Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Losonc Szentkirály (Királydomb)

Losonc (Lucenec, Sk)-Szentkirály (Királydomb, Apátfalva), Szent István király-bencés (?) monostor (egykor Nógrád vármegye) 

„Feltehetően Losonc mellett, a Tugár folyó partján akart [Tomaj nb.J Dénes nádor [1235-1241] 1239-40-ben ciszterci monostort alapítani a szepesi savniki apátságból küldött Mormond-beli szerzetesekkel, de a tatárjárás az építést ekkor akadályozta. Valószínű, hogy a Tusagar a Tugár folyó elírt neve, s ennek partján alapítottak Dénes nádor fiai Sz. István király tiszteletére monostort. (...) Azonos lehet a Losonc mellett K-re, a Királydombon lévő, egykori monostoros hellyel. " — olvasható az alapítás körülményiről a történeti földrajzban (GYÖRFFYIV, 299). 

A Györffy György által felsorolt és mások által is idézett (HERVAY 1984,40-41; stb.) adatok egy ponton azonban kétséget ébresztenek a templom alapítási idejével kapcsolatban. A rendi előírásoknak megfelelően (az 1134-ben megtartott káptalanuk óta) a ciszterek ugyanis összes templomukat Szűz Mária tiszteletére szentelték fel (TÖRÖK 1990, 69). Amennyiben ettől mégis eltérés tapasztalható, úgy azokban az esetekben valószínűleg korábban alapított templomépület került a tulajdonukba, mint például a jól adatolt pornói (Pornóapáti, Vas megye) Antióchiai Szent Margit-templom esetében 1219-ben (HORVÁTH 1930, 12-13; HERVAY 1984, 154; VALTER 1985, 214; SOLYMOSI 1994; VALTER 2004, 70-71; stb.). 

Az alapító Tomaj nembeli Dénes fia Dénes, aki 1222-1224-ben főlovászmesteri, 1224-1230 közt tárnokmesteri, 1233-1234-ben erdélyi vajdai, végül pedig 1235-1241 között nádori címet viselt, miközben 1228-1230 között egyben szolnoki ispán, 1236-ban pedig bihari, majd szolnoki ispán is volt (ALMÁSI 1994; PETROVICS 1994). Ő, a kortársai által „Nagyorrúnak" nevezett (KARÁCSONYI 1900, 1014-1015) Dénes, kezdetben II. András királyt (1205-1235) támogatta, de később Béla herceg (1220-1235), a későbbi IV. Béla (1235-1270) hívéül szegődött. Igazi vitézként fejezte be életét a haza védelmében. 1241. március 12-én a Vereckei-szoros védelmében ugyan serege megsemmisítő vereséget szenvedett az országra rontó tatároktól, és ő maga is megsebesült, az őt üldözők elől azonban sikerült a királyhoz Pestre menekülnie. Itt aztán újra beállt az uralkodó seregébe, és alig egy hónapra az előző véres ütközetre, az 1241. április 1 1-én vívott muhi csatában az ellenség elleni harcban esett el (PETROVICS 1994). Ez a bátor férfiú volt a későbbi Losonci család jelentőségének megalapozója, aki megszerezte a család nevét adó Losonci birtokot is (ALMÁSI 1994a). Ezt ugyanis az ősbirtokos Kacsics nemtől 1228-ban II. András kobozta el, miután a nemzetségből származó Simon szlavón bán 1213. szeptember 28-án a pilisi erdők közelében részt vett Gertrúd királyné meggyilkolásában, és ezért az uralkodó őt teljes jószágvesztésre ítélte (KARÁCSONYI 1900, 720, 725; SEBŐK 1994). 

Nos, ha Dénes fiai követték apjuk akaratát és valóban ciszterci szerzeteseket telepítettek a tatárjárást követően felépült rendház falai közé, akkor a benne álló egyháznak — annak Szentkirály titulusa miatt — már ezt az időt jóval megelőzően állnia kellett. Elképzelhető tehát, hogy a Kacsics nem már valamikor 1228 (de még inkább 1213) előtt felépítette ősi birtokközpontjában az akkor még az egész patakvölgyet magában foglaló Losonc (föld) (GYÖRFFY IV, 269) számára a kötelező misehallgatás színhelyéül szolgáló templomot. Ennek védőszentje adott aztán nevet a helynek, és ebből származik a mai Királydomb elnevezés is. A régi épület pedig alapja lett a későbbi, majdan megerődített monostornak, az pedig a még későbbi várnak (CSÁNKI 1890,91). 

Forrás: KISS Gábor: Adatok Szentkirály helységneveinkhez

A Királydomb Losonc, Kisfalu településrésze keleti részén van. Kisfalu első említése a 14. századra nyúlik vissza. Ez az eredeti falu a 16. században elpusztult, és csak a 18. században népesült be újra, miközben a gácsi birtokhoz tartozott. 1850-ben Tuhár faluhoz csatolták, de 1891-ben Losonc város részévé vált. A település feletti dombon az Okolicsányi család kúriát építtetett, amely azonban 1849-ben leégett. Csak a 20. század elején épült helyette új kúria. Ez a kúria azonban nem sokáig szolgált kúriaként, és a második világháború befejezése után romossá vált. Az 1980-as években az épületet a helyi Múzeum székhelyévé jelölték ki, ami az újjáépítésének megkezdéséhez vezetett. Az 1989 utáni kárpótlási eljárás azonban leállította az újjáépítést, és a múzeum soha nem kapott helyet a kúriában. A következő évek további romosodást hoztak, a kúria szinte romhalmazzá vált. Jelenleg rekonstrukció alatt áll, amely után kulturális és múzeumi célokat szolgálna, valamint szállodaként és kongresszusi létesítményként is működne.