Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Zólyom - ZvolenSzlovákiaFelvidékZólyom történelmi vármegye - Várkastély, „Anjou" vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Térkép
  • Szállás

Zólyom vára  - „Anjou-vár”

A Garam folyó közelében elterülő Zólyom (Zvolen) forgalmas nagyvárosának D-i részén, egy kisebb dombon emelkedik a 14. század második felében létesített középkori vár. Enyhe emelkedő vezet fel a négyszögletes kaputoronyhoz, melynél a középkorban kettős felvonóhíd védelmezte a lovas és gyalogos bejáratot.

Egykor maga az épület is magasabb volt egy emelettel, de ezt a részét a 19. században lebontották. A külső falak a 16. század elejéről származnak, sarkain kör alakú tornyokkal, melyek közül egyedül a DK-esetében fedezhetünk fel a nagyobb lőfegyverek számára kialakított lőréseket.

A bejárat közelében emelkedik az őrség háza, míg a D-i oldalon áll a várkapitány szállásának helyet adó épület. Minden oldalról szűk falszoros határolja a szabályos téglaalap alakú palotaszárnyat, melybe az É-i oldal hűvös bolthajtásán keresztül érkezünk el. A kétemeletes középkori királyi palotát a szakemberek régebben Nagy Lajos király itáliai hadjáratainak hatására vélték létrehozni, újabban már inkább a Közép-Európában a 12. század óta ismert szabályos alaprajzú uralkodói rezidenciákhoz hasonlítják.

Eredeti formájában a Ny-i sarkain egy-egy magas toronnyal (hasonlóan Diósgyőrhöz) rendelkező, külső folyosós gyilokjáróval ellátott gótikus díszítésű épület lehetett, a K-i oldalán kiugró, emeletes kápolnával. A tűzfegyverek 16. századi elterjedése után azonban lebontották a védelemre már elavult, sőt leomlásával a védőkre veszélyt rejtő tornyokat, helyette egy külső várfallal erősítve meg a védőrendszerét. Az erősségtől DNy-i irányban, napjainkban részben restaurálva látható egy hatalmas ó-olaszbástya, melynek fedett kazamatáiból pusztító ágyútűz alá vehették a falakra támadó ellenséget.

Története:

A Garam folyó vidékének korai históriája a történelmi idők homályába vész. Csak annyi bizonyos, hogy a végtelen erdőségeket, mint azt országos viszonylatban máshol is, az Árpád-házi uralkodók magán vadászterületükként használták, a gyér számú lakosság látta el az erdő és vadvédő őrök szerepét. A zólyomi erdőispánok első, napjainkig fennmaradt okleveles említése 1222-ből való, amikor a Zólyomi (ebből alakult ki később a Balassa família) nemzetség viselte ezt a királyi hivatalt. Zólyom legkorábbi ismert vára a Zólyom - Mátyásfalva sáncvára volt, melyet időrendben a ma Pusztavárnak nevezett erősség követett. Ez utóbbi két különálló erődítményét a 11. század közepén, illetve a 14. század elején emelték. Ennek az időszaknak a történelmi eseményei hozzájuk köthető.

A régészeti kutatás eredményei szerint a Szalatna és Garam folyók közelében egy kisebb dombon emelkedő korábbi templomot Nagy Lajos király utasítására bontották le, hogy a helyébe egy szabályos alaprajzú várpalotát emeljenek.

Az írásos források szerint 1357-től kezdve egyre gyakrabban tartózkodott itt az Anjou uralkodó, az épület elkészültének dátuma 1364-re tehető. Előnyös fekvése, a DK-re lévő Diósgyőrrel egyetemben az volt, hogy innen a lengyel és magyar királyságait könnyen elérhette Lajos király.

Falai között került sorra a magyar uralkodó és IV. Vencel cseh és német uralkodó találkozójára 1379-ben, mikor megerősítették ez előbbi leányának, Máriának frigyét Luxemburgi Zsigmond brandenburgi őrgróffal. Nem sokkal halála előtt itt mutattak be hódolatot a lengyel nemesi rendek a beteg Lajos királynak. 1424-ben férje adományaként Cillei Borbála királyné szerezte meg. Később Habsburg Albert király szintén a feleségének, Erzsébetnek adta át, aki 1440-ben, már megözvegyülte után, az utószülött fia védelmére az országba hívott Jan Giskra cseh huszitavezérnek juttatta, és egyúttal kinevezte Kassa főkapitányává.

A harcedzett cseh fegyveresek rövidesen a felvidéki területek nagy részét az uralmuk alá hajtották. 1449-ben maga Hunyadi János kormányzó vezetett hadjáratot ellenük, de siker nélkül, ezért a közeli Strázsa-hegyen egy erődítményt emeltetett a szemmel tartásukra. A cseh megszállás 1462-ben ért végett, amikor Hunyadi Mátyás király kiegyezett Jan Giskrával, aki átadta a várait neki. A középkor további évszázadaiban magáénak mondhatta Beatrix özvegy királyné, és a dúsgazdag Thurzó főnemesi család, ez utóbbi építette a 16. század elején a külső várfalakat.

A törökkel vívott vesztes mohácsi csata időszakában szerezte meg a Balassa család, akiknek tagjaként 1554. október 20.-án itt született meg Bálint, a korszak legnagyobb magyar reneszánsz költője. Magát a középkori várkastélyt hiába erősítették meg külső falakkal, majd egy hatalmas olaszbástyával, már nem tartozott a hadászatilag fontos erősségek közé. Így helyőrsége általában kardcsapás nélkül kaput nyitott a Habsburg császári ház önkényuralma ellen felvonult erdélyi seregeknek, így 1605-ben Bocskai István hajdúi, míg 1619-ben Bethlen Gábor fejedelem előtt hódoltak meg. Ekkoriban már Esterházy Miklós a zólyomi főispán, akinek szerencsecsillaga az előnyös házasságai és rendíthetetlen Habsburg hűsége miatt egyre magasabbra ívelt. Idáig a török portyázók csak ritkán jutottak el, nem így I. Rákóczi György erdélyi fejedelem serege 1644-ben. A török szövetségében zászlót bontó Thököly Imre felkelői 1678-ban szintén harc nélkül szállták meg, de a november 1.-én lezajlott vesztes barsszentkereszti ütközet után kénytelenek feladni.

Legközelebb 1682 őszén, a török segítséggel elfoglalt Fülek várának bevétele után jutottak el Zólyom falai alá a felkelők, amely a gazdag bányavárosokkal egészen a következő esztendőig a hatalmukban állt. Később Habsburg Lipót császár és király Csáky Lászlót nevezte ki zólyomi főispánnak, aki a hivatalát az akkoriban katonai szempontból már teljesen elavulttá váló erősségben tartotta. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy 1701-ben nem került a felrobbantásra kijelölt magyar várak közé.

Az utolsó hadi események a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc idején zajlottak a falai alatt. 1703. szeptemberében Ocskay László és Borbély Balázs kuruc kapitányok lovascsapatai szinte akadálytalanul szállták meg Léva és Zólyom környékét, de a gyanútlanul táborozó felkelőket októberben szétverték Schlick császári generális zsoldosai. 1703. november 15.-én a „nagyságos fejedelem” fővezére Bercsényi Miklós jelent meg a zólyomi síkon mintegy 15 ezer főnyi hadával. Vele szemben az akkoriban még császárhű Forgách Simon serege sorakozott fel. A korabeli krónikák szerint az ütközet előtt, még a török időkre visszamenő szokás szerint, a szembenálló felek két vitéze küzdött meg egymással. A „Rákóczi villámának” nevezett Ocskay László csapott össze a régi végvári harcossal, Bottyán Jánossal. A pisztolylövésekben mindketten megsérültek, a kibontakozott csatában pedig a felkelők elfoglalták a várost is. A császári erők maradéka bezárkózott a várba, ahonnét Forgách gróf még aznap éjszaka, titokban elmenekült. A védelem a sebesült Bottyánra hárult, aki három héttel később, december 7.-én, szabad elvonulás fejében adta fel az erősséget. A felkelők zászlaja lobogott falain egészen 1708. októberéig, amikor a vesztes trencséni csata után egyre inkább hátrálni kényszerülő kurucok kiürítették a bányavárosokat és Zólyomot.

Szerencsére ezután sem rombolták le, a rendíthetetlenül Habsburg-hű Esterházy főnemesi család birtokolta. Tőlük 1802-ben a Kincstár vásárolta meg, falai között raktárakat és hivatalokat helyeztek el. Egészen a 20. századig állami hivatalok használták, majd 1944-ben a német csapatok ellen harcoló Thalmann partizánbrigád főhadiszállása. A műemlékvédelmi szakemberek az 1960-as években kezdték meg az évszázados falak restaurálását, melyben, napjainkban történeti kiállítást és egy művészeti galériát láthat az ideérkező idegen.

Forrás:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996} 465. 466. old.
Burgen und Schlösser Slowakei {1990} 231. 233. old.
Legeza László Szacsvay Péter: Felvidéki utakon II. {1995} 191. kép
Ludovit Janota: Slovenské hrády III. {1935, hasonmás 1996} 304. 311. old.
Csorba Marosi Firon: Vártúrák kalauza III. {1983} 240. 241. old.
Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások {1980} 137. 138. old.
Szabóky Zsolt: A Kárpát medence várai {1996} 64. 65. old.
Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra {1979} 334. 341. old.
Csorba Csaba: Regélő váraink {1997} 301. 303. old.
Veresegyháziné: Magyarország történeti topográfiai kislexikona {1996} 304. old.
Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia a Zsigmond korban {1977} 170. old.
Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994} 747. old.
Gerő László: Magyarországi várépítészet {1955} 221. old. 
AB ART press: Hrady a známky na Slovensku {2002} 143. 145. old.
Varjú Elemér: Magyar várak {1932, hasonmás 2004} 204. 205. old.
Száraz Miklós György: Emléklapok a régi Magyarországról – Várak {2003} 273. old.
Ján Hajduch: Slovenské hrady {1972} 176. 186. képek
Vendelín Jankovič: Národné kúlturne pamiatky na Slovensku {1984} 125. 129. old.
Michal Simkovic: Zólyom és Végles várai {Castrum Bene Hírlevél 2004}

Öszeállította: Szatmári Tamás

GPS: É 48° 34.380 (48.573002)
K 19° 7.646 (19.127438)

Információ: Szlovákia középső területén, a Garam folyó egyik kanyarulatának közelében kereshetjük fel Zólyom (Zvolen) városát.

A napjainkban forgalmas városba a személygépkocsival utazók a 65-ös, 66-os és az 50-es főútvonalakon juthatnak el, de vasúti pályaudvara is fontos közlekedési csomópont.

A vár belépődíj ellenében látogatható, parkosított környezete szabadon körbesétálható.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció
Ajánlott látnivalók
Gradina
BoričevacGradina
Ercsivár
PócspetriErcsivár