Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A várkastély története:

A divényi várkastélyt 1667 után építették Balassa Imre földesúr parancsára, a Várhegy K-i lábánál. Az akkori időkben uralkodó késő reneszánsz ízlésvilág jegyei szerint a nyújtott téglaalap alakú várudvar négy sarkát egy-egy háromszintes ó-olaszbástya védelmezte, melynek lőréseiből oldalazó tűz alá vehették a támadó ellenséget. A magas de vékony várfalakon is két szintben húzódtak meg a lőrések, melyeket az azóta elbontott gyilokjárós folyosókon közelíthettek meg az őrség tagjai. A lakópalota a tágas udvar ÉNy-i sarkában emelkedik, falát vaskos támpillérek támogatják. Egykoron széles szárazárok keríthette a várkastélyt, erre utal a várkapu felvonóhídjának két lánckieresztő nyílása is, míg az árkot már régen betömették a háborús idők megszűntével itt lakó birtokosok. Egy 2005-ös terepbejárás szerint a Balassa várkastély napjainkban elhagyatott, lassan romladozó épület. Valamilyen megoldást feltétlenül kellene találni az épület hasznosítására, mert csak így oldható meg a folyamatos karbantartása és helyreállítása a sok vihart megélt falainak.

Története:

A divényi Várhegy alatt megbújó reneszánsz várkastély építése a garázda Balassa Imre földesúrhoz kötődik, akit 1667-ben engedtek ki pozsonyi fogságából. Sok rendbeli bűntettei miatt elkobozták tőle a középkori kővárat, ami helyett viszont megengedték neki, hogy új szállást építethessen magának. A rablólovag itt is folytatta mindennapos ivászatait a környékről összeszedett csavargókkal, szegénylegényekkel, de titokban már várának visszaszerzésén töprengett. Ennek érdekében összebarátkozott a császári zsoldosok kapitányával, akit tisztjeivel együtt meghívott a várkastélyába. Itt a mulatozás alatt leitatta őket, majd a berohanó cimborái mindet lekaszabolták. Felöltve a ruháikat még aznap éjjel bemasíroztak a várba, aminek gyanútlan őrségét lefegyverezték. A fékezhetetlen rabló újabb gaztette kiváltotta a bécsi udvar haragját. 1674-ben mintegy 4 ezer főnyi császári sereg vette ostrom alá Divény várát. Az eredménytelen ostrom után azonban kénytelenek voltak szégyenszemre elvonulni a Balassa Imre rablólovag által védelmezett erősség falai alól. Az elbizakodott főúr tovább folytatta rablásait, majd csatlakozott a Thököly Imre által kibontakozott kuruc felkeléshez. 1679-ben ismét egérfogóba került Balassa Imre rablólovag a divényi várában, amikor Strassaldó és Leslie császári tábornokok csapatai vették ostrom alá. Most azonban az erős ágyúzás után a császári zsoldosok rohamban elfoglalták a várat, ahol ismét foglyul ejtették a garázda, fékezhetetlen nagyurat. Nem kegyelmeztek a rablóbarlangnak, falait és épületeit puskaporral felrobbantották. Divény vára többé nem épült ujjá, nem szerepelt a hadi krónikák lapjain. Milyen azonban a történelem szeszélye? A foglyul esett Balassa Imre ismételten megszökött és mozgalmas életének alkonyán, a hegyaljai Tállya városában halt meg 1683-ban.

A divényi várkastély soha nem állt ki ostromot, nem is reguláris, ágyúkkal rendelkező sereg, hanem hirtelen támadó lovasportyák elleni védelmül szánták. Éppen ezért a garázda Balassa Imre sem itt védekezett, hanem a felette emelkedő hegyet koronázó kővárban.

A reneszánsz várkastélyt a XX. század elejéig lakták a Zichy grófi család birtokát irányító tisztviselők, majd sorsára hagyták, de még napjainkban {2005} is viszonylag épségben idézi fel a történelem távoli évszázadait.

Források:

Studia Agriensa 5.{1985} Magyar és török végvárak {1663-1684}
Nemesi magatartásformák a török kiűzése idején {Balassa Imre} 69. 85. old.
Studia Agriensa 5.{1985} Magyar és török végvárak {1663-1684}
Magyar és török végvárak Nógrád vármegyében 153 163. old.
Studia Agriensia 9. {1989} Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában {1686-99}
A nógrádi várak újratelepítése és a vitézlő rend sorsa {16901705}93. 107. old.
Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994} 169. old.
Csáky Károly: Nógrádi tájakon {1992} 86. 87. old.
Csorba Csaba: Legendás váraink {1999} 72. 74. old.
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 13011457 I. {1996} 303. old.
Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIII. – XIV. századi Magyaror. {1977} 124.125. old.
Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmondkorban {1977}107. old.
Révai Nagy Lexikona V. 623. old.
Burgen und Schlösser Slowakei {1990} 70. 71. old.
Ludovit Janota: Slovenské hrady I. {1935 reprint 1996} 182. 185. old.
Csorba – Marosi – Firon: Vártúrák kalauza III. {1983} 258. 259. old.
Borovszky Samu: Nógrád vármegye {reprint 1988} 31. 32. old.
{Szatmári Tamás}