Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Hontnémeti -  Szent Márton-templom

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - HONT VÁRMEGYE ÉS SELMECZBÁNYA SZ. KIR. VÁROS monográfiájában: "Hajdan Nempthy volt a neve és Thóti faluval együtt szerepelt; a XVI. században a bányavidéki németek Buirdorf – Bajerdorfnak (Bajorfalunak) nevezték. Már 1256-ban királyi birtok volt; ez évben IV. Béla király a csábrági és devicsei vendégeknek földet adott itt, kiket Detre zólyomi és szepesi ispán iktatott a birtokba. Másik okleveles följegyzése 1281-ből való, s ez elmondja, hogy IV. László király Erdő comestől pejlovat vásárolt és annak vételára fejében kétszáz márka erejéig elzálogosította a zólyomi uradalomhoz tartozó Nempti falut. 1286-ban IV. László király a községet Pál mester veszprémi prépostnak ajándékozta, római követsége jutalmául; Pál prépost azonban később lemondott e birtokról, mire III. Endre király, koronáztatása emlékére az esztergomi káptalannak adományozta … 1297-ben Erdő comes az esztergomi káptalan javára lemondott arról a zálogjogáról, melyet IV. László királytól a paripájáért nyert; ettől fogva a jelenkorig az esztergomi káptalan megtartotta e birtokát. A XV. században a Dacsó családnak is volt itt része, a mint ezt 1423-ban Terbelédi Leusták özvegyének, Dacsó Erzsébetnek, egyezségi oklevele tanúsítja. A későbbi századok viharából Németi község is kivette a részét; szenvedett a török zsarolásoktól és pusztult a pestis csapásai alatt. A török hódoltság korában följegyezték, hogy Rákóczy Mátyásnak török rabságból való kiváltására a község száz aranyat és 300 forintot kölcsönzött... A községbeli róm. kath. templom az egykorú oklevelek tanúsága szerint 1225-ben már fennállott és 1300-tól a plébánosok nevei is ismeretesek". 

A templom a 13. század második felében épült, mint a legfiatalabb háromhajós bazilika az úgynevezett Besztercebányai román stílusú templomcsoporton belül, amelyhez a Besztercebányán, Korponán vagy Dobronyán található épületek, valamint a Szászpelsőcön, Bábaszéken vagy Báton található egyhajós templomok tartoznak. A templom formája háromhajós volt, nyugati toronnyal és egy ismeretlen alakú szentéllyel.

A 16. század közepén az eredeti szentélyt lebontották, és helyére egy reneszánsz sokszögű presbitériumot építettek, amely szélesebb volt, mint a középhajó. A presbitérium oldalaihoz oldalhajókat építettek, így a szentély azóta lényegében azonos szélességű a hármas hajóval. Az oldalhajókat megemelték, és a középső hajóval együtt boltozatosra alakították.

A 16. században az erődített templom többször volt török támadás célpontja, amelyek során tűzvészben is megrongálódott. Ebben az időszakban a templomot a protestánsok is elfoglalták, akik 1619-ig birtokolták. A 17. század első felében az uradalmak lázadásai során még többször gazdát cserélt, míg végül 1639-ben a katolikusok vették át.

Az utolsó nagyobb átalakítás a 18. században az épület barokkosítása volt, különösen a toronyé, amely elvesztette valamennyi román kori ablakát is. A presbitérium északi oldalán egy téglalap alakú sekrestyét építettek.