Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Pécsújfalu, Péchy kastély - Ringov

Pécsújfalu (Pečovská Nová Ves) település Eperjestől 21 km-re, Kisszebentől 5 km-re északnyugatra, a Tarca bal partján fekszik. A falu eredeti neve Kocsmaalja volt, amely egy 1209-es oklevélen "Kuchmaalja" formában került említésre és a tatárjárás során pusztult el. Ezt követően Úfalu (Wyfolu) néven települt újra a 13. század közepe táján, amely 1249-óta szerepel az írásos forrásokban. A falu a 13. században a sárosi várurdalom része volt.

A települést az 1300-as években Rykolf ispán illetve leszármazottjai birtokolták, bár Myckh szlavóniai bán utódai is igényt tartottak rá. 1512-ben Perényi Imre nádor kezében van, ki azt átengedi Tharczai Miklósnak. Végül I. Ferdinánd 1559. június 7-i oklevelével a hűtlenségbe esett Tharczai Györgytől elkobozott birtokokat Péchy Gáspárnak valamint testvérének, Mártonnak adományozza. Az 1580-as évektől kezdik "Péchy-Ujfalunak", majd a későbbi időkben "Péchujfalu" Pécsújfalunak nevezni. Vámja egészen a 16. század végéig működött.

Valamikor 1560 után kezdődhetett meg az erődített kastély építése reneszánsz stílusban. A munkák befejezése a 16-17. század fordulójára tehető. A kétszintes épület kialakítására jellemző, hogy a védhetőség szempontjai szerint építették. Az északkeleti és délnyugati sarkon is toronyszerű, lőréssekkel ellátott épületrészt emeltek, melyekből jól védhetőek voltak a homlokzat síkjai. Emellett a lőrések kialakítása a lefelé történő tüzelést is biztosította.

Azonban az építés korai szakaszában már jelentkeztek a nem megfelelő alapozás miatti problémák, így végül némi módosításokkal alakították ki az épületet. Bizonyos részeken támpillérek használatával növelték a stabilitást, illetve kisebb kapu került kialakításra. Mindezek ellenére a 17. század közepén, az északkeleti rész elmozdulását követően, leomlott a lépcsőház boltozata és a folyosó egy része. A sérült részeket, bizonyos kompromisszumok mellett, 1649-ben állították helyre.

Az ezt követő időszakban a tulajdonos Péchyek az épületet csak alkalmanként használták, már nem éltek itt. Ezért a további kornak megfelelő stílusirányzatok nem érintették az épületet. A 19-20 század fordulóján már leromlott állapotú volt. Új tulajdonosa ekkor átépítette a tetőszerkezetet és kicserélte az ablakokat. Azonban egy kisebb lakrészt kivéve, javarészt gazdasági célra használta, így ennek igényei mentén alakítgatta az épületet. Ablakokat falazott be, szellőzőnyílásokat nyitott, a déli oldalon pedig bejáratot hozott létre.

A II. Világháború után már csak a földszinti rész volt használatban. Az épületben a hetvenes években történt kisebb karbantartás, majd a kilencvenes években végezték el a tetőzet javítását. A kastély régészeti kutatása 1994-ben kezdődőtt meg.

A kastély különlegessége, hogy a mai napig megőrizte a 16. századi építésének formai jegyeit. Egyes szobáknak még megvannak eredeti reneszánsz kőajtajai, s stukkó mintái, valamint látható egy barokk stílusú kandalló. Az emeleti szobák faragott gerendás mennyezetűek, az egyik gerendán 1649. 06. 20-i keltezés látható. A kastély körüli területen külső erődítésnek nincs felszíni nyoma, de említést sem ismerünk erről.

A 2023-as látogatásunk alkalmával a kastély kertjének a kapuja nyitva volt. A Kventá utcai kapunál tájékoztató tábla lett elhelyezve. Az épület látogatása szervezhető. Kapcsolat: E-mail: info@renesancnykastiel.sk

Összeállította: Keserű László - 2024

Felhasznált források:

A település honlapja: http://pecovska.sk
A kastélyt felügyelő Polgári Társulás honlapja: https://www.renesancnykastiel.sk/
Hrady-Zamky.sk: https://www.hrady-zamky.sk/pecovska-nova-ves/
Wikipedia: https://hu.wikipedia.org/wiki/Pécsújfalu
Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei - 2018
Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében - www.varak.hu - terepbejárás, 2023