Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

MÜHLENBACH (Malompatak, Mlynica) R. K. PLÉBÁNIATEMPLOM

Poprádtól nyolc kilométerre északra, 688 méter tengerszint feletti magasságban, a Tátrában eredő Veres-patak partján fekszik a kicsiny Malompatak község. Szlovák elnevezése – Mlynica – és a XIII. századi alapításakor kapott eredeti német neve – Mühlenbach – a magyar malom szó régi keletű rokonai.

E zord éghajlatú, őserdővel borított táj birtokbavétele az 1100-as évek derekán kezdődött, majd a tatár pusztítás után szervezett formában, Jordán szepesi gróf (a Görgey-család őse) irányításával folytatódott. A német ajkú hospesek betelepítése soltészek – sculteti – vezetésével történt, a Szepességbe érkezett szász „vendégek” kemény munkával, egy-két évtized leforgása alatt irtványfalvakat létesítettek a Poprád és a Hernád mentén. A királyi kiváltságok egyik legfontosabbika volt a malomjog: a telepesek készítette vízimalmokkal nemcsak gabonát őröltek, de épületfát fűrészeltek, tűzifát, követ, ércet aprítottak, gyapjúból posztót ványoltak. Malompatakon még a XVIII. században is tekintélyes fűrészüzem működött.

Az intenzív fejlődés jele, hogy már 1268-ban jegyzékbe vették a szepességi plébánosok testületét. Huszonnégy község parókiáinak konfraternitását három évvel később V. István király (1270–1272) egyenként városi rangra emelte, e településekből alakult meg a XXIV. szepesi szabad város univerzitása, a cipszerek – a Szepesség német neve: Zips – önálló tartománya. Közéjük tartozott Malompatak, ahol az 1250-es évtizedben már készen állt az antiochiai Szent Margit tiszteletére felszentelt templom. A román kori épület szembetűnő része a hajó nyugati oldalához kapcsolódó torony. A vaskos, négyszögletű kőépítmény magasan nyíló ikerablakaival a közeli Hunfalva Szent Kereszt-templomának az időben keletkezett tornyát idézi emlékezetünkbe. Az 1370-es években a hajóhoz a nyolcszög három oldalával záródó új szentélyt toldottak, korabeli provinciális divat szerint egy középpillérrel kéthajósra osztották a gyülekezeti teret, majd újraboltozták az egész templomot. A bordás keresztboltozaton sok szép díszítő faragvány figyelhető meg a XIV. századból. 1425 után újabb, ezúttal kisebb belső átalakításra került sor: megerősítették a szentély külső sarokgyámjait, majd a híres lőcsei fafaragó-festő műhelyben elkészültek a templom legféltettebb kincsei, a gótikus szárnyas oltárok. A templom védelmezőjének állított főoltár középszekrényében Szent Margit hársfa szobra látható – vélhetően a világhírű Pál mester egyik tanítványának munkája –, a táblaképek a királyleány legendáját ábrázolják. A Szent Miklós-mellékoltár szintén az 1500-as évek elejéről való. A diadalív hajlatát követő, hangvetős szószéket és a barokk padokat XVIII. századi asztalosok készítették.

Zsigmond király (1387–1437) Velence elleni háborújának költségére 1412 novemberében 37 ezer cseh garas (177 600 aranykorona) kölcsönt vett fel II. Jagelló Ulászló lengyel uralkodótól. A hitel fejében tizenhat szepesi várost elzálogosított. A köztük lévő Malompatak 360 esztendeig maradt lengyel fennhatóság alatt, amíg Lengyelország első felosztásakor Mária Terézia királynő (1740–1780) visszavette (1772). 1945-ben a szlovákok deportálták a község (és a Szepesség) szász lakosságát, helyükbe a Trianon után Lengyelországhoz csatolt észak-szepesi községekből hoztak be gorálokat. A hegyi lengyelek utódai élnek ma a nyolc évszázada lakott Mlynicán.

https://magyarnemzet.hu/archivum-magyarnemzet/2005/04/malompatak-szent-margit-temploma