúla alakban futnak be a falsarkokba. A szentély keleti falának északi részén félköríves falfülke. A diadalív félköríves, párkánya lemezből és rézsűből áll. A hajó (mely Divald korában még deszkamennyezetes volt) három szakaszát poroszsüvegboltozat fedi. A déli kapu csúcsíves, a fallal párhuzamos béllete hengertagos, a profilokat rézsűsen állítják meg. A hajó nyugati kapuja egyszerű, csúcsíves nyílás élszedéssel. A torony nyugati bejárata csúcsíves hevederív. A toronyalj dongaboltozatos. Emeletén résablak, a harangablakok csúcsívesek. A kerítésen másodlagosan alkalmazott, hengertagos bélletű, csúcsíves kapu, melyet később szoborfülkévé alakítottak. A templomkertben az eredeti kő keresztelőmedence darabjai, melynek tálján vakmérműves és keresztes mezők váltogatják egymást. Az 1749-es kanonikus látogatás során megállapították, hogy a Szent Simon és Szent Júdás szentelése nem feltétlenül eredeti.

1980-ig Harapkó település szélén álltak a 14. században alapított augustinus gótikus kolostor maradványai. A Szentlélek kolostort Harapkóban 1334-ben alapította Perényi Miklós. A kolostor az augustinus rend szokásaitól eltérően, vidéki környezetben jött létre, mivel az augustinus rend tagjai általában városokban építették kolostoraikat. Minden jel szerint ez egy leánykolostor volt és a nagysárosi kolostorhoz tartozott, amely csak körülbelül 20 kilométerre északkeletre található. 

Az augusztinusok harapkói jelenlétének végét általában 1550-re teszik, amikor az erős reformációs mozgalom és a királyi trónért folyó harcok nem kedveztek a kolostori életnek. A helyén ma is áll egy régi boltíves pince, és nem kizárt, hogy a mellette álló házat is a kolostor megmaradt falainak felhasználásával építették. A szlovák műemlékek 1967-es jegyzéke két álló falat említ, amelyeken gerendás mennyezetek és gótikus, téglalap alakú ablakok nyomai láthatók. A gótikus ékgerenda maradványai is megmaradtak. 1980 elején még álltak a településen az épület maradványai, de 1980. április 16-án eltávolították őket, miután a fal egy része egy közeli házra dőlt. A kolostor helyét az út mellett, két hársfa között álló kereszt jelzi. A kolostor eredeti részét képezte a gótikus portál is, amely ma a plébániatemplom melletti Lourdesi-barlang részét képezi. 

Forrás: 

Szakács Béla Zsolt: ÁRPÁD-KORI ÉPÍTÉSZETI HAGYOMÁNYOK SZEPES ÉS SÁROS MEGYÉBEN

https://apsida.sk/